A Disney eddig elég felemás eredményeket tud felmutatni az élő szereplős Star Wars-szériák terén. Míg A Mandalóri első két évada teljesen korrekt volt, először űrwesternnel, majd Skywalkerekkel ültetett a tévé elé, addig a harmadik etapot már nem vitte el Grogu, becenevén Baby Yoda cukisága. Még A Mandalóri egyre vérszegényebb sztorijához képest is gyengébb végeredményt tudott felmutatni a Boba Fett könyve, és az Obi-Wan Kenobi néhány fellángolástól eltekintve ugyancsak inkább fan service-ként működött, mint az előzménytrilógia folytatásaként, aminek vélhetően a készítők szánták. Eddig kis képernyős Star Wars-fronton az Andor volt a legkiemelkedőbb, a Zsivány Egyes előzménye megkapó hardcore science fictiont villantott nekünk, és nagyon élveztük az összes részét, annak ellenére, hogy a nagybetűs Star Wars-hangulatot hiába kerestük benne.

Az augusztus 22-én elindult Ahsokától előre rettegtünk, nem sok jel mutatott arra, hogy bármi jó sülhet ki Anakin Skywalker titkos tanítványának saját kalandjából. Arra viszont nem számítottunk, hogy a showrunner, Dave Filoni majd inkább a Star Wars: Rebels és a Star Wars: The Clone Wars című animációs szériák folytatásának szánja ezt a produkciót. Márpedig így lett, konkrétan a Rebels ötödik évadát kaptuk meg, amit Ahsoka nevével igyekezett a lehető legszélesebb közönségnek eladni a Disney+. Tartunk tőle, hogy azok, akik animációs sorozatok terén le voltak maradva, csak a felszínt kapargatták, de a többiek, a Star Wars tényleg tősgyökeres rajongói sokat kaptak ettől a 8 epizódtól.

Az Ahsoka története, legalábbis az elején egy titokzatos térkép körül forog, amit mindenki meg akar kaparintani. Többek közt a széria címszereplője, akit Rosario Dawson alakít, és akihez olyan arcok csatlakoznak, mint a kissé kiégett mandalóri harcosnő, Sabine Wren (Natasha Liu Bordizzo), a remek Twi'lek pilóta, Hera Syndulla (Mary Elizabeth Winstead), na és persze ne feledkezzünk meg a David Tennant által megszólaltatott, Huyang nevű droidról se, aki évezredeken keresztül állt a rég megbukott Jedi Rend szolgálatában. A fénykardkészítő robot sűrűn lopta a show-t ebben a sorozatban, C-3PO óta nem láttunk ennyire imádni valóan kotnyeles androidot a messzi-messzi galaxisban, és nélküle meglepő módon nem is állt volna össze ennyire ez a csapat.

A Star Wars természetesen nem lenne Star Wars emlékezetes főgonoszok nélkül, e tekintetben az Ahsoka egyáltalán nem okozott csalódást. A sajnos időközben elhunyt, de zseniális, Ray Stevenson-féle Baylan Skoll és az ő tanítványa, a geekek új szerelmévé avanzsálódott Shin Hati (Ivanna Sakhno) afféle kifordított Qui-Gon Jinn és Obi-Wan Kenobi párosként funkcionáltak, és bizony sűrűn hozták zavarba Ahsokáékat. A korábban A Mandalóriban is szereplő Morgan Elsbeth (Diana Lee Inosanto) ugyanolyan unalmasnak bizonyult, mint korábban, vele szemben azonban a sokak által várt és galaxisszerte rettegett Thrawn admirális (Lars Mikkelsen) valami vérfagyasztóan ijesztő lett. Persze mindehhez hozzájárult a Birodalom egykori nagy hatalmú parancsnokának zombi rohamosztagosokból álló serege is, de

Talán az évad legerősebb momentuma az volt, amikor némi misztikus körítéssel visszahozták nekünk Anakin Skywalkert (Hayden Christensen), akit végre az Obi-Wan Kenobi-sorozattal szemben sikerült olyan módon megfiatalítania a Disney-nek, hogy nem úgy nézett ki Ahsoka egykori mestere, mint valami PlayStation 3 játékban szereplő NPC. Ez a rész hozta amúgy az Ahsoka érzelmi csúcspontját, és ekkortájt mutatott valami, érzelemre és személyiségre emlékeztető viselkedést Rosario Dawson, akivel jól kiszúrtak a készítők, hogy nem engedték ki a karakter idősebb verziójára jellemző sztoikus nyugalom kalitkájából. De legalább flashbackekben láttuk a fiatal Ahsoka Tanót is, azt a fajta tűzrőlpattant jedinövendéket, Ariana Greenblatt alakításában, akit a The Clone Warsban is imádtunk.

