Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM- Kultúr
- Cinematrix
- tévé
- apple
- streaming
- film
- ajánló
- korea
- romantikus
- szerelem
- a24
- kritika
- celine song
- dráma
- megtörtént-esetek
Százas zsepi nélkül senki ne üljön neki ennek az új romantikus filmnek!
További Cinematrix cikkek
- James Gunn a véres és kimerült Supermanhez hasonlította Amerikát
- Ennyire személyes hangvételű film még sosem készült a legendás intézményről
- A Rocknak köszönhetjük a világ legpusztítóbb karácsonyi akciófilmjét
- Kicsi, mire jó ez a narkós és borzasztó sivalkodás?
- Szívbe markoló animációs film érkezik a mozikba
Az Előző életek (Past Lives) című új filmnek már a kezdőjelenete sem hétköznapi: egy bárban járunk, ahol egy férfi és egy nő épp azt találgatják, hogy a velük szemben ülő, egy ázsiai férfiból, egy ázsiai nőből és egy fehér férfiból álló trió között vajon milyen kapcsolat lehet. Tényleg képtelenség kitalálni, de szerencsére nekünk, nézőknek nem is kell, mert az író-rendező Celine Song olyan komplex utazást tesz a három főszereplő múltjában és jelenében, hogy a lelkünk is belesajdul.
A történet középpontjában Nora áll, akit 1998-ban, kislánykorában látunk először, ahogy Dél-Korea fővárosában, Szöulban éli viszonylag gondtalan életét, tekintve, hogy a legnagyobb gondját az iskolában kapott jegyek jelentik, és az, hogy szerelmes barátjába, Hae Sungba. Az idillt az töri meg, hogy Nora szülei eldöntik, Kanadába emigrálnak, és új életet kezdenek. Mindez azt hozza magával, hogy a lányt és húgát kiszakítják jelenlegi környezetükből, és az egész família kezdhet mindent elölről Nyugaton.
Celine Song élete első nagyjátékfilmjében egy különleges kapcsolatot tár elénk, Noráét és Hae Sungét, akik időről időre felbukkannak egymás életében. Az Előző életek úgy romantikus film, hogy igazából azon kívül, hogy gyerekként egyszer megfogták egymás kezét, semmi romantikus nem volt a nő és a férfi között. Valamint úgy dolgozza fel egy barátság történetét, hogy Nora és Hae Sung viszonya, ami azt illeti, barátságnak sem nevezhető, mert a hosszú évek alatt, amikor szüneteket tartanak, mindig elég komolyan elhidegülnek a másiktól.
Lassan csordogáló filmről beszélünk, ami az alig több mint másfél órás játékideje ellenére is komótosnak érződik. Az Előző életek mégis bekúszik az ember bőre alá, részben a remekül játszó színészeknek köszönhetően, a Noraként látható Greta Lee és a Teo Yoo-féle Hae Sung ugyancsak érző, lélegző és valódinak érződő figurákként bontakoznak ki a szemeink előtt.
Minden sallang ellenére azonban a filmben Nora mindennapokkal vívott küzdelme a központi téma, hogy hiába csinálta meg a szerencséjét New Yorkban, mégis kívülállónak érzi magát, olyannak, aki se nem koreai, se nem amerikai. Erre még visszatér az életébe régi barátja, végképp identitáskrízisbe taszítva őt.
Talán egy másik életben Nora és Hae Sung között volt valami? Vagy esetleg egy következőben lesz? A készítő ebből a szempontból nagyon merész, mert bátran mászik bele filozófiai kérdésekbe. Az Előző életek cím is erre utal, egy koreai hiedelemre, mely szerint két ember, ha csak futólag botlik egymásba az utcán, már azt jelenti, hogy az előző életükben közük volt a másikhoz.
Amellett, hogy az Előző életek mélyen vájkál a két főszereplő életében és egymáshoz fűződő viszonyukban, remekül emeli be Celine Song harmadikként Arthur karakterét (John Magaro), akivel Nora egy művészlakban élve jön össze, és házasodik össze vele – a férfi pedig legyen bár tősgyökeres amerikai, és éljen a saját hazájában, a nő miatt ugyancsak egyfajta identitásválságba kerül. Kívülállónak érzi magát, azt látja, Nora és Hae Sung között mindenféle távolság és eltelt idő ellenére valami páratlan kapocs van, abból a fajtából, amivel ő nem tud versenyezni.
Az Előző életek rettenetesen érzékeny párbeszédekkel, életszagú színészi játékokkal és a történéseket remekül alátámasztó vizuális megoldásokkal, gyönyörű táj- és városképekkel ad elő nekünk egy plátói szerelmi sztorit.
Nem véletlen, hogy a kritikusok Celine Songot piedesztálra emelték, és az Előző életeket nem csupán az év legjobb romantikus filmként aposztrofálják, hanem talán 2023 legjobbjaként, úgy en bloc az eddig megjelent mozifilmek közül.
A „mi lett volna, ha?” egy olyan kérdés, ami a legtöbbünket foglalkoztat, de ennyire gyönyörűen, mint Celine Song, képtelenek vagyunk kifejteni, főleg nem audiovizuális formában, vászonra ültetve. Pontosan ezért üthetett a nézőknek nagyot az Előző életek, akiket a 100 perces építkezés a végére úgy bedarált, hogy az utolsó, váratlanul érzelmes és őszinte jelenetnél sokan arról számoltak be, hogy eltörött náluk a mécses. Mi elővigyázatosságból a megtekintés előtt egy százas zsepi bekészítését javasoljuk, mert ez
valóban egy kőkemény érzelmi hullámvasút.
Senki ne lepődjön meg, ha az Oscaron és a nagy filmes gálákon az Előző életek is ott lesz a végső esélyesek között, ez a film biztosan a legnagyobb romantikus sztorik közé írja be magát idővel, és az emberek egy polcra teszik majd az olyan remekművekkel, mint a Mielőtt-trilógia, a Titanic, esetleg a La La Land. Őszintén szólva ott is a helye a legnagyobbak között.
10/10
Az Előző életek az Apple TV-ről kikölcsönözhető, illetve a miskolci CineFesten is vetítik, az országos premierje pedig 2024. január 11-én lesz.