A Barbie egy csoda. Először is abból a szempontból, hogy a film marketingcsapata valami fenomenális munkát végezve elérte, hogy a fiatal TikTok-generációtól kezdve a kopaszodó 40-es férfiakon keresztül mindenki, aki él és mozog, a mozik felé vegye az irányt. Még az is könnyen észreveheti, hogy július 20-ától elkezdték adni a Barbie-filmet, aki barlangban él, és nincs bekötve hozzá az internet, csütörtök óta ugyanis a plázák teli vannak a nagyon lelkes, Barbie-egyenruhába öltözött nézőkkel, akik talpig rózsaszínben, csapatostul vonulnak a nyár legjobban várt újdonságára, amelytől jó eséllyel beszakadnak a pénztárak, és óriási box office-siker lesz.

Pedig néhány évvel ezelőtt nem állt még ilyen jól a Mattel híres figuráján alapuló produkció szénája, 2009-ben még a Universal Pictures próbálkozott élő szereplős adaptációval, majd egy, a Sony Pictureshöz való átvándorlás után egymás után váltogatták a lehetséges rendezőket és főszereplőket, többek közt arról is szó volt, hogy Amy Schumer vagy Anne Hathaway bújhat a címszereplő rikító rucijába. Aztán a Sony bottal üthette Barbie nyomát, a jogokat megkaparintotta a Warner Bros. Pictures, akik 2019-ben becastingolták Margot Robbie-t, majd bejelentették író-rendezőnek a Greta Gerwig–Noah Baumbach-párost.

Aki picit ismeri a készítőket, tudhatja, hogy mindketten az elvontabb filmjeikről híresek, míg Gerwig a Lady Birddel alkotott egy örök érvényű független filmet, addig Baumbach olyan kreatív megmozdulásaival vétette magát észre, mint A fantasztikus Róka úr szkriptje, és az is előfordult, hogy az egymással amúgy romantikus kapcsolatban álló nő és férfi összedolgoztak, ennek lett a végeredménye a kritikuskedvenc Frances Ha. Mindebből kiindulva mertük tehát remélni, hogy a Barbie sem egy, a Hasbro akciófiguráin alapuló, Transformershez vagy G. I. Joe-hoz hasonló rettenet és pofátlan reklámfogás lesz, hanem valami elvont, merész és soha nem látott. Többnyire a Barbie-film fel is ért az elvárásainkhoz, ennél nagyobb őrültséget mozivásznon még soha nem láttunk.

A Barbie már a nyitójelenetével megmutatja, hogy elég meta történetre számíthatunk, amikor is a narrátor azt ecseteli, hogy a fiatal lányok életébe mekkora változást hozott a plasztik Barbie baba megjelenése, amivel onnantól, hogy a kezükbe kaparintották, a többségük éjt-nappallá téve játszott. Vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy akivel? Lehet, hogy pontosabb, mert ahogy a Toy Story-filmek, úgy a Barbie is élettel tölti meg a babákat, sőt, továbbmegy annál, hogy a játékszereket holmi gyerekszobákban ábrázolja. Ehelyett felépít nekik egy már-már utópisztikus, fiktív és nyilván nagyon színes, harsány és boldog országot, Barbielandet.

Barbieland, a csodák csodája

Itt élnek a Barbie babák és Ken figurák, egy olyan társadalomban, ahol a feminin értékek a fontosabbak. A különböző Kenek csak azért élnek, hogy valamelyik Barbie rájuk mosolyogjon, köszönjön és integessen. Ebben a helyzetben van a Ryan Gosling által alakított Ken is, aki a Margot Robbie-féle Barbie-ért epekedik. Csak aztán történik valami, a főszereplő Barbie baba az állandó pizsipartik és bulik álomvilágából kénytelen lesz felébredni, mert a valóság beköszön az ablakán. Barbie elkezd a Barbielandben megszokottnál és illőnél emberibb tulajdonságokat mutatni, narancsbőre lesz, és még a halál gondolatán is elmorfondírozik.

Csak hab a tortán, hogy az igazi őrület akkor veszi kezdetét, amikor Gosling Kenje és Robbie Barbie-ja fogják magukat, és elindulnak a való világba, hogy megkeressék azt a lányt, aki felelős a címszereplő balsorsáért.

