Minden lehetséges most már a filmgyártás terén, a számítógépes képalkotás hihetetlen mértékig életszerű lett. Sokszor nem igazán tudjuk megállapítani egy-egy jelenetről, hogy amit látunk, az valódi, vagy csak megszólalásig hasonlatos mása valaminek.

Josh Greenbaum rendező filmjében viszont pontosan tudjuk, hogy trükkről van szó, mégis egészen elképesztő, ahogyan beszélnek a kutyák. Volt már ilyen, nem ez az első alkalom, de talán még soha nem készült olyan kutyás film, amely ennyire durva párkapcsolati problémáról szól az állatok világában elbeszélve, mint ez.

Mindjárt az elején érdemes tisztázni, hogy akik a border terrierért rajonganak, azok feltétlenül nézzék meg ezt az alkotást, a főszereplő, aki Reggie névre hallgat, ilyen kiskutya.

Az alaptörténet szerint Reggie igencsak kedveli a gazdáját, boldog, ha vele töltheti az időt, a férfi viszont nem szereti a kiskutyát, folyamatosan szidalmazza, semmi sem jó neki, amit Reggie csinál, ha pedig valami rosszul sül el, azonnal ki is dobja az apró állatot. Konkrétan elviszi messze, ő viszont mindig hazatalál, mert hisz a hűségben, és imádja a gazdáját, akit a világ legjobb emberének tart.

Egy narcisztikus csapdájában vergődő kutya

A film viszont viszont bemutatja, hogy a kiskutya rosszul látja a dolgokat, egy olyan férfit látunk, aki önmagán kívül nem szeret senkit és semmit, vagyis egy narcisztikus idióta. Egy naplopó, semmirekellő pasi, aki egyáltalán nem dolgozik, egész nap csak drogozik, élvezkedik (szerencsére korhatáros is a film, ez még véletlenül sem családi mozi) és henyél. Ráadásul addig csalja a barátnőjét – ez is jellemző a narcisztikusokra, ez a megcsalósdi –, amíg le nem bukik. Onnantól szegény kiskutyát cseszteti éjt nappallá téve.

Kevésszer mer hollywoodi vígjáték ilyen kemény párkapcsolati problémát leképezni, bár az is igaz, hogy a film nem gyerekeknek készült. Sokkal inkább kamaszoknak, akik viszont jó, ha tudják, hogy vigyázni kell, nehogy egy narcisztikus nő vagy férfi karmai közé kerüljenek, mert – és ez a legdurvább – iszonyatosan nehéz ezek közül a húsba hatoló karmok közül kiszabadulni.

Ezt is hitelesen ábrázolja az alkotás, hogy a közösségnek segítenie kell abban, hogy észrevegye az áldozat, hogy ő áldozat. Esetünkben Reggie, a border terrier kapja meg az életre szóló leckét, hogy aztán értő módon tudjon segíteni a hasonló problémákkal küzdő kivert kutyatársain.

A film azért zavarba ejtően kultuszfilmgyanús, mert nagyon vagányak és szellemesek benne a szövegek, kegyetlenül humorosak, bár sokszor túlságosan obszcén területeket is érintenek, igaz, a film alaptörténete is tabudöntögetés a javából. Az ilyen mozis dumákat szokták aztán évtizedekig idézgetni a kamaszok, és ha összeülnek egy-egy csipszes-kólás-röhögős mozizásra, akkor is ilyen filmeket szoktak megnézni, úgyhogy a Kivert kutyák erősen esélyes a kamaszok kultfilmes 10-es listájába való bekerülésre. No nem az első, de nem is az utolsó helyre.

Kamaszos és cinikus poénok váltakoznak

De nemcsak beszólós, káromkodós, kamaszos poénokkal van tele a film, hanem olyan kifinomult cinizmussal is, mint ez a mondat:

A mai nap lesz életem legcsodásabb napja. Ezt onnan tudom, hogy minden nap életem legcsodásabb napja.

Nagyon sok tanulsággal szolgál tehát a film abban a tekintetben, hogy tudjuk, vannak rossz emberek, akik menthetetlenek. Látjuk a moziban (és a szakirodalomból is lehet tudni), hogy egy narcisztikus csak az erőből ért. Ebben a filmben, mondjuk, finoman szólva igencsak megkapja a magáét. De a legfőbb üzenete ennek a kutyás mozinak az, hogy nem szabad feladni az otthonteremtés vágyát soha, mert nincs is annál rosszabb, mint kivert kutyaként bolyongani a világban.

8/10