Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM- Kultúr
- Cinematrix
- tévé
- film
- netflix
- streaming
- ajánló
- túlélő
- thriller
- kritika
- felkavaró
- beteg
- tv
- spanyol
- posztapokaliptikus
- dráma
Ez a legkegyetlenebb film, amit valaha láttunk a Netflixen
További Cinematrix cikkek
- James Gunn a véres és kimerült Supermanhez hasonlította Amerikát
- Ennyire személyes hangvételű film még sosem készült a legendás intézményről
- A Rocknak köszönhetjük a világ legpusztítóbb karácsonyi akciófilmjét
- Kicsi, mire jó ez a narkós és borzasztó sivalkodás?
- Szívbe markoló animációs film érkezik a mozikba
A Sehol című új túlélőthrillert szeptember 29-én tette közzé a Netflix. A film a nem angol nyelvű filmek között egykettőre tarolt, világszerte a legnézettebb egész estés produkciónak számít a streamingplatformon cikkünk írásának pillanatában. Pedig nem könnyű néznivalóról van szó, de talán a sokkfaktor is közrejátszik abban, hogy ilyen sokan leültek a korábban A nagy pénzrablásban és a Túl a vörös kanapén című szériákon ugyancsak közreműködő Albert Pintó új rendezése elé.
A film története egy egészen sokkoló jövőképet tár elénk. Európában készlethiánytól szenvednek az országok, és a helyzet odáig fajul, hogy nemcsak az időseknek, hanem a terhes asszonyoknak is félteniük kell az életüket. Az egyre elvakultabb diktatúra elől menekül el Spanyolországból egy házaspár, Mia (Anna Castillo) és Nico (Tamar Novas), akik az illegális csempészektől és egy hajóra feltett konténertől várják a megváltást, és a nagy lehetőséget, hogy az íreknél jobb körülményekre számíthatnak.
Amikor azt mondjuk, hogy a gyermeket váró Miára a poklok pokla vár, akkor azt tessék a legkomolyabban venni, még életünkben nem láttunk egy karaktert se ennyire szenvedni, legalábbis Netflix-filmben biztosan nem. Az Anna Castillo által játszott nő nagyjából a játékidő 15-20. percében marad egyedül, miután férjétől elszakítják, a körülötte lévőket pedig nemes egyszerűséggel agyonlövi a katonaság. Nemcsak Mia számára lesz azonban embert próbáló a hátralévő kábé másfél óra, a gyengébb idegzetű és gyomrú nézőknek azt ajánljuk, a Sehol mellé készítsenek be hányószacskót, mert biza szükség lesz rá.
A rendező mellett a film teljes írógárdájára simán rá lehet fogni, hogy hatásvadász bagázsról van szó. Miát egyik extrém helyzetből a másikba taszítják, eközben a logikát kidobják a kukába, és a sztori teljes egészében a véletlenekre hagyatkozik. Irtózatosan nagy hiba, ami kiránt bennünket az esetleges műélvezetből. Már ha van olyan beteg ember a Földön, aki bármilyen szinten élvezni tud olyan fordulatokat, mint amikor a konténerben a tengeren egyedül evickélő nő ledob magáról minden ruhát, és ott premier plánban megszül. De arra a snittre se voltunk felkészülve, amikor a Sehol főszereplője
konkrétan a saját placentáját eszi meg, holott van nála egy Snickers csoki is.
Az ehhez hasonló logikátlanságok védhetetlenek egy ilyen filmben, pedig a Sehol forgatókönyve abszolút nem bonyolult, A-ból B-be halad, túl sok párbeszéd sincs benne. Mégis valahogy sikerült az alkotógárdának az igénytelenség áldozatává válnia.
Attól eltekintve, hogy a túl durva sokkolásra helyezi a hangsúlyt Albert Pintó, megvannak azért a Seholnak a maga erényei is. Egy igazán klausztrofób, helyenként horrorba hajló túlélődrámáról van szó, amelyben a főhősnőt alakító, a hallucinációival és az extrém körülményekkel viaskodó Anna Castillo igenis helyt tud állni. Az ehhez hasonló, egyszemélyes filmekben derül ki valakiről, hogy csapnivaló színész-e. Anna Castillóba szorult tehetség, csakhogy az író-rendezők cserben hagyták a saját sztárjukat, és egy olyan filmet raktak köré, amely egyszerűen nem ér fel a spanyol sztár kvalitásaihoz.
A Seholban az a legborzasztóbb, hogy hiába látunk korrekt teljesítményt a főszereplőtől, egyszerűen képtelenek vagyunk izgulni Mia karakteréért, mert a film eseményei annyira ad hoc módon zajlanak, hogy bármennyire is anyaoroszlánként, igazi túlélőként mutatják be a nőt, teljesen a véletlentől függ, hogy túlél-e.
Miánál végig úgy lehet érezni, hogy BÁR küszködik, semmi ráhatása nincs a sorsára, ami egy ilyen filmnél hatalmas probléma.
Ami a látványt illeti, nagyon tévés a végeredmény, látszik az alacsony költségvetés, és bőven vannak olyan spanyol sorozatok, amelyek ránézésre sokkal szebben, mozisabban festenek. De legalább a zene korrekt volt, és még heroikusnak is nevezhető, ez utóbbi elemet legalább nem rontották el.
Hasonló kategóriában, ha valaki értelmes thrillert szeretne nézni, sokkal inkább a Fallt tudjuk ajánlani, amelyben fiatal lányok másznak fel egy 600 méteres tévétoronyra a semmi közepén, és ragadnak fenn. Suspense terén harapni lehet a két film között a különbséget, a Fall esetében tényleg lerágjuk a tíz körmünket, és baromira izgulunk a lányokért, miközben a fordulatok is meglepnek. A Seholban se fordulat, se igazi feszültség nincs, felesleges és ízléstelen hatásvadászat viszont annál több. Mintha a spanyolok valakinek a házi feladatát próbálták volna lemásolni, de csak ímmel-ámmal sikerült.
A Sehol egyike azoknak a Netflix-filmeknek, amelyek nem érnek fel a hype-hoz, ami övezi őket, és hiába ültet le mindenkit a tévé elé, ez bizony egy középgagyi horrormese. Nem igazán érdemli meg, hogy időt fecséreljünk rá.
5/10
A Sehol (Nowhere) szinkronnal és magyar felirattal nézhető meg a Netflixen.