Tévhit, hogy egy film csak akkor lehet kiemelkedő, ha telipakolják párbeszédekkel, szövevényes sztorival, és jól felduzzasztják a játékidejét 3 órára. Simán vannak olyan történetek, amiknek az áll a legjobban, ha a készítő az „egyszerű, de nagyszerű” elvét követi. Ez utóbbi séma mentén rakta össze Brian Duffield a Nincs, aki megmentsen (No One Will Save You) című horrorfilmet, amely hazánkban szeptember 22-én került fel a Disney+-ra, és amikor azt mondjuk, hogy a zsáner egy rettenetesen kedvelhető újdonsága, akkor abban egy csepp túlzás nincsen.

A Nincs, aki megmentsen egy Brynn nevű fiatal nőről szól, aki az erdő szélén lakik, magányosan. Nem csupán elhunyt anyját, hanem gyerekkori barátnőjét is siratja hősnőnk, aki afféle számkivetettnek számít a közeli városka lakóinak szemében. Hogy pontosan mi miatt utálják a többiek, azt nagyon sokáig nem tudjuk meg, annyi biztos csak, hogy az ellenszenv komoly: egy nő konkrétan arcon köpi a lányt, amikor az berohan a helyi rendőrőrsre segítségért.

A film főszereplője igen nagy slamasztikában van, ez már rögtön a film elején, úgy a 10. perc környékén kiderül, a házába ugyanis betörnek, és az író-rendező Duffield gyorsan világossá is teszi számunkra, hogy nem arról a klasszikus Reszkessetek, betörők!-szituációról van szó, amit még egy szőke kisfiú is megoldana. Az elkövetők nem erről a világról való lények, hanem ufók.

A 90 perc alatt, amíg a Nincs, aki megmentsen tart, egy rettenetesen brutális, kreatív és ijesztő macska-egér játék bontakozik ki a szemeink előtt. A Roswell űrlényeit idéző, klasszikus ufókinézetű „szörnyetegek” mindenüket bevetik azért, hogy Brynnt a kezükre kerítsék.

Egy nagyon sunyin megvalósított inváziót tálal nekünk a Disney+ új horrorfilmje, amelynek során a végső cél, hogy egy testrablós mutatvány után a lakosok felett átvegyék az ufók az irányítást. A legtöbbek a horgukra is akadnak, ám Brynn dacol, foggal-körömmel küzd az életéért, és úgy felveszi a kesztyűt az alienekkel, hogy azt még Ellen Ripley is megirigyelné.

A megvalósítást tekintve egy bravúros alkotásról beszélünk, mely több szempontból különleges. Brian Duffield, aki korábban íróként olyan modern kultfilmeket adott ki a kezei közül, mint A bébiszitter és a Szerelem és szörnyek, élete második egész estés rendezésében azt a célt tűzte ki magának, hogy csak vizuálisan és mindenféle ricsajok, zajok, kattogások és sikoltozások kíséretében meséli el ezt a sztorit.

Mégse érezzük úgy, hogy Brynnt nem ismernénk. Sőt, ennek köszönhető, hogy a főszereplőnővel még könnyebb együtt érezni, szinte úgy érezzük, hogy ott vagyunk a dohos, üres házban, és vele együtt menekülünk az életünkért. Ami a korábban a Booksmartban is látott Kaitlyn Dever játékát illeti, úgy jellemeznénk, hogy elemi erejű. Jó érzékkel választották ki a színésznőt erre a filmre, akit nem hiába reméltek sokan, hogy ő lesz az HBO-s The Last of Us Ellie-je is. Végül nem Kaitlyn Dever lett a befutó, de ebben a filmben a színésznő bizonyítja, hogy nem lett volna rossz választás, Brynn megszemélyesítője olyan grimaszokat és komplex arcjátékot produkál, hogy arról térképet lehetne rajzolni.

Az ufók tényleg a klasszikus sci-fikre építkeznek, már ami a kinézetüket illeti. Szóval nagy teljesítmény, hogy a megszokott fizimiskájuk ellenére ijesztőek, főleg, hogy nem rejtegeti őket a készítő, hanem rögtön az első jelenésüknél leleplezi őket. Onnantól pontosan amiatt borzongunk, mert folyamatosan az arcunkban vannak a gülüszemeikkel meg a veszélyes technológiai vívmányaikkal, szinte nekünk is kedvünk támadna elfutni a tévé elől, ha nem eresztenének gyökeret ijedtünkben a lábaink.

A Nincs, aki megmentsen nem lesz minden néző kenyere, mert a befejezés enyhén megosztóra sikerült. A direktor nyilatkozott is a Collidernek erről, hogy nem akarta túl A24-esre és reménytelenre venni a finálét, főleg, hogy Brynnt így is egy afféle nyomorpornóba hajló sztori áldozatává tette. Emiatt viszont a happy end egy kicsit furán hathat, álomszerűen. Belegondolva, mégis illik ehhez a horrorfilmhez, a maga groteszk humorával egy olyan csattanó, ami a nézők arcán landol, mégis hálásak vagyunk érte.

Sallangból nincs túl sok ezen az új Disney-horroron. Ahogy halad előre, mégis itt-ott repetitívnek tűnnek az ufók megmozdulásai. Amikor sokadszorra kergetik ugyanúgy a főhősnőt, vagy éppen reptetik meg háromszor egymás után, frusztrálóan hathat. Minden más tekintetben

Helyenként még az is az eszünkbe jutott, hogy vajon betoppan-e valamelyik jelenetben Mulder és Scully párosa, mert a Nincs, aki megmentsen simán elment volna egy oldschool X-akták-epizódnak is. Ezt tessék abszolút dicséretnek venni, a sci-fivel átszőtt borzongató ijesztgetést a klasszikus FOX-sorozat csinálta csak ennyire mesterien. Szorítunk, hogy Brian Duffield újdonsága átüsse a mainstream ingerküszöbét, mert nagyon megérdemli. Az biztos, hogy a horror egyik nagymestere, Guillermo del Toro már az X-en (Twitteren) noszogatja követőit, hogy mindenki nézze meg a Nincs, aki megmentsent. Azért nem rossz ajánlólevél a filmnek.

Az író-rendező Duffieldre pedig a későbbiekben nagyon érdemes lesz odafigyelni, még egyszer kiemeljük, hogy mindössze a második rendezése, de máris mesteri szintet képes volt elérni a készítő. Bravó!

9/10

A Nincs, aki megmentsen magyar felirattal nézhető meg a Disney+-on.