Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM- Kultúr
- Cinematrix
- tévé
- disney
- streaming
- marvel
- mcu
- képregény
- film
- spinoff
- sorozat
- loki
- tom hiddleston
- sci-fi
- időutazás
- ajánló
- második évad
- kritika
- owen wilson
- szuperhős
Még egy sci-fi-sorozatot se daráltunk olyan gyorsan, mint ezt
További Cinematrix cikkek
- James Gunn a véres és kimerült Supermanhez hasonlította Amerikát
- Ennyire személyes hangvételű film még sosem készült a legendás intézményről
- A Rocknak köszönhetjük a világ legpusztítóbb karácsonyi akciófilmjét
- Kicsi, mire jó ez a narkós és borzasztó sivalkodás?
- Szívbe markoló animációs film érkezik a mozikba
2021 óta a Marvel Studios kis túlzással talicskával önti ránk a szuperhősös sorozatokat, és nem is rossz taktika ez a Disney+ bebetonozására. Hiába akadtak a kínálatban olyan gyöngén elsült próbálkozások, mint A Sólyom és a Tél Katonája, a Ms. Marvel, a Hawkeye és a She-Hulk, mindezek mellett gyöngyszemeknek is örülhettünk a WandaVízió, az egyébként hazánkban felvett Holdlovag és persze a What If...? című animációs széria révén.
Egyértelműen kiemelkedett viszont a kínálatból a Loki hat epizódból álló első évada, amely azt a Tom Hiddlestont tette meg főszereplőjének, aki a Marvel-filmekben 2011 óta gonoszkodott, ekkor tűnt fel ugyanis az első Thor-filmben, de később a Bosszúállók baja is meggyűlt az asgaardi istenséggel, akit végül az Infinity Saga lila monstruma, Thanos küldött a másvilágra. Hogy pontosabbak legyünk, ez a Loki nem az a Loki, merthogy a Disney+ szériája egy alternatív Lokit állít a középpontjába, aki a Bosszúállók: Végjáték eseményei alatt éppen ellopja a Tesseractot, ám a szent idővonalért felelős Idővariációs Hatóság, másnéven a TVA fogságába kerül, akikkel kénytelen a későbbiekben együttműködni, jóval nagyobb multiverzumos tragédiákat megelőzve.
Bonyolult? Lehet még követni? Egyszerűsítsük le akkor: a Loki egy olyan időutazós, hardcore sci-fi-sorozat, amely a műfaj csúcspontja a Doctor Who modern, David Tennant és Matt Smith főszereplésével készített évadai óta. Egy pörgős, remek karaktereket felvonultató, fordulatos és néha szívbemarkoló dráma, amely
nemcsak a Marvel egyik legismertebb főgonoszának megváltástörténetét tárja elénk, hanem a Marvel utolsó reménye lehet úgy egyáltalán a megváltásra.
A Loki idehaza október 6-án induló második évadából négy epizódot bocsátott rendelkezésünkre a Disney, ami papíron lehet, hogy jól hangzik, de amennyiben egy béna sorozatot kell így munkahelyi kötelességből lenyomni, az azért meg tudja feküdni az ember gyomrát. Szerencsére ebben az esetben nem így jártunk, sci-fi-szériát még életünkben nem daráltunk olyan gyorsan, mint a Loki folytatását. Az évadkezdés amúgy percekkel azután veszi fel a fonalat, hogy Loki egyik variánsa, Sylvie (Sophia Di Martino) meggyilkolja a Megmaradt névre hallgató, Jonathan Majors által játszott főgonoszt, a rettegett Kang, a hódító variánsát, az általunk ismert Loki pedig egy olyan TVA-ban találja magát, ahol sem öribarija, Mobius (Owen Wilson), se senki más nem ismeri fel őt.
Anélkül, hogy túl sokat spoilereznénk, annyit elárulunk, hogy Loki marha nagy slamasztikában találja magát az új évad első részében, hiszen ide-oda, mindenféle kontroll nélkül ugrál az időben, a TVA legelszántabb beosztottjának, Mobiusnak pedig fogalma sincs, mit lehetne tenni, hogy ne tragédia legyen a vége. Ez, mármint egy nagy tragédia fenyegetése az átívelő szál az új etap nagyobbik felében, ahol állandóan a vég kopogtat a TVA ablakán, az ott dolgozók meg egyre jobban izzadnak, hogy kordában tartsák a különböző idősíkokat, és ne zuhanjon össze a multiverzum.
Ahogy fentebb írtuk, a Loki hardcore sci-fi, azaz sűrűn használnak a karakterek mindenféle érthetetlen tudományos-fantasztikus kifejezéseket, és mennek bele cirkalmas monológokba, amelyekbe a fejünk belefájdul néha. A túl sok felesleges science fiction rizsa egy túlerőltetett, komoly gyengesége a második évadnak, ugyanakkor az a versenyfutás az idővel, ami az első szezont is jellemezte, itt is visszaköszön. Mit visszaköszön, 120 százalékra tekerve pörögnek az események.
