Mindezt felemás sikerrel tették. A mandalóri merész, űrwesternes első évada, és a Skywalkerekre már erősebben építkező, de ugyanúgy remekül sikerült második etapja után Din Djarin kalandja a harmadik szezonra megbicsaklott. Aztán kaptunk egy teljesen felesleges mellékágat, a Boba Fett könyvét és egy hasonlóan hullámzó teljesítményt nyújtó Obi-Wan Kenobit, illetve az Andort, mely a legkevésbé volt klasszikus Star Wars-sorozat az összes élőszereplős produkció közül, de hardcore science fictionként akkorát ütött, hogy mind a tíz ujjunkat megnyaltuk utána. Na, és az sem mellékes, hogy az Andor a lázadás és az elnyomás természetéről úgy mesélt, hogy igazából egyetlen Jedit, fénykardot vagy Erő-használót sem mutatott. Igazi bravúr ebben a fanservice-re mindenáron támaszkodó popkultúrában.

Szám szerint már a második A mandalóri spin-offot köszönthetjük az Ahsokában, amelyet a Disney+ augusztus 23-án tett közzé az első két részével. Izgatottak is voltunk miatta, hát hogy a fenébe ne lettünk volna, elvégre a sorozatot arra a Dave Filonira bízták, aki behatóan ismeri ezeket a karaktereket. Az állandóan – valószínűleg még alvás közben is – cowboykalapot hordó showrunner korábban olyan animációs szériákon tevékenykedett, mint a Star Wars: A klónok háborúja és a Star Wars: Lázadók, melyekből az Ahsoka karakterei kinőtték magukat.

Beszéljünk pár szót mindenképp a főszereplőről, mert nem biztos, hogy mindenkinek tiszta, ki is ez az Ahsoka Tano. A karaktert jó régen, 2008-ban láthattuk először, A klónok háborúja mozikban vetített, bevezető filmjében, mely egy egész estés pilotként szolgált a 2014-ig futott, hat évadot megért mesesorozathoz, ami jó hosszú cécót követően, 2020-ban kapott egy rendes lezárást, egy rövidebbre vett extra évaddal. Ahsoka, vagy ahogy A klónok háborújában becézgették, Szájas nem más, mint Anakin Skywalker tanítványa, aki a később a sötét oldalra állt Jedi lovag mellett hosszú évekig pallérozódott, és a Köztársaság, valamint a szeparatisták között dúló fegyveres konfliktusban tevékeny részt vállalt, egészen addig, amíg fiatal nővé cseperedve hatalmasat nem csalódott a rendben, és ki nem lépett belőle.

Ahsoka később a Star Wars: Lázadók című animációs szériában tért vissza, már egy sokkal higgadtabb karakterként, aki fehér fénykardokkal felvértezve tört újabb adag borsót a Galaktikus Birodalom és Darth Vader orra alá, miközben Ezra Bridgerék csapatával is együtt bandázott.

Pár éve még álmunkban nem gondoltuk volna, hogy Ahsokát élőszereplős változatban láthatjuk, már csak azért sem, mert a nem hardcore Star Wars-rajongók vélhetően nem ismerik a címszereplőt, ahogy a Solo-filmig sokan azt se tudták, hogy Darth Maul túlélte az Obi-Wannal való összecsapást, és robotlábakon bár, de folytatta a gonoszkodását.

Az Ahsokától nem vártunk kevesebbet, mint hogy az előzménytrilógia hangulatát visszahozza, és egy kicsit emlékeztessen rá minket, hogy bizony, a messzi-messzi galaxis még mindig akkor a legelbűvölőbb, amik a Jedikről szól. Nem csalódtunk, és bevalljuk, rögtön a bevezető képsoroknál, amikor a lefelé úszó, klasszikus szövegfelhő felbukkant a képernyőn, a levegőbe bokszoltunk. Hát, mióta várunk már erre?!

Referenciákból ebben a Star Wars-szériában nincs hiány, az első jelenetekben rögtön tolnak egy inverz Baljós árnyakat, megidézve Qui-Gon Jinn és a fiatal Obi-Wan küldetését, amelyet a Kereskedelmiek vezérhajóján hajtottak végre az I. részben. Csakhogy ezúttal két sötét Erő-használót látunk, a titokzatos Baylan Skollt (Ray Stevenson) és tanítványát, az ugyancsak hátborzongató Shin Hatit (Ivanna Sakhno), akik az Új Köztársaság fontos foglyát igyekeznek kiszabadítani, narancssárga fénykardokat villogtatva. Nem egyértelmű egyelőre, hogy ki ez a duó pontosan, csak annyi, hogy Dave Filoni rettenetesen jól megalapoz nekik pár perc alatt.

