Julia Garner négy évadon keresztül játszott hatalmas hévvel egy tenyeres-talpas, bűnözésre könnyen hajló, vidéki amerikai lányt az Ozark című drámasorozatban, ez idő alatt pedig a színésznő olyan nagy kedvencünkké vált, hogy akkor is szívesen néznénk a tévében, ha csak a telefonkönyvet olvasná fel A-tól Z-ig. Nincs túl sok fiatal tehetség manapság a modern szórakoztatóiparban, aki annyira megbízhatóan jó teljesítményre lenne képes, mint „mindenki Ruth Langmore-ja”, erre bizonyíték, hogy nemcsak az Ozarkért szórták meg Julia Garnert Emmy- és Golden Globe-díjakkal, hanem az Inventing Annáért is adtak neki egy Emmyt.

Filmes szempontból tehát bőséggel eseményszámba megy, amikor Julia Garner valami újdonságban felbukkan, jelen cikkünk tárgyát, a The Royal Hotelt, mely október 24-én érkezett meg a video-on-demand szolgáltatásokra, azonban nem csak az ő átütő teljesítménye miatt tudjuk ajánlani.

Ritka az ehhez hasonló, nem elszállt hangvételű alkotás, a rendező Kitty Green azonban apait-anyait beleadott, hogy a megtörtént eseten alapuló pokoljárást méltósággal ültesse át fikciós alapokra.

A The Royal Hotel történetének középpontjában két fiatal lány, Hanna (Julia Garner) és Liv (Jessica Henwick) áll, akik elhagyták szülőhazájukat, Kanadát, és hátizsákos turistaként járják be éppen a nagyvilágot. Útjuk Ausztráliába vezet, ám egy fékevesztett parti után Sydney-ben azon kapják magukat, hogy üres a pénztárcájuk. Nincs mit tenni, ha tovább akarnak menni, és mulatni, akkor melót kell vállalni... Így jutnak el tehát az isten háta mögé, a poros, kietlen és reményvesztett ausztrál pusztába, ahol egy lepusztult hotel kocsmájában kezdenek felszolgálni.

Hanna és Liv rögtön az első munkanapjukon szembesülnek vele, hogy a Royal Hotel nagyjából a pokol tornáca, amely a lányokra hajtó bányász férfiakkal van kikövezve. A helyi lakosok nem fogják vissza magukat, akad köztük, aki megáll ott, hogy az új munkaerőt vetkőzteti a szemeivel, de a szexviccek, a mocskos és degradáló beszólások, majd az egyre erőszakosabb megmozdulások ráhozzák a frászt a főszereplőkre. Na, meg ránk is a tévé előtt ülve, a készítők nagyon ügyesen építgetik a feszültséget. Nemcsak azzal, hogy tudtunkra adják, erre a helyre hetente egyszer jár a busz, tehát szükség esetén elmenekülni sem lehet, hanem azzal is, hogy az egyre felbátorodó és rengeteget vedelő férfiak percről percre többet engednek meg maguknak.

A nagy kérdés csak az, hogy mikor robban a feszültségbomba, meddig bírják a lányok, és az elkerülhetetlen vérontásnak vajon ki lesz az áldozata...

Julia Garnerrel szemben jó sokan felhozták vádként, hogy az Ozarkban túltolta, elviselhetetlenül harsány és bunkó volt. A színésznő Hanna szerepében valami hasonlót hoz, de lejjebb tekerve a hangerőt. Igen, vannak jelenetek, ahol az ő szenvtelensége, vagánysága viszi a hátán a show-t, de a korábban a Trónok harcában, a Vasökölben és a Tőrbe ejtve 2-ben is látható Jessica Henwick ugyancsak hozzáteszi a magáét az alkohol után könnyen nyúló naiva bőrébe bújva. Hanna és Liv a zsák a foltját esete, annak ellenére is, hogy a leányzók sűrűn összebalhéznak. Rajtuk kívül nagyon nagy piros pontot kap a Mátrix egykori Smith ügynöke és A Gyűrűk Ura-trilógia Elrondja, Hugo Weaving, aki a kocsma kezelhetetlen és szexista tulajaként szinte felismerhetetlen, annyira kivetkőzik magából, de ezzel még feljebb tekeri a tragikus körülményeket.

Az ember elgondolkozik rajta, hogy a két lány vajon hogy lehet ennyire kétségbeesett, hogy a fenébe nem találnak máshol valami rendesebb munkát, vagy miért nem menekülnek szimplán haza, mielőtt tényleg beüt a krach. A The Royal Hotel sztorijában az a leghátborzongatóbb, hogy a valóság ihlette, egészen pontosan két finn lány balul elsült nyaralása, amelyet korábban a Hotel Coolgardie című dokumentumfilm már bemutatott. A rendező keze némiképp meg volt kötve, de azért vette a bátorságot Kitty Green és a forgatókönyvön közreműködő Oscar Redding, hogy el-elszakadjanak a valós eseményektől. Ennek az elszakadásnak és bátorságnak köszönhető a befejezés, ami némiképp kőkemény bosszúthrillerbe hajlik, de nagyon jól áll a filmnek.

A The Royal Hotel nagy mutatványa, hogy a stáb tényleg kinn forgatott az ausztrál pusztaságban, egy alig 20-30 fős települést és egy elhagyatott vityillót használtak a munkálatokhoz. Ennek köszönhető, hogy a thriller végig autentikusnak érződik, az ausztrál táj nagyon kell ahhoz a bizonyos nagybetűs hangulathoz, az ott szaladgáló kenguruk, a kiszáradt úszómedence, na meg a rémes tekintetű, rettenetesen ijesztő helyi férfiak is hozzátesznek a jó összképhez.

Mindezek eredményezik, hogy a The Royal Hotel helyenként fényes nappal felvett horrorba hajlik, ami után az ember kétszer is meggondolja, hogy mennyire legyen vagány egy hátizsákos, ide-oda utazgatós nyaraláson.

8/10