Könyvadaptációt készíteni mindig kihívás, főleg akkor, amikor egy több száz oldalas történetet kell néhány órás filmbe sűríteni. Mindezek mellett tiszteletben kell tartani az alapanyagot és az írót, meg kell felelni az eredeti alkotás rajongóinak, és önmagában is élvezhető produkciót kell létrehozni. Matthew López első filmes rendező is hatalmas fába vágta a fejszéjét, amikor elvállalta a Vörös, fehér és királykék című könyv megfilmesítését.

Casey McQuiston regénye 2019-es megjelenése óta az egész világot meghódította. A több millió lelkes rajongó mellett a kritikusok is pozitívan nyilatkoztak a műről, és a könyv nemrég bekerült az Egyesült Államok legrangosabb és legnagyobb könyvgyűjteményébe, a Kongresszusi Könyvtárba. Így senkit nem lepett meg, hogy a Vörös, fehér és királykékből egyből berendelték a filmadaptációt, ráadásul az Amazon Studios jóvoltából került a nézők elé a Prime Video streamingplatformon. A filmet annyian várták, hogy világszerte egyből befoglalta a szolgáltató toplistájának első helyét.

A történet központjában Alex Claremont-Diaz (Taylor Zakhar Perez), az Egyesült Államok elnöknőjének fia és Henry (Nicholas Galitzine), a brit királyi család fiatal hercege áll. Kettejük több évre visszanyúló rivalizálása Henry bátyjának esküvőjén fullad totális káoszba, amikor összeszólalkozásuk közben tönkreteszik a hetvenötezer fontot érő tortát. A botrány után a két riválisnak el kell hitetnie a világgal, hogy a legjobb barátok, és az eleinte csak PR-tervnek induló kapcsolat hirtelen valódi érzelmekbe csap át.

Alexnek és Henrynek ezek után meg kell küzdenie a sajtóval, a politikai elvárásokkal és Henry nagyapjával, a brit királlyal.

Először is le kell szögezni, hogy ha adaptációként nézzük a filmet, akkor hagy némi kívánnivalót maga után. Néhány, a könyvben kiemelten fontos szereplőt teljesen kiírtak a történetből, a politikai szálat pedig megpróbálták mindenki számára fogyaszthatóvá tenni. A rendező többször elmondta, hogy mivel a produkció csak kétórás, mindent ki kellett dobni, ami nem Henry és Alex, ezzel viszont fontos motívumok is eltűntek.

De ha úgy gondolunk a filmre mint önálló alkotásra a romantikus vígjáték műfajában, akkor kifejezetten szerethető. Leginkább a kétezres évek mára már ikonikus romkomjait idézi, amire hatalmas szükség volt az elmúlt idők filmkészítésében. A Vörös, fehér és királykék vicces, szórakoztató és undorítóan romantikus. A könyv rajongójaként szerencsére el tudtam távolodni az „akkor jó egy adaptáció, ha minden benne van” felfogástól, és így teljesen más szemmel tudtam nézni a filmet. A Vörös, fehér és királykék könyv- és filmváltozata két külön alkotás, ezért így is érdemes kezelni őket.

Taylor Zakhar Perez a legtöbbeknek a Csókfülke című filmsorozatból lehet ismerős, míg Nicholas Galitzine olyan produkciókban játszott, mint a Vörös ördög, a 2021-es Hamupipőke és a Bíbor szívek. Mindkét színész alakítása olyan, mintha a könyvből „rázták volna ki” őket. Taylor Zakhar Perez tökéletesen fogta meg Alex kaotikus, mégis céltudatos személyiségét. Nicholas Galitzine pedig annyi érzelemmel töltötte meg a jeleneteit, mintha legalább is Oscar-díjra pályázna. Ezen túl a kettejük közti kémia olyan erős, egyes jelenetek annyira intimre sikerültek, hogy a néző szinte kukkolónak érzi magát.

Mellettük ki kell emelni az első női elnököt alakító Uma Thurmant és persze az ironikusan a homofób király szerepében látható Stephen Fryt is, aki körülbelül ötperces jelenlétével ellopta a show-t. A film legviccesebb pillanatait a Zahrát játszó Sarah Shahi hozza, hiszen ez a karakter kapta a legjobb egysorosokat.

A dialógusok romkomhoz képest egészen jól sikerültek, bár természetesen nem hiányoznak belőlük a klisék. A képi világ szempontjából pozitív és negatív részeket is érdemes kiemelni. A green screen effektek sajnos a legtöbb esetben nem sikerültek túl jól, és egy-egy jelenet megvilágítását is érdekesen oldották meg. A kameramozgás viszont kifejezetten izgalmas. Érződik, hogy López a színház világából jön, hiszen rengeteg hosszan kitartott kameraállással dolgozik, ezek pedig életszerűvé teszik az amúgy teljesen lehetetlen történetet.

A Vörös, fehér és királykék nem lesz mindenki kedvence, és valószínűleg díjesőben sem részesül, de elérte azt, amiért készült: végre visszahozta az igényes romkom műfajt a mainstreambe. Mindezt egy queer szerelmi történettel tette, ami – a legtöbb populáris LMBTQ-filmmel ellentétben – nem tragédiával végződik. A produkció jelenleg annyira népszerű az interneten, hogy a nézők követelik a kivágott jeleneteket és a folytatást. Utóbbi a rendező közösségimédia-posztjait látva egészen elképzelhető.

7,5/10