A legelső John Wick-film, amit 2014-ben tűztek vászonra, két dolog miatt működött rettenetesen: a rendező, Chad Stahelski kaszkadőrként dolgozott hosszú éveken keresztül, így testközelből szedte magára a jó akciójelenetek ismérveit, főszereplőként pedig azt a Keanu Reevest láttuk, akinek már a Mátrixban remekül állt a picit visszahúzódó, de kőkemény hősfigura eljátszása. John Wick ennek a típusnak a csimborasszója, egy olyan exbérgyilkos, akit azzal húznak fel, hogy először a halott nejétől kapott kutyáját a szeme láttára ölik meg, majd néhány gengszter a 2. felvonásban imádott Ford Mustangját is ellopja.

A-ből B-be tartó, többnyire sallangmentes akcióthrillerek a John Wick-filmek, legalábbis az első két rész. Majd a harmadik felvonástól kezdve egyre mélyebbre kezdünk merülni a bérgyilkosok szektájában, a hatalmi játékokban, az alvilági intrikákban – ennek központi helyszíne a Continental Hotel, amely egyfajta semleges zónaként szolgál a törvényen kívülieknek, ahol többé-kevésbé biztonságban megszállhatnak.

A John Wick-franchise-nak egyértelműen rosszul áll, amikor eltávolodik főszereplőjétől, hiába látható a New York-i Continental tulajdonosaként, Winston szerepében a mindig markáns Ian McShane egészíti ki őt stílusos portása, Charon (a sajnos már elhunyt Lance Reddick alakításában) a mozifilmekben. A kackiás párbeszédek és mellékszálak velük együtt is totálisan érdektelenek.

A John Wicket gyártó Lionsgate stúdiónál fenti tények ellenére láttak abban fantáziát, hogy előzménysorozatot csináljanak a mozifilmeknek. És talán lett is volna benne ráció, hogy a már jobban ismert Winston fiatalkorára és arra koncentráljanak, hogy bemutatják, miképp lett belőle hotelgóré – a John Wick első spin-offja mégis valami rettenetes lett.

Nézőként, mielőtt leülünk elé, már hatalmas elvárásaink vannak az előzménysorozattal szemben, hiszen szeretnénk, hogy annyira jól összerakott lövöldözéseket, lehetőleg minimális párbeszédet, és B-filmes szórakozást kapjunk, mint a kezdetek kezdetén. De A Continental készítői nem találták el azokat az arányokat, amelyek a John Wicknél működnek, így a végeredmény gyatra. Hovatovább, az ősz legnagyobb csalódása eddig – már ami az új, high-concept tévésorozatokat illeti.

A Continental: John Wick világából első jelenete még egészen biztató. Egy Frankie Scott nevű ürge lop el a New York-i hotelből egy értékes eszközt, ami megboríthatja a Continental működését, és nehéz helyzetbe sodorhatja az éppen soros tulajt, a Mel Gibson által játszott Cormacot.

Maga a heist ötletes, és bár a Frankie-ként látható Ben Robson feltűnően utánozza a Keanu Reeves-féle John Wick mozgáskultúráját, még ezen a ponton hátra tudunk dőlni, és élvezni a látottakat. Csak aztán kiderül, hogy az ötlet, miszerint három epizódra bontják A Continental-sorozatot – ami igazából lehetne egy feszesebbre vágott tévéfilm is –, nagy hiba. Az elnyújtottság már a pilotról üvölt, és bár felhelyezik a játékosokat a sakktáblára, egészen konkrétan annyira kétdimenziós marad mindenki, hogy meg lennénk lepve, ha túl sok nézőt izgatna a folytatás.

Ott van például Mel Gibson, a főgenya, a legyőzendő Continental-tulaj, akit a John Wick-előzménye csúnyán eltékozol. Egyetlen említésre méltó jelenete van a színészóriásnak, ami emlékezetesre is sikerült, mégis hiányérzetünk marad utána. Rajta kívül Frankie akár jó főszereplő is lehetne, csakhogy őt ugyanúgy elsüllyesztik a sok karakter között. Meg itt a fókusz a fiatal Winstonon kéne legyen, és annak ellenére, hogy az őt alakító Colin Woodell korrekt teljesítményt nyújt, vele is kibabrálnak az alkotók. Csapkod ide-oda A Continental-sorozat, kapunk korrupt zsarukat és kisstílű bűnbandákat körítésnek, de hogy mi a francnak, azt talán a forgatókönyvért felelős Greg Coolidge, Kirk Ward, Shawn Simmons, Ken Kristensen négyese sem tudná megmondani... Akkor sem, ha maga John Wick tartana pisztolyt a fejükhöz.

Ami az akcizóást illeti, A Continental: John Wick világából korrekt lett, de dicshimnuszokat ebből a tekintetből se tudnánk zengeni a sorozat első részéről. A Londoni bandák például az erőszakosságot, a kioltott életek számát és a fizikai összecsapásokba szorult kreatív ötleteket tekintve köröket ver erre a John Wick-spin-offra, ami elég tragikus fejlemény.

Nekünk, magyar nézőknek legalább azért jó nézni A Continentalt, mert a szériát Budapesten forgatták, egy-két helyszínt fel lehet ismerni. Nem sokat azért, mert remekül veszi át New York „szerepét” fővárosunk, amelynek jól áll az 1970-es évekbeli köntös, amit a készítők aggattak rá. Sokadszorra jegyeztük meg magunkban, hogy nem csoda, hogy a külföldi stábok sűrűn járnak Magyarországra dolgozni, a néha felbukkanó magyar fővárosba több egyéniség szorult A Continental-széria pilotjában, mint bármelyik szereplőbe. Igen, ide vesszük Mel Gibsont is, urambocsá!

A sorozatkezdő részben van egy-két furcsa zeneválasztás, de a betétdalokat hallva előszedtük a telefonunkat, hogy a Shazammal rákeressünk, hogy éppen mi szól. Legalább ebből a szempontból nem okoz csalódást A Continental, már ha akciószériaként olyan csapnivaló lett. Ahhoz képest, hogy mennyire vártuk, nagyon bántó, hogy még a közepes szintet se éri el az első John Wick-spin-off. Egyetlen szerencséje van a Lionsgate-nek, hogy bármennyire vártuk, és hidegzuhanyként ért az elbaltázása, azért benne volt a pakliban, hogy elrontják A Continentalt. A Ballerina esetében viszont, mely Ana de Armas főszereplésével jön, már nem leszünk ennyire megértőek.

A Continental: John Wick világából a rókabőr lehúzásának klasszikus esete, ilyenből nem kérünk többet, az is biztos.

5/10

A Continental: John Wick világából első része magyar felirattal nézhető meg az Amazon Prime-on, folytatás péntekenként, még két héten keresztül.