Augusztus 10-e óta játsszák a magyar mozik a Tini Nindzsa Teknőcök: Mutáns káosz című filmet, és amikor azt mondom, hogy nem túl nagy sikerrel, akkor azt vegye a Tisztelt Olvasó a szó legszorosabb értelmében. Merthogy a teknőcök történetét animációs formában rebootoló produkció a gyenge, 6480-as nézőszámot kóstáló nyitó hétvégéje óta sem muzsikál túl erősen, szeptember 1-jéig bezárólag mindössze 17 722-en váltottak rá jegyet idehaza.

Gyászos, mert a Mutáns káosz egy korrektnél is korrektebbül sikerült újragondolás lett, amit vélhetően az ásott alá, hogy a (magyar) nézők kedve elment ettől a világtól, miután Michael Bay a 2016-os Tini Nindzsa Teknőcök: Elő az árnyékból! című élő szereplős filmben jobban el volt foglalva Megan Fox fenekének mutogatásával, mint azzal, hogy egy szórakoztató teknőckalandot hozzon el a vászonra.

A Tini Nindzsa Teknőcökből való kiégésnek a box office adatok, legalábbis a globálisak semmi jelét nem mutatják, erre utal a 70 millió dolláros büdzsével szemben behozott 138,2 milliós bevétel. A Paramount tehát láthatóan jól döntött, amikor még a film bemutatása előtt beharangozták, hogy jön a második rész, és a filmeket egy két évadból álló animációs széria köti majd össze, Tales of the Teenage Mutant Ninja Turtles címmel.

A Mutáns káosz úgy indít, mint az eredetsztorik általában szoktak, láthatjuk a tragikus körülményeket, amelyek nemcsak a teknőcök, azaz Donatello, Michelangelo, Leonardo és Raffaello, hanem az őket szárnyai alá vevő bölcs és ugyancsak mutánssá váló patkány, Szecska mester megszületéséhez, vagyis inkább öntudatra ébredéséhez is vezetnek. Amiben az új Tini Nindzsa Teknőcök újít a képregények eddigi adaptációihoz képest, hogy az alkotók rettenetesen odafigyeltek rá, hogy a négy testvér tényleg olyan legyen, mint a kamaszok, akik arra vágynak legjobban, hogy az emberek ne nézzenek rájuk torzszülöttként, és befogadják őket maguk közé.

Nyilvánvaló, hogy amennyiben a 2018-as Pókember: Irány a Pókverzum és idei folytatása, A pókverzumon át nem szakítanak akkorát, ez a Tini Nindzsa Teknőcök-film soha nem készülhetett volna el ebben a szellemben. A Paramount tehát kisebbet kockáztatott, mint anno a Sony, de újfent bevált a húzás, hogy darabos animációval, jegyzetfüzetre rajzolt firkaként ható esztétikával, némiképp az underground képregényeket idézve hozzanak nekünk egy rajzfilmet. A Mutáns káoszra jó ránézni, és az eszement vizualitás ebben a filmben csak a kezdet, avagy a jéghegy csúcsa.

A teknőcök annak köszönhetően, hogy a szinkronhangjuknak fiatal színészeket válogattak be, minden korábbinál elragadóbbak és energikusabbak, valamint bolondosabbak. Micah Abbey különösen kidomborítja az eredeti hangban Donatello kockaságát, Nicolas Cantu kihozza Leonardóból a saját magát még kereső, de néha nagyon maszkulin vezetőt, Brady Noon Raffaellója egy igazi kemény legény, míg Michelangelo, akit Shamon Brown Jr. szólaltat meg, egy igazi poéngyáros. A nyugalom hangja a Mutáns káoszban Jackie Chan, aki Szecskaként szeletel, míg April O’Neil, akit Ayo Edebiri szinkronizál, egy pályakezdő újságíró, és a kislány legalább annyit bukdácsol ebben a másfél órában, mint a hősködésben kezdő teknőcök, de a végére ugyancsak szimpatikus városi legendává válik.

A teknőcök új kalandja ebből a szempontból igen rázós, mert egy ponton Donatellóék még a fő ellenséggel is összehaverkodnak, a Szuperlégy (Ice Cube) által vezetett mutánsbandával, akik közt olyan ismert arcok találhatóak meg, mint Rocksteady (John Cena) és Bebop (Seth Rogen). Persze mindez még az előtt történik, hogy a teknőcök szétrúgnák azoknak a rosszfiúknak a seggét, akik úgy próbálnak zöld ágra vergődni az emberekkel, hogy kiirtják őket.

A filmnek ez utóbbi részét, vagyis a nagy összecsapást rontották el némiképp a készítők, mert a teknőcök és Szuperlégy ütközete nem lett olyan katartikus, mint szerettem volna. De akkor is dőltek a hangszórókból a hangulatos, retró hiphopslágerek, amik, nem kérdés, nagyon sokat hozzátettek az animáció és a remek szinkron mellett a Mutáns káoszhoz. A sztori egy picit tipikus lett, azt leszámítva, hogy a kívülállóság problémája nálam abszolút betalált, de láthatóan a Paramount és a Nickelodeon a fiataloknak szánta a Tini Nindzsa Teknőcöket, a mellékszereplők harsánysága valószínűleg ez utóbbinak köszönhető.

Mondjuk, ez nem akadályozott meg engem abban, hogy 30-as fejjel baromi jót szórakozzak a látottakon és a számos bedobált referencián, legyen szó a Batman, a Bosszúállók: Végjáték vagy valamelyik más popkulturális jelenség, mint a Forza Horizon emlegetéséről, amit egy különösen rázós autós üldözés után vettek elő a teknőcök, teljesen váratlanul.

Lehet, hogy idehaza én vagyok a kisebbség, és rajtam kívül tényleg a kutyát sem érdekelte ez az új animációs Tini Nindzsa Teknőcök-film, de a folytatásra is ugyanúgy be fogok ülni a moziba, még ha egyedül is leszek a teremben újfent. Már ha a forgalmazók ezek után behozzák azt a nagyvászonra... Aki bizalmat szavaz a Mutáns káosznak, maradjon a végefőcím után is, amikor beharangozzák a teknőcök kultikus fő ellenségének érkezését, akitől minimum azt várom, hogy olyan ijesztő lesz, mint amilyen Szuperlégy is lett.

8,5/10

A Tini Nindzsa Teknőcök: Mutáns káosz még mindig elcsíphető néhány magyar moziban.