Egyszerű, rendszerető és perfekcionista angol srác, akinek élete a futball, nagyon szereti a családját, és képes másnapra elkölteni a fizetését – ez a kép rajzolódik ki nagy vonalakban David Beckhamről a Netflix új minisorozatában. A nemes egyszerűséggel Beckham néven futó, négy epizódot számláló produkció alatt végig kettős érzések voltak bennem.

Az elmúlt időszakban különös népszerűségnek örvendenek a sportdokumentumfilmek, a csúcsot alighanem a Michael Jordan karrierjét feldolgozó The Last Dance jelentette.

A streamingszolgáltatók is előszeretettel fordulnak a leíró műfajhoz, a Netflix ezúttal is megütötte a főnyereményt David Beckhammel. Ahogy a négyrészes minisorozat harmadik epizódjában többször elhangzik: minden arannyá válik, amihez Beckham hozzáér – ez alighanem a róla készült dokuról is elmondható.

A rendező, Fisher Stevens – akinek a kérdéseit néha hallhatjuk is – végigköveti Beckhamet vidéki házukban, amint a korábbi labdarúgó mindennapi tevékenységeit végzi – ez adja az egész sorozat keretét. Már itt megmutatkozik Beckham személyiségének egyik oldala: rendszerető és perfekcionista. Persze, aztán kiderül az is, hogy nem volt mindig ilyen, de az élet erre is megtanította. Van, amikor mézet gyűjt a kaptárból, máskor a konyhát takarítja aprólékosan, de leginkább akkor akad fenn a néző szemöldöke, amikor kinyitja az egyik gardróbszekrényt, és az egyik vállfa állásából rájön, hogy valaki hozzányúlt az öltönyeihez.

Kemény gyerekkor

Édesapja, Ted – aki edzője is volt – nagyon szigorúan bánt vele gyerekkorában, untig gyakoroltatta vele a passzokat, labdalevételeket, pontrúgásokat. Rengeteg archív felvételt láthatunk a kis Beckhamről, aki már utánpótlás-játékosként is kiemelkedő tehetség volt. Több nagy klubnál is járt próbajátékon, végül a Manchester Unitednél kötött ki – a sorozatból kiderül az is, hogy ez eleve elrendeltetett neki. Itt jön képbe az MU legendás menedzsere, Sir Alex Ferguson. A skót szakember többször is megjelenik, és elmondja a saját nézőpontját Beckhamről, szenzációs történetek szem- és fültanúi lehetünk.

Kettejük viszonya romlani kezdett már Beckham 2003-as Real Madridba igazolása előtt, az elhíresült cipőrúgós jelenet pedig végleg megpecsételte azt. Egy Arsenal elleni vereség után Sir Alex a földre dobott mezekbe rúgott, ám nem vette észre, hogy ott volt Ole Gunnar Solskjaer cipője is, ami egyenesen Beckhamet találta fejbe.

Glenn Hoddle szövetségi kapitány az 1998-as franciaországi világbajnokság első mérkőzésén nem adott játéklehetőséget David Beckhamnek, és a meccs utáni sajtótájékoztatóra sem őt küldte. Ez sokakban visszatetszést váltott ki, Sir Alex Fergusonban olyannyira, hogy a The Sunday Timesban megjelentetett egy publicisztikát, amiben élesen kritizálta Hoddle-t. Beckham első fia, Brooklyn születése után Sir Alex az elsők között hívta fel telefonon, és gratulált neki. A két makacs ember viszonyát jól tükrözi a film, és az, hogy Sir Alex Ferguson az idejét áldozta arra, hogy szerepelhessen a sorozatban, a testamentuma kettejük kölcsönös tiszteletének.

Kemény magánélet

A miniszéria középpontjában a futball mellett Beckham magánélete áll. Victoriával sok mindenen mentek keresztül, kapcsolatuk az újságok címlapján legalább annyiszor szerepelt, mint, mondjuk, a brit királyi család. A Spice Girls Posh becenévre hallgató tagja üde színfolt a sorozatban: kendőzetlen őszinteséggel beszél kettejük kapcsolatáról, és többször elmondja, hogy nem szereti a futballt, de a férjét szereti nézni futballozni.

A sorozat egyik legfontosabb aspektusa, hogy David Beckham lett a labdarúgás első igazán híres rocksztárja, akit a világ minden szegletében ismernek. Az egyik brit bulvárlap állítólag egészen Közép-Afrikáig ment, mire talált valakit (egy helyi farmert), aki nem ismeri David Beckhamet. Beckham fogalommá vált: Pekingtől Los Angelesig rajongtak érte, paparazzók követték minden lépését, az összes világmárka őt akarta – és elég sok meg is kapta... – reklámarcnak. Korábban is voltak világszerte ismert labdarúgók, nem kell messzebbre mennünk Puskás Ferencnél, de gondolhatunk akár Pelére is. Beckham azonban a lehető legjobb korba született, mert előtte akkora hájp senkit sem övezett, mint őt.

Kemény sport

A másik fontos aspektus a labdarúgás világának változása. A ’90-es és a 2000-es éveket a sportág egyik hőskorának is nevezhetjük, több kiemelkedő játékos – akivel Beckham együtt futballozott – megjelenik a sorozatban. Egyebek között Ronaldo, Figo, Gary Neville, Paul Scholes, Éric Cantona, Rio Ferdinand. A hozzájuk fogható egyéniségek kezdenek kiveszni napjaink futballjából.

Egy mindenkiért, mindenki egyért alapon álltak ki egymásért a pályán és azon kívül is, zárt közösséget alkotva, ahol mindenki biztonságban érzi magát. Napjainkban ezt kevés klubról mondhatjuk el – tisztelet a kivételnek –, a kapzsi menedzserek és türelmetlen klubvezetők mindenkin átgázolnak, a futballisták tetőtől talpig tetoválva és tökéletes hajjal lépnek pályára, mintha ez fontosabb lenne a pályán nyújtott teljesítménynél. A pénz hajhászása, a profit maximalizálása került a középpontba, a közösségek mintha nem lennének annyira fontosak, mint, mondjuk, a televíziós jogdíjak.

Ami miatt végig kettősséget éreztem, az maga a főszereplő megjelenítése és megnyilvánulásai. A régi felvételeken szinte kivétel nélkül sajtótájékoztatók és rövid megszólalások hallhatóak, amiken semmi érdemit nem tudunk meg róla, néhány mondatot mond csak, azokat is szinte gépiesen.

Amikor pedig visszaemlékezik egy-egy sztorira, sokszor kimért, megfontolt, ugyanakkor látszólag őszinte és szentimentális. De végig ott motoszkált bennem a gondolat: tényleg ilyen David Beckham? Vagy önmérsékletet tanusított, és nem akart újra a bulvárlapok címlapján landolni?