Lassan eljön az ideje, hogy az Oscar-díjas Nicolas Cage-ről ne azt mondjuk, hogy a B-filmek királya, hanem inkább a Zs-kategóriás műfaj koronázatlan császáraként emlegessük – az 59 éves sztár láthatóan képtelen mostanában rendes szerepeket találni magának. A korai 2000-es években jobban ment még a dolog Nic Cage-nek, hisz nagyot játszott a Charlie Kaufman-féle Adaptációban, a Trükkös fiúkban, A nemzet aranyában, a Fegyvernepperben.

Aztán a nyerő szériának valahogy vége szakadt, bár voltak még olyan jól elsült filmjei a drámákban és komédiákban egyformán erős teljesítményre képes művésznek, mint a Ha/Ver, és bizonyos körökben A szellemlovas is kultikus lett, mostanában elvétve kapunk a Disznóhoz hasonló, élményszámba menő produkciókat tőle.

Cage-nek a tehetsége nem csorbult, tényleg inkább azok képtelenek felnőni hozzá, akikkel együtt dolgozik, ilyen volt idén a Renfield, amelyben Drakulát alakította zseniálisan a sztár, és most valami hasonlót láttunk most a The Retirement Plan című új akcióvígjátékban is, amit szeptemberben mutattak be az amerikai mozik, de máris elérhetővé vált online, akkorát bukott. A széles körben bemutatott Nicolas Cage-filmek közül ez hozta konkrétan a leggyengébb bevételt, szerény 745 ezer dollárt a nyitóhétvégéjén.

A The Retirement Plan egy kicsit olyan, mintha a kiégett és öreg John Wicket látnánk akciózni benne. Nicolas Cage karaktere, a 70. életévét taposó Matt éppen a tengerparton fetreng másnaposan a Kajmán-szigeteken, amikor odalép hozzá unokája, Sarah (Thalia Campbell) és a segítségét kéri. A kislány anyukája, azaz Matt lánya, Ashley (Ashley Greene) jó nagy slamasztikába került, belekeveredett az alvilágba, amely nem akarja elengedni őt. Nincs mit tenni, hősünknek ismét G. I. Joe-ba kell vágnia magát, és rendet tenni a rosszfiúk között, akik épp odafelé tartanak.

A film rendezője, Tim Brown elmondása szerint ő maga kereste meg Nic Cage-et a szereppel, sok reménye nem volt, de a színésznek tetszett a koncepció, miszerint sminkkel és parókával megöregítik, és egy bosszúálló nagypapát alakíthat a The Retirement Planben, egyszersmind a viccesebb oldalát megvillantva. Nic Cage nem is okoz igazából csalódást, a keménykedések, amiket letol, az akciózások valóban kreatívak, helyenként el is röhögi Matt megmozdulásain magát az ember. Nagy kár viszont, hogy a többi szereplő, a forgatókönyv és a rendezés se ér fel a sztár kvalitásaihoz. Emiatt picit olyan érzésünk lehet, mintha Nic Cage egy süllyedő hajóban próbálna egyedül evezni, vagy lapáttal próbálná megfordítani a Titanicot, nehogy az nekimenjen a jéghegynek.

A cselekmény és maga a csetepaté egy a rosszfiúk által nagyon vágyott pendrive körül forog, és a sztori komplexitása nagyjából egy Chat GPT vagy egy 8 éves kisgyerek által megírt szkriptét éri el. Épp ezért meglepő, hogy helyenként felbukkannak olyan brutálisabb megoldások, mint amikor Nic Cage karaktere valakit jelzőpisztollyal szájba lő, vagy egy szobába egyesével berángatva nyír ki tagbaszakadt maffiózókat. Ám, amikor épp elgondolkoznánk, hogy a The Retirement Plan mélyén, a sok szutyok alatt valahol egy jó film megbúvik, és nem a főszereplő az egyetlen értékelhető elem benne, akkor felbukkannak, bejönnek a képbe a mellékszereplők.

Jó, nyilván egy Ashley Greene-től, aki legfeljebb az Alkonyat-filmekre lehet „büszke”, kábé ennyit vártunk, de az egykori Hellboy, valamint a Sons of Anarchy veterán színésze, Ron Perlman már nála sokkal nagyobb csalódás. Döbbenet, hogy őt az alkotóknak hogyan sikerült ilyen csúnyán eltékozolniuk, nem beszélve a Watchmen Rorschach-járól, Jackie Earle Haley-ről. Mindketten remek drámai színészek amúgy, de a The Retirement Planben mintha csak videójátékos NPC-k lennének.

A The Retirement Plan kapcsán különösen nagy bűn a rendező részéről, hogy kiment helyszínre forgatni a stábbal, és még így is valami förtelem lett a fényképezést tekintve a végeredmény. Ráadásképp a vágást is elrontották ezekkel a pulp-filmes névjegykártyákkal, amelyek mindig erőszakosan beúsznak a képünkbe és megtörik a tempót, mikor új, jelentősebb karakter tűnik fel. Mindezek tetejében pedig a zeneválasztást illetően is elvérzik Nic Cage újdonsága.

Tősgyökeres Nicolas Cage-rajongók azért ne hagyják ki a The Retirement Plant, ők egyfajta bűnös élvezetet találhatnak ebben a másfél órában, mindenki másnak viszont picit se ajánljuk, hogy másfél órát erre a filmre pazaroljanak. Kivéve, ha valaki mazochista és trash-imádó, mert akkor meg lehet magyarázni a hirtelen jött érdeklődést. Az Amazon Prime prémium szekciójából üggyel-bajjal, de ki is lehet kölcsönözni a filmet.

5/10