A végére, a szezonzáró részre egészen szépen összeértek a szálak, a másik galaxisban megtalált Ezra Bridger (Eman Esfandi) lemondott arról, hogy ő legyen az Erő-érzékeny Jackie Chan, és inkább gyorsan faragott magának egy fénykardot, hogy az amúgy rettenetesen idegesítő és faék-egyszerűségű Sabine és a fehér Gandalffá vált Ahsoka oldalán végre elkenjék Thrawnék száját. A látványos akciók, a rengeteg fénykardozás ellenére azonban a finálé lett az Ahsoka leggyengébb epizódja, köszönhetően annak, hogy nem sikerült rendesen Filoniéknak elvarrniuk a pár mondattal feljebb emlegetett szálakat. Baylan Skollék egyetlen rövid snittre bukkantak csak fel, és Sabine hirtelen jött jobb kapcsolatát az Erővel sem fejtették ki rendesen a készítők. A cliffhangernek egyenesen sokkolnia kellett volna bennünket, de ehelyett az ellenkező hatást váltotta ki, frusztráló, befejezetlenül hagyott befejezést nyomtak az arcunkba, amivel nem tudunk mit kezdeni jelenleg. Köszönhető mindez annak legfőképp, hogy bizonytalan a cikk írásának pillanatában, hogy az Ahsoka kap-e második évadot, vagy egyáltalán hol viszik tovább a sztorit.

Dave Filoni érti a karaktereit, tudja, hogy miben rejlik a messzi-messzi galaxis varázslata, és ezeket a rajongók által szeretett pillanatokat és alakokat (helló, Rex!) úgy sikerült megidéznie a showrunnernek, hogy néha elégedetten csettintettünk miatta.

Nem bánnánk, ha a folytatásban Ahsoka Tano egy kicsit kiengedne, lazább lenne, mert amikor megengedték Rosario Dawsonnak ebben a sorozatban, hogy színészkedjen, igenis jól hozta Szájas figuráját. A Hayden Christensennel közös jelenetei a színésznőnek konkrétan aranyat értek, és még azt is ki mernénk jelenteni, hogy a World Between Worldsben való csata mester és tanítványa között biza „peak Star Wars-élmény” volt.

Ami a körítést illeti, az Ahsoka első évada ebben a tekintetben nem tudott hibázni, az elejétől a legvégéig mozis Star Wars-látványt kaptunk, remek zenéket, sokszínű és érdekes világokat, na és egy kis űrfelfedezős, Indiana Jonesba oltott életérzést. Pár héten keresztül megint jó volt Star Wars-rajongónak lenni, a Disney+ modellje, miszerint heti jelleggel teszik fel a részeket, remek közösségi élményt ad a sci-fi-fanatikusoknak, mert addig is lehet olvasgatni Redditen az észrevételeket, teóriákat. Ritkaság manapság, és a Netflix korában luxusnak számít, hogy nem lökik oda nekünk teljes egészében az évadot, de tudjuk értékelni, ha megváratnak minket, és ilyen végeredménynek örülhetünk.

Az új Star Wars-filmtrilógiával kapcsolatban sokan felhozták negatív kritikaként, hogy ráerőltette a nézőkre a feminizmust, és Rey tulajdonképpen egy túl erős Mary Sue archetípus lett. Ehhez képest az Ahsoka úgy vonultatott fel egy javában nőkből álló szereplőgárdát, hogy eszünkbe nem jutott volna egy pillanatra a karakterek nemén agyalni, hogy mi a nők és férfiak aránya a sorozatban. És ez így jó, mások sem nagyon feszegették a kérdést, nem került politikai csatározások középpontjába az Ahsoka, ami annak a jele, hogy mindenki hátra tudott dőlni, tudta élvezni a látottakat, ahelyett hogy felesleges ideológiákat próbáltak volna az emberek beleerőltetni a Star Warsba.

7,5/10

Az Ahsoka első évada szinkronnal és magyar felirattal nézhető meg a Disney+-on.