Ez, mármint az erős alapozás az egész Ahsokára elmondható, az ötlet, miszerint egy űrbeli Indiana Jonesként, Az elveszett frigyláda fosztogatóit megidézve mutatja meg nekünk az alkotó először a címszereplőt, egyszerűen zseniális. Jó, az kicsit elcsépelt, hogy egy titokzatos tárgy után megy majd a 8 részben a versenyfutás, amely visszahozhatja Thrawn admirálist és nemezisét, Ezra Bridgert az ismert Star Wars-galaxisba... de néha az egyszerű húzások a legnagyszerűbbek.

Az Ahsokával kapcsolatban érdemes tudni, hogy bár a történetet Filoniék tényleg igyekeztek annyira sallangmentessé és fogyaszthatóvá tenni, hogy bárki felfogja a cselekményt, ez a Star Wars-széria a legtöbbet azoknak adja majd, akik látták az animációs előzményeket. Nem árt tisztában lenni azzal, hogy kicsoda Ahsoka Tano, és a Lázadók ugyancsak kötelező néznivaló, mert utóbbinak a (majdnem) teljes főszereplőgárdája visszatér itt.

Jó hír azonban a szélesebb közönségnek, hogy a széria önmagában is simán megállja a helyét. Köszönhetően annak, hogy a szereplők izgalmasak, sokszínűek, és csak úgy forranak bennük az indulatok. A rajongók által a Star Wars-univerzumba bekövetelt és Ahsoka Tanót alakító Rosario Dawsonnak nincs könnyű dolga, hogy egy ennyire sztoikus, visszahúzódó és kiismerhetetlen „szürke Jedit” alakít, de a színésznő tényleg kihoz anyait-apait a karakterből, és a látványos kardozós jelenetekben is odateszi magát.

Neki remek ellenpontja a lázadó természetű Sabine Wrenként feltűnő Natasha Liu Bordizzo, aki némiképp a fiatal Ahsokára emlékeztet minket, és épp ezért szeretjük őt meg egyik pillanatról a másikra. Sabine egy csiszolatlan gyémánt, aki nem kiemelkedő sem a fénykardforgatásban, sem az Erő használatában, de amikor összekapja magát, lelkesedésben verhetetlen. A régi Lázadók csapatból a remek pilóta, Hera Syndulla (Mary Elizabeth Winstead) már nagyobb csalódás, de egy emlékezetes űrhajós megmozdulás még neki is jut, nemcsak hologramként álldogál ő se végig.

Igen, a Star Warsnak még mindig nagyon jól áll, amikor a fény és a sötétség szembenállásáról szól, valamint egy közelgő, misztikusnak ható, de azért igenis megfogható fenyegetésről. Az Ahsoka dupla részes évadkezdése képes volt arra, hogy még az Obi-Wan Kenobi első évadánál is jobban visszahozza belénk azt a gyermeki lelkesedést, amivel anno George Lucas űroperáját figyelemmel kísértük. A fénykardcsaták menők, a központi konfliktus húz magával, és végre kapunk olyan sötét Jediket is, akik egyszer még olyan kultikusak lehetnek, mint mondjuk Dooku vagy Darth Maul.

Dave Filoni előtt le a kalappal, innen már csak elrontani lehet az Ahsokát, de reméljük, tartani fogják a minőséget, és akkor azt mondhatjuk, hogy ez lett A mandalóri első olyan spin-offja, aminek van létjogosultsága. A hardcore rajongók tényleg nagyon fogják értékelni a látottakat, még ha van pár töltelékjelenet is, az összecsapások, a mítosz és a galaxisépítés, valamint a jól eltalált humor és a remekül teljesítő szereplőgárda kárpótolni fog a hibákért és a felejthetőbb dialógusokért.

Ez az a sorozat, amiben a többi Star Warshoz hasonlóan nyilván csak úgy öntik ránk az easter eggeket és referenciákat, de olyan finoman csinálják mindezt, hogy inkább a kellemes nosztalgia önt el minket, mint a düh, és még néha örömkönnyeket is ejtünk, hogy a messzi-messzi galaxisban azért pislákol még az élet.

8/10

Az Ahsoka első két része szinkronnal és magyar felirattal nézhető a Disney+-on, az évad hátralévő hat része szerdánként érkezik majd.