A Tyrone klónjáról, a Netflix új sci-fi thrillerjéről már az első előzetese alapján lerítt, hogy vagy nézhetetlen katyvasz lesz, vagy pedig egy iszonyúan szórakoztató agymenés.

Szerencsére utóbbi lett igaz a július 14-én bemutatott filmre, amely eddig a nyár legnagyobb pozitív csalódása számunkra. Pedig az alapsztori nem tűnik túl nagy számnak, középpontjában egy drogkereskedő, bizonyos Fontaine (John Boyega) áll, aki végzi dolgos napi teendőit, teríti az anyagot, és behajtja az adósságokat. Teszi mindezt addig, míg be nem kopogtat egy folyton rikácsoló stricihez, Slick Charleshoz (Jamie Foxx), aki éppen az egyik általa futtatott lánnyal, Yo-Yóval (Teyonah Parris) balhézik. Szó szót követ, Fontaine dühösen távozik, de csak a parkolóig jut, ahol egy rivális gengszter lepuffantja a fenébe. Ugrunk a következő reggelre, amikor is Fontaine a koporsó helyett az ágyában ébred, majd elindul újra, hogy behajtsa Slick Charleson a pénzt, aki persze kis híján elájul, mint aki szellemet látott.

Hát, mi a franc van itt? És ki egyáltalán az a Tyrone?

Aki kitart a Netflix filmje mellett, minden kérdésére választ kap. Ez a misztikus sztori egyáltalán nem a Lost nyomvonalán halad, nem csupán csöpögteti, hanem egyenesen önti ránk az agyzsibbasztó fordulatokat. Nem véletlen, hogy azt írtuk, a Tyrone klónja őrültek fejéből pattant ki, mert ez a nyomozós, tudományos-fantasztikumba hajló alkotás ép észben nem születhetett meg. A három főszereplő, a mogorva drogdíler, a harsány strici és a kikapós prosti olyanok, mintha egy rossz vicc felütései lennének, de a trió nem kocsmába megy be, hanem a föld alá. Városuk, Glen alatt egy futurisztikus létesítményre találnak, ott mindenféle beteg tudományos kísérlet eredményeivel, és végső soron egy olyan összeesküvés nyomába erednek, amelynek megoldása nagyon úgy tűnik, hogy túlmutat (szerény) képességeiken.

John Boyega, aki a legutóbbi Star Wars-filmtrilógiával csúnyán leszerepelt, a Netflix új filmjében ismét azt az arcát mutatja, amelyet anno az Attack the Blockban nagyon csíptünk. A színésznek remekül áll ez a flegmázós keménygyerek-maskara, és csak hab a tortán, hogy afféle kifordított mentorszerepben mindenki Finnje megkapja maga mellé Jamie Foxxot. Foxx egyenesen brillírozik folyton pojácának öltöző striciként, a legtöbb olyan poén, amelyen hangosan felröhögtünk, hozzá fűződik. A kettejükhöz csapódó és a szövevényes nyomozásban részt vevő éjjeli pillangót alakító Teyonah Parris pedig akkora díva itt, hogy eszünkbe se jutott összekötni, hogy amúgy Monica Rambeau megformálója ő a Marvel filmes univerzumában.

Amellett, hogy az egyre keményebb csavarok egymás után jönnek, és teszik zordabb, reménytelenebb és depresszívebb hellyé a feketék által lakott kisvárost, a három főszereplő percről percre csiszolódik össze látványosan. A végére úgy összeáll a Tyrone klónja, hogy kedvünk lenne tapsolni. A Netflix tud ilyet is, a maga paranoid sci-fi thriller kategóriájában ez a film egyszer még kultklasszikus lesz, lássa meg mindenki, ott lesz a Ne nézz fel! mellett a polcon, az online videótár legemlékezetesebb alkotásai között.

Felüdülés, hogy a filmben nem csak a jók oldalán láthatóak briliáns teljesítmények. Főgenyaként ott van a 24 Kiefer Sutherlandje, aki hatalmas beleéléssel igyekszik rendre parancsolni a rendszer ellen lázadó gengsztereket. Érdemes megemlíteni, hogy a Tyrone klónjában John Boyega nemcsak hősködik, hanem a gonoszokat is erősíti egyszerre. Tényleg egy totális agymenésről van itt szó, amiről jobb a lehető legkevesebbet tudni. Úgy ütnek majd legnagyobbat a fordulatok. Igen, a végére még az is kiderül, hogy ki a fene az a Tyrone.

A Netflix új misztikus thrillerjét rendező Juel Taylorra érdemes lesz odafigyelni, döbbenet, hogy az alkotónak ez az egész estés debütálása. Főleg, hogy a Tyrone klónja technikai oldalról is nagyon erős, a fényképezés afféle füstös, piszkos cyberpunk hatást kölcsönöz a filmnek, és a basszust bátran felcsendítő, hümmögő elektronikus zenék is hatalmasat emelnek egy-egy drámaibb jelenet nívóján.

A végkifejletről annyit elárulunk, hogy ahogy az a konspirációknál lenni szokott, a Tyrone klónja esetében is kiderül, hogy a susmus bizony országos szintű, és amerikai metropoliszokra is kiterjed. Ennek megfelelően simán benne van a pakliban, hogy a Netflix úgy dönt, univerzumot építenek e köré a film köré. Nem is tennék rosszul, inkább a Tyrone klónjából látnánk szívesen franchise-t, mint az Anyából, A szürke emberből vagy éppen a Különösen veszélyes bűnözőkből, amelyek jóindulattal is közepes Netflix saját gyártások.

Reméljük, meghallgattatnak az imáink, a Tyrone klónja folytatásért és bővítésért kiált, csak ugyanebben a minőségben kérjük azokat is.

9/10

A Tyrone klónja szinkronnal és magyar felirattal nézhető a Netflixen.