Muszáj kiemelni, hogy a Barbie, főleg a Barbielandben játszódó jelenetek frenetikusan jól néznek ki a nagyvásznon, a díszletek, a színes maskarák, az egész rikító forgatag valahogy magával ragadja az embert. Ehhez hozzájön még a bulis, táncolós-éneklős és úgy összességében felszabadult hangulat, a jó poénok, és úgy érezzük, hogy ilyet még tényleg nem láttunk. Na, jó... láttunk, mert

Talán nem túl nagy spoiler, hogy a valóságba tett kirándulás az, ami felkavarja Barbieland hétköznapjait, Ryan Gosling Kenje, miután visszatér otthonába, teljesen megváltozik, megszédíti a férfiuralom, és igazán drasztikus lépésekre szánja el magát a karakter. A színészt amúgy, akit a többség az olyan filmjeiből ismerhet, mint a Drive és a Szárnyas fejvadász 2049, remek élmény megint olyan könnyedebb, bolondosabb szerepben látni, mint amit a Kaliforniai álomban és a réges-rég futott Az ifjú Herkules kalandjai című, mostanra elfeledett tévésorozatban ő képes volt lehozni.

Greta Gerwig a feminizmust állítja szembe a férfialapú modern társadalommal, de mindezt úgy teszi, hogy sem a nőket, sem a férfiakat nem ítéli el. Inkább bemutatja a két nézőpontot, és a mellékszerepben brillírozó America Ferrara szájába egy olyan remek monológot ad, hogy az embernek tapsolni támadna kedve a hallatán.

Margot Robbie, a tökéletlenül tökéletes Barbie

Nem ejtettünk még szót Margot Robbie-ról bővebben, akit a Babylonban is imádtunk, és hiába űz egy ponton maga a Barbie-film kedveskedve gúnyt belőle, meg vagyunk győződve róla, hogy legalább akkora popkulturális ikont hoz el nekünk most a 33 éves szépség, mint tette azt a DC Filmes Univerzumában. A mai napig mindenki Harley Quinn akart lenni a Comic Conokon, innentől kezdve ezer százalék, hogy a fiatal nők Margot Robbie Barbie-ját akarják majd cosplayelni. Robbie amilyen tökéletesen fest Barbie-babaként, annyira ügyesen hozza a megtört, magát megkérdőjelező figurát is. Amennyire Ryan Goslingnak köszönhető, hogy néha a röhögéstől, máskor a meghatottságtól sírunk, legalább ekkora szerepe van az érzelmi hullámvasútban Margot Robbie-nak is.

A Barbie merész, de nem annyira merész, hogy durván beleszálljon a babákat gyártó Mattelbe, akik láthatóan meghúztak egy vonalat, hogy meddig engedik, hogy a film őket parodizálja. Azért ezeken a jeleneteken is jókat szórakoztunk, Will Ferrell hozza a tőle elvárhatót kapzsi vezérigazgatóként. Nem ő az egyedüli extrán nagy név a Barbie-ban, olyan arcok is feltűnnek Barbielandben, mint Dua Lipa, Emma Mackey, Simu Liu, Michael Cera és John Cena többek közt, túl sokat nem lőnénk le, mert ezek a villanásnyi cameók ugyancsak hozzátesznek Barbieland forgatagának felfedezéséhez.

Elvont film lett a Barbie, jól sejtettük, és ebből a szempontból nem csalódtunk, és csak azért nem adunk rá maximális pontszámot, mert helyenként majdnem átütötte a vásznat a Mattel-féle céges attitűd, de az esetek többségében Margot Robbie és Ryan Gosling őrültködése, Greta Gerwigék művészies stílusa elnyomta azt a tényt, hogy végső soron az a cél ezzel a produkcióval is, mint a Transformersszel. Még több babát eladni, felrakni egy új generáció polcára a Barbie-t.

Izgalmas lesz látni, hogy a díjátadók, élükön az Oscar-gálával, mennyi jelöléssel szórják meg a Barbie-t, mi úgy gondoljuk, hogy eddig ez az év legjobb mozifilmje, aminek érdemes lenne pink színűre festett szobrocskát adni. De vagy fél tucattal belőle.

9/10

A Barbie jelenleg is látható a magyar mozikban.