A Netflix új erotikus thrillere, a Fair Play abból a szempontból nem okoz meglepetést, hogy a története a hatalmi játékok és a szexualitás körül forog, de Chloe Domont élete első rendezésében olyan érzékkel idézi meg a 90-es évek nagy, túlfűtött klasszikusait, mint például az Elemi ösztönt, hogy az őspremier helyszínéül szolgáló Sundance Filmfesztiválon aratott remek fogadtatása teljesen érthető. A hazánkban október 6-án befutott Fair Play két nagyvárosi karrieristát mutat be, Emilyt és Luke-ot, akik a pénzügyi szektorban gürcölnek éjjel-nappal, ám teszik ezt olyan körülmények között, hogy még a kollégáiknak se mondhatják el, hogy párkapcsolatban élnek egymással, máskülönben az utcán találnák magukat.

Phoebe Dynevort, aki a Fair Play női főszereplője, már a Bridgerton című kosztümös Netflix-szappanoperában is nagyon kedveltük, de a könnyedebb műfaja miatt a színésznőnek nem hagyott túl sok teret az a széria a kibontakozásra. Már azon kívül, hogy Daphne Bridgerton az első évadban elég sokat vetkőzött. Dynevor új filmjében sem szégyellős, az elmúlt évek egyik

Nem túlzás azt állítani, hogy Phoebe Dynevor viszi a hátán a show-t ebben a thrillerben, bámulatosan őszinte, már-már intim alakítást láthatunk a színésznőtől. A sztori szerint a konfliktust az okozza, hogy bár a házasodásra készülő pár arra számít, hogy majd a férfit léptetik elő, helyette Emily kapja meg a magasabb pozíciót a cégnél. Dynevor félelmetesen gyorsan ki is teljesedik ebben a magasra törő, törtető, a férfivezetőséggel végül már sztriptízklubba is bátran eljáró, maszkulin személyiségjegyekkel rendelkező figurában. Luke reakciója a pálfordulásra ennek ellenére eltúlzott, groteszk, és ad gyomorforgatóan mérgező háttérhangulatot barátnője felemelkedésének.

Lehozhatná a női főszereplő akár a csillagokat is az égről, akkor se érne túl sokat önmagában az alakítása, ha nem lenne ott ellenpontjának Alden Ehrenreich, egy elmondhatatlanul toxikus, gyenge férfi szerepében, aki képtelen elviselni leendő neje sikereit. Thrillerről van szó, és ennél a zsánernél egyáltalán nem árt, ha a feszültség percről percre épülget, Luke kicsinyessége sikerrel tekeri egyre magasabbra a suspensiont a filmben. A színész, aki kis túlzással egy személyben nyírta ki a Star Warst, miután a Han Solo-előzményfilm akkorát bukott, mint az ólajtó, a Fair Playben bizonyos szinten megváltja saját magát.

A Netflix thrillere legfőképp azért működőképes, mert Phoebe Dynevor és Alden Ehrenreich között végig tapintható a (szexuális) feszültség, és a hatalmi játékokba is mindketten tiszta erőből vetik bele magukat. Az erős nő és a kicsinyes férfi egymásnak feszül, miközben a munkahelyükön is nő a nyomás.

Főleg, hogy a főnökük, az Eddie Marsan által hozott Campbell igazi rohadékként még pár lapáttal rátesz erre: egy különösen durva snittben mindenki előtt lekurvázza Emilyt, és még csak elnézést sem képes kérni ezért, amikor a nő bőséggel jóváteszi hibáját, amit elkövetett.

Igazi tanmese ez a film arról, hogy az embernek a munkáját és a magánéletét külön kell választania, és nem érdemes ennyire kétszínűnek lenni, mint Emilyék. A Fair Playben a két főszereplő közötti toxikusság, főképp Luke miatt, olyan szinten elharapódzik, hogy a végén tragédiába fullad a nagy szerelem. Szerencsére az egészet egy női direktor, Chloe Domont vezényelte le, akinek láthatóan jó érzéke van ahhoz, hogy az intimitást és végső soron a párkapcsolati drámát és erőszakot képernyőre vigye.

Ami a fényképezést illeti, a háttérstáb nagyon igényes munkát végzett, egy sima sétálós jelenettől, amikor Phoebe Dynevor a városban bandukol, tátva marad az ember szája. Annyira ott a nagybetűs amerikai hangulat a képernyőn, az operatőröknek hála. Kár is, hogy főképp irodában játszódik a film, mert a külső felvételek remekül sikerültek. A zenék elég retrók, ezzel hozzátesznek a szép lassan épülgető, a 90-es évek vibe-ját idéző feszültségre, ami a fináléban robban. Lehet, hogy más szereplőkkel a Fair Play sokkal gyengébb lenne, de a castingot nagyon eltalálták a készítők, így az ősz egyik thrillerszenzációjáról beszélhetünk. Legalábbis Netflix fronton.

A meztelenkedés hiánya is beszédes azonban, és az az egy-két ágyakrobatika, amikor a nő és a férfi egymásévá lesznek, valóban emlékezetesek, és a végén már megrázók is. Ez utóbbi az egész filmre elmondható. Végre egy thriller, ami elkapja az ember torkát, és két órán keresztül nem is ereszti el, rákényszerítve minket, hogy a szereplőkkel együtt fuldokoljunk.

8/10

A Fair Play szinkronnal és magyar felirattal elérhető a Netflixen.