Ezt a filmet most úgy kell nézni, hogy nem gondolunk a sorozatra, mert itt most nagyon sok minden teljesen másként van – mondja a 11 éves lányom a Katicabogár és Fekete Macska kalandjai – A mozifilm bemutatója után. És az jó – kérdezem tőle –, mármint jó, hogy minden másként van, vagányabb lett, izgalmasabb, érdekesebb a film?

Nem lett jobb – vágja rá –, ráadásul én már kinőttem belőle, azt hiszem, kicsit untam is.

A középsőnek viszont, aki 9 éves, és aki nagyon jókat nevetgélt a vetítés során, igencsak tetszett. Kifejezetten az, hogy a végén a Fekete Macska apja (Halálfej) legyőzi önmagát, és megmenti a fiát, még akkor is, ha a halálból nem tudja így visszahozni a feleségét.

El kell, hogy engedje

– mondja a 9 éves lányom, és nem vagyok biztos abban, hogy ugyanarra gondolunk az elengedés kapcsán, de az biztos, hogy nagyon találó a mese befejezése.

A 7 éves lányommal, miután egy csokoládés sütemény majszolásába kezd, arról beszélgetünk, hogy nem volt-e túl félelmetes a film. Szerinte közepesen volt félelmetes, vagyis látott már rosszabbat is. De azért azonnal hozzáteszi, hogy a Halálfej félelmetesebb volt, mint a tévésorozatban, meg az is nagyon ijesztő volt, amikor az óriáskerék elromlott és elgurult. Ha végiggondoljuk, akkor ebben a mesében temérdek olyan dolog történik, amitől félhet egy gyerek az élete során is, például mi van akkor, ha elromlik az óriáskerék, vagy ledől az Eiffel-torony. 

Mindenesetre az alkotók úgy döntöttek, hogy a mozifilm végére feloldanak minden feszültséget, felfednek minden titkot. Fontos üzenete a filmnek, hogy a szeretet mindent, de tényleg minden képes legyőzni. Meg aztán az is érdekes, hogy mindkét kamasz szuperhős személyiségfejlődésen megy keresztül, mert megtanulnak együttműködni. Egyenrangú félként harcolni egymással. Ilyet kevés mesefilmben láthat az ember, hogy ennyire hangsúlyos legyen az együttműködés fiú és lány között.

Itt most azt láttuk, hogy

• az apák nemzedékét le kell győzniük a fiúknak,
• a fiú és lány kapcsolatban meg kell találni a módot az együttműködésre,
• a szorongásainkat akkor tudjuk legyőzni, ha szembenézünk velük,
• a hatalmaskodás mások felett mindig mindenkit nyomorba és pusztulásba taszít.

Összességében tehát fontos üzenetekkel bírt a legendás és kultikus Miraculous sorozat mozifilmes verziója, de ha számba vesszük a hibáit, akkor is tetemes listát tarthatunk a kezünkben. A kalandok ugyanis elnagyoltak voltak, a szereplők és mellékszereplők jellemének elmélyítésére nem nagyon szántak időt az alkotók, így túlságosan felszínes lett a film, és úgy érezhettük magunkat, mintha egy elszabadult lovon ülnénk, amelyik a cél felé nem halad, viszont összevissza ugrál, amitől felfordul a gyomrunk. A film forgatókönyvíróinak ezért nem ártana újra elővenniük a dramaturgia-tankönyveiket és végiggondolni, hogy mitől lesz stílusos, érdekfeszítő, megható vagy éppen elgondolkodtató egy történet Ez ugyanis egyik sem volt. Az történet ugyanis, hogy az alkotók a sorozat néhány epizódjából összeollóztak néhány sztorit, amelyet újrarajzoltak, de úgy tűnik, mintha minél előbb túl szerettek volna lenni ezen a munkán, aminek mindig az az eredménye, hogy a néző se fog másként érezni: ő is örülni fog, hogy túl van a Katicabogár és a Fekete Macska történetének nem túl érdekfeszítő újranézésén.

5/10