Van olyan, aki rajtunk kívül álmatlanul forgolódik éjszakánként a John Wick 4. megnézése óta, azt fájlalva, hogy minden, amit az akciózsáner a nagyvászonra és a kisképernyőre kiokádik magából, valami elképesztően sótlan? Nekik szolgálhatunk most jó hírrel, mert egy olyan frissebb akciósorozatot találtunk nemrégiben, ami után az erőszakpornó-rajongók elégedetten fognak csettinteni. Egy kriminálisan alulértékelt alkotásról van szó, a Sky Atlantic által 2020 tavaszán bemutatott Londoni bandákról (Gangs of London), amelynek első évadát idén februárban hazánkba is elhozta a SkyShowtime.

Az, hogy a Londoni bandák nem lett felkapottabb, már csak azért is meglepő, mert a készítője az a Gareth Evans, aki a bizonyos körökben kultuszfilmeknek számító The Raid első és második felvonását jegyezte. A The Raid-filmsorozat legfőképp a brutális, már-már kéjesen erőszakos akciójeleneteivel rúgta be a mainstream ajtaját, és az indonéz alkotások olyan embereket is leültettek a tévé elé, akik alapvetően ódzkodnak a keleti művészetektől. A Londoni bandák a szellemiséget tekintve valami hasonlót ígér, mint a The Raid 1-2., csak éppen szövevényes,

A Sky – amúgy a Gangs of London című PSP-játékon alapuló – sorozata nem cicózik, rögtön az első jelenetben leteszteli, hogy mit bír a néző, egy különösen erőszakos megmozdulással: egy ballonkabátot viselő, nagyon szigorú tekintetű fickó lógat ki egy megkötözött szerencsétlent egy felhőkarcolóról. Majd, amikor a himbálózó flótás nem beszél, élve felgyújtják, és fáklyaként zuhan a mélybe. Bemutatjuk Sean Wallace-t (Joe Cole), a Wallace-bűnszövetkezet új fejesét, aki azért őrjöng és teszi tűvé Londont éppen, hogy kerül, amibe kerül, de megtalálja apja gyilkosát.

Az alapszituációról annyit érdemes tudni, hogy volt ez a Finn Wallace (Colm Meaney) nevű bandavezér, a város legrettegettebb gengsztere, akit néhány csőbe húzott utcagyerek puffant le a pilotban. Az öreg által maga után hagyott űr pedig nem csak a kvázi trónörökös Sean életét rengeti meg, hanem a teljes szindikátusét, a crime lordok egymás ellen fordulnak, áskálódni kezdenek, és csak a Wallace-fiú vaskeze akadályozhatja meg az anarchiát, szétesést. Joe Cole karaktere nincs is híján keménységnek, leállít mindenféle illegális tevékenységet, amit a Wallace-bűnszervezet épp bonyolít, és kijelenti, az apja gyilkosát meg kell találni, addig nincs bizalom, se együttműködés.

Talán senkit nem fog meglepni, hogy a Londoni bandák jó sok szereplőt mozgat, akikben az a legszebb, hogy nemcsak szimpla játékosok egy sakktáblán, hanem megvannak a maguk mocskos kis titkaik, és senki más által nem tudott motivációik. Kiemelkedik közülük Elliot Carter (Lucian Msamati) figurája, aki az öreg Wallace meggyilkolását követően a semmiből kezd el feltörni, és egyre hasznosabb tagjává tenni magát a szindikátusban. Többet róla nem árulunk el, legyen annyi elég, hogy kettős ügynökről van szó, aki az évadban hoz még bőven csavarokat.

Igen, végre egy olyan akciódráma-sorozat, amelyben a történetet is komolyan veszik, néha olyan érzése van az embernek a Londoni bandák nézése közben, mintha valami ringlispílen ülne. Pontosan ezért ütnek akkorát a keménykedések benne, mert az írók kellően megalapoznak a fizikai összetűzéseknek, építik a feszültséget, növekszik az adrenalinbomba, egészen addig, míg egy-egy nagy bunyóban szét nem durran. Ilyen jól összerakott adok-kapokból minden epizódban van legalább egy, tényleg nem tolják túl a dolgot, nem esnek át a ló másik oldalára.

Az évadkezdés első felében először egy kocsmában szabadulnak el az indulatok, aztán később egy elhagyatott lepratelepen – mindkét jelenetsorban közös, hogy még úgy is alig mertünk néha odanézni, hogy bírjuk a kegyetlenkedő akciókat. A Londoni bandák alkotója nem fogja vissza magát, amikor arról van szó, pont olyan kreatívan használ a főszereplő egy dartsnyilat, mint tette azt Keanu Reeves John Wickje anno egy ceruzával. A vér fröcsög, a rosszfiúk hullanak, mint a legyek, nekünk meg úgy felszökik hirtelen a vérnyomásunk, hogy hirtelen a nyugtató után kell nyúlni. A The Raid készítője nem felejtette el, hogy kell a bunyózást jól kamerára venni, ezért is tragikus, hogy a sorozatát nem kapták fel jobban.

A Londoni bandákban – amellett, hogy csavaros a sztori – velejéig romlottak a karakterek, és úgy nyírják egymást, mintha a rendőrség és a börtön nem létező koncepciók lennének, még egy dologban zseniális. Abban,

Még egyszer figyelmeztetünk mindenkit, hogy ennek a sorozatnak tényleg csak az üljön neki, akinek bírja a lelke az erőszakot, mert a Londoni bandákban nincsen azon a bizonyos vonaton fék. A keményebb nézők viszont irtózatosan imádni fogják a látottakat, ráadásul jó hír, hogy két évados produkcióról van szó, jó hosszú, 60 percre rúgó részekkel és a harmadik etap is úton van belőle. Meglepődik valaki, ha azt mondjuk, hogy tűkön ülve várjuk?

9/10

A Londoni bandák első évada szinkronnal és magyar felirattal nézhető a SkyShowtime-on.