Tom Hiddleston nélkül ez a sorozat jóval kevesebbet érne, ezt tegyük hozzá, főleg, hogy az írók az általunk látott epizódokban nehezen találják a fókuszt. A karakterdrámák így is viszik a hátukon a Lokit, a cselszövés istene még sose volt ennyire izgalmas személyiség, aki valahol egy tipikus Marvel-gonosz, egy antihős és egy időutazó földönkívüli ötvözete. Loki az a fajta istenség, akiből még mindig ki lehet hozni a legrosszabb oldalát, ha túlfeszítik a húrt, ugyanakkor egy olyan mitikus lényről van szó, aki a Mobiusszal való barátságának köszönhetően egyre jobban rátalál az emberi oldalára.
Tom Hiddleston és Owen Wilson duója utánozhatatlan, rajtuk kívül ezt a két figurát senki nem tudná így eljátszani, és az aktakukac Mobius az unalmas öltönye és vicces bajsza ellenére ugyancsak egy sokrétű ember, hiába tűnik úgy, hogy csak és kizárólag a TVA rabszolgájaként tengeti az életét, le lehet ásni az ő mélyére is. És jól teszik az írók, hogy boncolgatják Mobiust.
A Loki új évadának egyik legüdébb pontja, aki minden jelenetében lopja a show-t, az Oscar-díjas Ke Huy Quan által játszott OB, egy nagy tudású technikus a TVA-ben. A színész egyik multiverzumos mókából csöppent a másikba, elvégre az Indiana Jones egykori gyerekszínésze a Minden, mindenhol, mindenkorral tette fel magát újfent a szórakoztatóipar térképére. Ke Huy Quant pedig el se lehet mostantól törölni onnan. De miért is akarnánk? Egy olyan tehetségről van szó, aki a legnagyobb természetességgel mosolyogtat meg és kápráztat el a belőle fakadó mérhetetlen optimizmusával.
A nagy visszatérők közül meg kell említenünk Lady Lokit, azaz a Sophia Di Martino-féle Sylvie-t, aki nagy kalamajkát okoz, és az új szezonban is megpróbál Loki és a TVA, valamint a multiverzum nyugalmának levesébe beleköpni. Botrányok ide vagy oda, Jonathan Majors legalább akkorát alakít ezúttal egy teljesen másfajta szerepben, mint az első évadban tette. Az őrült feltaláló Victor Timely figurája, bár egyelőre nem mondanánk róla sokat, egy teljes epizódot kap magának, és minden pillanata arany, amikor az ügyetlen, mégis valahogy elemi erővel ördögi Majorst láthatjuk színészkedni.
Az, hogy az Idővariációs Hatóság falai között tölthetünk újabb 6 részt, igazi áldás. Ez a misztikus, retro-futurisztikus irodahálózat a legérdekesebb és legegyedibb helyszín, amit a Marvel az elmúlt években fel tudott mutatni. És az a legszebb az egészben, hogy úgy része a Loki alternatív valósága az MCU-nak, hogy a szuperhősös, köpenyes és maszkos egyénektől megkímélnek minket a készítők. Tagadhatatlan, hogy a szuperhősök valahol ott vannak odakinn, Thor megint kap pár említést, de a Loki még mindig egy tősgyökeres időutazós széria, és nagyon jól is áll neki ez az identitás.
A Loki második évada mozifilmesebb, szebb, nagyobb, stílusosabb, izgalmasabb... egyszerűen látszik rajta, hogy most már nem kell alapozgatással fecsérelni az időt.
Erre a sorozatra úgyis csak azok kapcsolnak oda, akik az első hat részt látták, tudják, mi fán terem a TVA és a Megmaradó, és nekik bizony őrült nagy mókában lesz részük. Annak ellenére is, hogy a sztori néha zagyvaságnak, ad hocnak és összeszedetlennek tűnik.
Reménykedhetünk, hogy a Marvel Studiosnak lesz annyi esze, hogy harmadik évadot kér a Lokiból, máskülönben tényleg nagy a veszélye, hogy a jövőben várnak minket a futószalagon készülő, bántóan közepes képregény-adaptációk. A Loki nem az, lelke van és mély karakterdrámája, és van egy olyan sejtésünk, hogy pont ez a két dolog hiányzik majd a Marvelekből és az új Amerika Kapitányból, amelyek a közeljövőben a mozivásznon várnak bennünket.
8/10
A Loki második évada október 6-tól jön a Disney+-ra, az epizódok heti bontásban kerülnek fel, és az új etap megint csak 6 részből áll majd.