A Loki második évada a rohanás jegyében telt. Tom Hiddleston furfangos asgardi istene végig az idővel szemben próbált megnyerni egy folyamatosan vesztésre álló háborút, mialatt hol saját maga, hol a TVA, hol a multiverzum forgott egyre nagyobb veszélyben. Ebben az alig hat epizódban láttunk sok mindent, a gonosz Kang szerethetőbb variánsának, Victor Timelynak (Jonathan Majors) az eredetsztoriját, azt, hogy milyen élete lenne Mobiusnak (Owen Wilson) az Idővariációs Hatóság nélkül, és végül egy pofonnal felérő fordulat emlékeztetett minket, hogy bár a sorozat Lokijából hős lett, mégiscsak egy tragikus hős, aki egyszerűen a DNS-ében hordozza azt a tényt, hogy nem nyerhet.

A Disney+ indulása óta láttunk sokfajta Marvel-sorozatot, a sokáig csúcsnak számító WandaVízió mellett jöttek olyan középszerű produkciók, mint A Sólyom és a Tél Katonája, a Ms. Marvel, és a She-Hulk, de azért olyan korrektebb címeknek is örülhettünk, mint az ötletes Holdlovag és az animációs What If...?. Most, hogy a Loki befejeződött, elmondhatjuk azonban, hogy ehhez a popcorn sci-fibe hajló antihősös szériához egyik, az MCU-ban mozgó kisképernyős alkotás sem ért fel. Nem, még a WandaVízió sem, amely a végére tipikus Marvel-mozifilmes minőséget tudott csak felmutatni, míg a Loki egészen az utolsó jelenetéig működött. Sőt, a végső, lezáró snittek ütöttek talán a legjobban az összesen 12 rész alatt.

Egészen izgalmas egyveleg kerekedett ki a Lokiból, az első etapban az írók még jócskán támaszkodtak a multiverzumra, és villantottak nekünk különféle Loki-variánsokat: öreget, gyereket, aligátort, és persze női Lokit a mindig dühös, a TVA-t és a Megmaradót elpusztítani szándékozó Sylvie (Sophia Di Martino) személyében. Egy ponton még azzal is eljátszottak, hogy a férfi és a női Loki összejönnek, de a második évadra mindezt sutba dobták. Helyette a Loki egy váratlan irányba ment el, és időutazós sorozat lett.

A készítők jó érzékkel rájöttek arra, hogy valószínűleg van közös metszete a Loki és a Doctor Who című brit tudományos-fantasztikus széria rajongóinak. Elvégre Tom Hiddleston karaktere, ahogy a cselekmény haladt előre, úgy kezdett el egyre inkább Time Lordként viselkedni. A Marvel sci-fije nem csak az őrült, tér-időben való szaladgálással, és dinamikus mesélésével idézte meg a Doctor Whot, hanem vizuálisan is. Elég megnézni a második szezonban bevezetett, Oscar-díjat nyert Ke Huy Quan-féle Ouroboros irodáját, kiköpött TARDIS. De a TVA és a Torchwood közötti áthallásokat sem volt túlságosan nehéz észrevenni.

Ahogy eljátszotta a dadogós, bogaras professzort, Victor Timelyt, és ahogy az utolsó részben a 34 éves amerikai immár a Megmaradót alakítva gúnyolta ki saját, 19. századbeli variánsát, az bizony minden pénzt megért. Lehet, hogy lecseréli majd a Marvel őt, de egy biztos, Majors a Lokiban nyújtott jutalomjátékát már senki se veheti el tőlünk.

A show-t a Loki második évadában egyértelműen ellopta Percike, a Victor Timelyra ráizguló animált falióra, és ha valaki pár évvel ezelőtt azt mondja, hogy az esernyős, angolkisasszonynak kinéző Ravonna Renslayer (Gugu Mbatha-Raw) mellett ő lesz a Marvel Filmes Univerzumának legrémisztőbb főgonosza... nos, azt vélhetően izomból kiröhögtük volna.

Hiába volt tipikusabb, marvelesebb a Loki első évada, az első hat rész története valahogy koherensebb, jobban fókuszált, letisztult és érthető volt. A forgatókönyveket illetően a második etap már meg-megbillegett, e tekintetben voltak olyan mélypontok, mint a második rész, amikor jó 40 percig szinte semmi nem történt, ráadásul Sylvie karakterével látványosan nem tudtak mit kezdeni azon kívül, hogy vicces volt, hogy a McDonald'sba ment el dolgozni. Sophia DiMartino hiába adott bele apait-anyait, megmaradt rikácsoló, idegesítő mellékszereplőként, ami hatalmas kár. Ettől eltekintve, a kapkodó írás és Sylvie elpazarlása ellenére az érzelmi csúcspontok újfent nagyon működtek a Lokiban. Megköszönhetik az alkotók a kiváló főszereplőknek, Owen Wilson és Tom Hiddleston között remekül működött a kémia, Ke Huy Quan OB-je mindig megmosolyogtatott, és amikor a sorsát beteljesítő Lokit utoljára láttuk, bizony elmorzsoltunk pár könnycseppet érte. Hőseposzba illő volt a jelenet, ahogy a csúcson lévő, trónjában magányosan trónoló Loki a kamerába nézett, elfogadva, hogy magányra ítéltetett, és ennek láttán talán azt mondhatjuk, itt az ideje, hogy elengedjük a cselszövés, mármint a történetmesélés istenét.

Titkon nyilván sokan reménykednek, hogy Loki még visszatér, de elég beszédes interjút adott Tom Hiddleston a napokban, aki a színészek sztrájkjának befejezése után úgy fogalmazott Jimmy Fallon talkshow-jában: neki most egy 14 éves nagy kaland ért véget a Loki második évados fináléjával. Minden jel arra mutat, hogy a karakter pihenőre vonul, és az is biztosnak tűnik, hogy a sorozata nem folytatódik a Disney+-on. Ezt is egy közreműködő interjújából tudjuk, a Loki vezető írója, Eric Martin szerint a Loki első és második évada egy könyvnek a két fele volt, ez a könyv pedig a második évaddal befejeződött. Nem zárta ki persze a készítő, hogy további „könyvek” főszereplője legyen Loki, de ő a folytatásnak nem szeretne részese lenni, és minden közlendőjét papírra vetette már a karakterrel kapcsolatban. A Loki tehát lezártnak tekinthető, pláne, hogy a Loki vezető producere, Kevin Wright is ezzel egybehangzó nyilatkozatot adott. Ahelyett azonban, hogy megsiratnánk,

A Loki úgy tűnik, ilyen lesz, és bár néha szeretnénk, hogy 6 évad és egy film zárjon le egy tévészériát, a legtöbbször a cselekmény rétestésztaként való nyújtása valószínűleg a minőség rovására menne. Nagy eséllyel a Loki is így járna, így viszont mindenféle rossz szájíz nélkül tudjuk elengedni a sorozatot. Úgy, hogy vélhetően jó ideig ez lesz az utolsó élvezhető tévés produkció, amit a Marvel Studios kiad. Lehet, hogy az utolsó lesz valaha? Ne legyünk pesszimisták, de a Loki magasra tette a lécet, és ezt a szintet nehéz lesz más Marvel-sorozatoknak megugraniuk.

9/10

A Loki első és második évada is a Disney+-on nézhető meg.