Nem bánnak kesztyűs kézzel a külföldi újságírók A fájdalom ügynökei című, 2023. október 27-én bemutatott Netflix-filmmel – amely cikkünk írásának pillanatában mindössze 24 százalékon szerénykedik a Rotten Tomatoes oldalán 85 kritika alapján.

Olyan hangzatos szavakkal döngölik földbe, mint hogy A Wall Street farkasának olcsósított változatával van dolgunk, ami elé leülni a világ legnagyobb időpazarlása, és még a sarokban hálót szövő pók is érdekesebb néznivaló ennél. Tény, az amerikai opioidválsággal mostanában egészen sok televíziós produkció foglalkozott, mint például a Dopesick és a Painkiller című sorozat, a témát egyelőre mégse érezzük túlhasználtnak.

A Harry Potter és a Legendás állatok rendezője, David Yates arra adta a fejét, hogy popcornosabb, zajosabb és pörgősebb szemüvegen keresztül láttasson egy, a valóságban is megtörtént esetet. Egy apró amerikai cég, az Insys Therapeutics által megvalósított nagy csalást, amely Evan Hughes cikkén és tényfeltáró regényén, a Pain Hustlersön alapszik.

Fájdalmas valóság, hihető fikció

Érdekes húzás, hogy A fájdalom ügynökei forgatókönyvírója, Wells Tower a „true crime” zsánerben megszokottaktól eltérően nem kapaszkodik tíz körömmel a valóságba, helyette a neveket és háttérsztorikat teljesen megváltoztatta, inkább a fantáziájára hagyatkozott, de a sztori magját meghagyta: egy milliárdossal és egy fájdalomcsillapító spray-vel, amely állítólag nem okoz függőséget a piacon terjedő más szerekhez képest. Sőt, még hatásosabb is ez a gyógyszer a gyors felszívódása miatt.

Emily Blunt játssza a főszerepet A fájdalom ügynökeiben. Karaktere, Liza Drake éppen nyakig ül a sárban, amikor először találkozunk vele, hiszen egy lebujban melózik sztriptíztáncosként, ám szerény fizetéséből a piszkos motelszobára alig telik neki, nemhogy arra, hogy súlyosan beteg tinédzser korú lányát, Phoebe-t (Chloe Coleman) meggyógyíttassa.

A szerencse nem várt formában kacsint be az életébe: az éjszakai klubba betéved egy, az átlagos törzsvendéghez képest jól fésült Pete Brenner (Chris Evans) – egy gyógyszer-értékesítő, aki kicsit részegen és komolytalanul, de lehetőséget ad a nagyszájú Lizának a bizonyításra a cégénél.

Aki látta a Legendás állatok második és harmadik részét, az jól tudja, hogy David Yates nem a legügyesebb filmkészítő. Ebben a Netflix-filmben is esetlenül vezeti be a főszereplőket, ami viszont ennél jóval nagyobb és megkerülhetetlen probléma, hogy A fájdalom ügynökeire egyfajta ritmustalanság nyomja rá a bélyegét.

Nagy szerencse, hogy a főszerepre Emily Bluntot választották. A Hang nélkül-filmekben remeklő brit színésznő olyan természetességgel hozza a nagy mélységekből felkapaszkodó, az amerikai álmot hajszoló gyógyszerügynököt, hogy neki köszönhetően helyenként a film bődületes technikai hibáit is alig vesszük észre. Teszi mindezt úgy, hogy a karakterét tényleg klisékre húzták fel, a létező legnagyobbakra. 

A készítők a Chris Evans-féle Pete-tel sem voltak túl kegyesek, aki úgyszintén rémesen alulírt fickó lett. Az egykori Amerika Kapitány azonban kolléganőjéhez hasonlóan kihozza a maximumot ebből a papírmaséból, némiképp élvezhető módon. Chris Evanst ritkán látjuk igazi szemétládát alakítani, A fájdalom ügynökeiben azonban a Marvel-sztár bizonyít – hozzáértő kezek alatt ez is jól állna neki.

Eddig az opioidválságot feldolgozó tévésorozatok nagy hibája volt, hogy jócskán belebonyolódtak a sztoriba, sűrűn elvesztek a részletekben, a jogi krikszkrakszokban és az amerikai egészségügy politikai útvesztőiben. A fájdalom ügynökei minden hibája ellenére 120 percben felvázol egy, az európai közönségnek is secperc alatt feldolgozható drámát arról, hogy – a megkenhető orvosok segítségével – a mindenféle moralitásnak híján lévő gyógyszerügynökök miképp tettek tönkre családokat; a nagy pénzek reményében hogyan hunyt szemet a rendszer a fájdalomcsillapítóktól függő betegek felett.

A fájdalom ügynökei abból a szempontból dühítő film, hogy valahol a mélyén ott van elrejtve a következő A Wall Street farkasa, és Emily Blunton nem múlna, hogy mesterműként lehessen hivatkozni erre a true crime filmre.

Klisétengerek óceánja

Mégis mintha David Yatesék szándékosan szabotálnák saját munkájukat. A történetmesélés flow-ját megpiszkáló flashback-jelenetekkel törik meg az immerziónkat, és azon kívül, hogy Lizának írnak egy családi drámát, amely a lányát játszó Chloe Colemannek is köszönhetően megállja a helyét, a szereplőgárdából mindenki más láthatóan szenved.

Ekkora klisétengerrel még az épkézláb színészek sem mindig tudnak mit kezdeni, minden ügyessége ellenére Chris Evans is megmarad basic rosszfiúnak. De legalább a szórakoztató fajtából. Ugyanez mondható el a filmről is, amely vérzik, sok sebből, mégis egész jó guilty pleasure mutatvány.

A végén a csattanó megállja a helyét. Az olyan beteg embereken nyerészkedő cégeknek, mint ez, nem is szabad megúszniuk, az igazságszolgáltatás csapjon le rájuk. Bár a klisék itt is utolérik az alkotókat, akik azzal majmolják a Painkiller című netflixes szériát, hogy családtagok a fájdalomcsillapítók miatt meghalt szeretteikről mutogatnak képeket, végső soron elégedetten állhatunk fel a képernyő elől.

A Netflixen nagyon könnyű élvezhetetlen filmekbe belefutni, de A fájdalom ügynökei kicsit sem az. Legalább a háromnegyede odatapaszt a képernyőhöz, és még az alulírt figuráknak is drukkolni tudunk. Ezúttal tényleg nem érdemes hinni azoknak a kritikusoknak, akik semmi értéket nem látnak ebben a filmben. Lehet, hogy szemellenző volt rajtuk, miközben nézték, mert David Yates újdonsága nem folyamatosan, de elégszer megüti a szintet, amit egy hasonló, mainstreamre hangolt sztoritól elvárnánk.

7/10

A fájdalom ügynökei (Pain Hustlers) szinkronnal és magyar felirattal nézhető meg a Netflixen.