Reisz Gábor első filmje óta tudjuk, hogy a rendező elképesztően jól tudja megfogni a magyar valóságot. Legújabb alkotása, a Magyarázat mindenre nem véletlenül nyerte el a Velencei Filmfesztivál Orizzonti szekciójának Arany Oroszlánját, hiszen a két és fél órás mozi minden perce magával ragadja a nézőt.

A VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan és a Rossz versek alkotója bombaként robbant be a hazai filmes világba 2014-ben. Reisz Gábor egyedi látásmódja, szarkasztikus humora és kedvesen lúzer karakterei hamar megfogták a magyar közönséget. Két sikeres produkció után azonban a Nemzeti Filmintézet több filmtervezetét is elutasította, így a Magyarázat mindenre minimális költségvetésből, a Proton Cinema és a szlovák Mphilms támogatásával készült el.

A film az előzőekkel ellentétben több karakterre fókuszál, az érettségiző Ábelre ( Adonyi-Walsh Gáspár ) , apjára, Györgyre ( Znamenák István ) , történelemtanárára, Jakabra (Rusznák András) és egy fokkal kevésbé kibontva az újságíró Erikára (Hatházi Rebeka). Be kell vallanom, kevés dolgot szeretek jobban egy filmben, mint amikor ugyanazt a jelenetet több nézőpontból mutatja meg a rendező, így a Magyarázat mindenre az első fél órában megvett kilóra.

A történet a végzős Ábellel kezdődik, aki épp próbál tanulni az érettségire. A fiú nehezen koncentrál a tanulásra, minden eltereli a figyelmét, és még arra is a vizsga előtt jön rá, hogy szerelmes az osztálytársába, Jankába (Kizlinger Lilla). Ezután látjuk György mindennapjait. A kormánypárti építész fiatal kollégája Dániába készül, hogy ott próbáljon szerencsét, amire a férfi egyértelmű nemtetszéssel reagál. Aztán a töritanár Jakab hétfőjébe is betekinthetünk. A kétgyerekes családapa a munkája rabja, ezért sokszor kerül konfliktusba a feleségével.

A bonyodalom az érettségin kezdődik, amikor Ábel megbukik történelemből, és arra fogja, hogy a március 15-éről rajta maradt kokárda és fideszes apja miatt Jakab kipécézte magának. A sztorit felkapja a Magyar Napoknál dolgozó újságíró, Erika, és hirtelen mindenhonnan Ábel története jön szembe a fiúval és a tanárral.

Morális szürke zóna

Mivel a film erősen összpontosít a karakterekre, érdemes először róluk szót ejteni. Ábel figyelemzavara, szuperérzékenysége és szorongása számomra fájdalmasan átérezhető, és még a saját érettségiemlékeimet is felelevenítette. A fiút sajnálja a néző, még akkor is, amikor tudja, hogy valami nagyon nagy bolondságot csinált. György szintén a morálisan szürke zónába esik, hiszen Reisz nem csinált belőle „főgonoszt”. A férfi fiához való hozzáállása egyszerre érzékeny és kemény, karakterében megjelennek a generációs traumák. Jakab sem lett ártatlan „áldozat”. A tanár ugyanannyira rosszul kommunikálja saját nézeteit, mint György az övéit. Ettől függetlenül sajnáljuk, mert úgy kerül kilátástalan helyzetbe, hogy nem tehet róla.

Van itt orbánozás meg gyurcsányozás, mégis inkább a szétszakadt magyar társadalom kerül előtérbe, mint bármelyik oldal igaza. Merthogy egyiknek sincs megfellebbezhetetlenül igaza a filmben, mindenki elbeszél egymás mellett. A politika és a gyűlöletkeltés hatása, egymás meg nem hallgatása és a média szenzációhajhászása sokkal fontosabb a történetben, mint az, hogy épp ki melyik pártra voksol.

Érdemes kiemelni a színészi alakításokat és a dialógusokat is. Adonyi-Walsh Gáspár, Znamenák István és Rusznák András aprólékos játéka megragadja és megtartja a néző figyelmét. A fiatalok dialógusai teljesen életszerűek, ami sajnos elég ritka. György és Jakab vitája tökéletes, a keserédes poénok ütnek, és elhisszük, hogy ezek itt és most Magyarországon élő emberek.

Bár a film kis költségvetésből készült, az operatőri munka és a látvány miatt ez egyáltalán nem érződik. A 4:3-as képarány jól illeszkedik a beszűkült mentalitáshoz, Becsey Kristóf operatőr kézi kamerával felvett képei pedig a folytonosságot és az állandó stressz érzetét sugallják. A film zenéjét a melankolikus kórusdalok dominálják.

A Magyarázat mindenre rengeteg kérdést felvet, de a legtöbbet magunknak kell megválaszolni. A két és fél órás játékidő első hallásra hosszúnak tűnik, de a történet és a karakterek viszik magukkal a nézőt, így hirtelen csak arra eszmélünk föl, hogy pörög a stáblista. 

A Magyarázat mindenre a széthúzó, egymással nem kommunikáló társadalom görbetükre, amely oldaltól és származástól függetlenül elgondolkodtathatja a nézőket.

A film 2023. október 5-étől látható a mozikban.

8,5/10