Az A24 egy igazi fogalom a modern szórakoztatóiparban. Az amerikai stúdió az elmúlt 11 évben a független filmes porondon megkerülhetetlen tényezővé vált, és olyan magasan értékelt produkciókat adtak ki a kezeik közül, mint az Ex Machina című filozofikus sci-fi, a vérfagyasztó The VVitch, a betegesen vicces Swiss Army Man, a hét Oscar-díjat bezsebelt Minden, mindenhol, mindenkor, vagy a Magyarországon forgatott Fehér éjszakák.

Napestig lehetne sorolni az A24-es remekműveket, elvégre a cég célkitűzése, hogy a határokat feszegető, egyedi hangvételű, és pont ezért maradandó filmeket gyártsanak. Na, és ha már itt tartunk, sorozatokat is, nekik köszönhetjük például napjaink legsötétebb hangvételű tiniszériáját, az Eufóriát, az elmúlt évek talán legmegdöbbentőbb Netflix-sorozatát, a Beefet, és a hatalmasat bukott, de művészileg azért mégiscsak emlékezetes Az idolt is, melyben Johnny Depp lánya vetkőzött és énekelt nonstop.

November 10-e is az volt, amikor a The Curse című új szatirikus drámasorozatot a Showtime bemutatta. A széria annak a Nathan Fieldernek az agyszüleménye, aki a végtelenül beteg A próbát tető alá hozta – borítékolható volt tehát, hogy a The Curse, melyet idehaza a SkyShowtime január 5-én hoz el, úgyszintén nem lesz egy biztonsági játék.

Arról, hogy a The Curse bátran belecsap a lecsóba, már rögtön a legelső jelenetek egyikében tanúbizonyságot szerzünk, amikor a két főszereplő, a Nathan Fielder által játszott Asher Siegel és neje, az Emma Stone-féle Whitney munkájába, a saját realityjük forgatásába belepislantunk. A Siegel házaspár sorozatáról annyit érdemes tudni, hogy elesetteknek segítenek, és bármire képesek azért, hogy a nézőikből érzelmi reakciót váltsanak ki. Még arra is, hogy egy rákbeteg asszonynak vizet csepegtessenek a szemébe, hogy hatásosabb legyen a sírós jelenet, amikor kiderül, a műsorkészítőknek köszönhetően pénz áll a házhoz, ami megmentheti az életét.

Nagyjából ez az a pillanat, amikor szekunder szégyenérzetünk miatt az arcunkhoz kapunk, de nyugalom. Egyáltalán nem az utolsó!

Nathan Fielderről eddig is tudtuk, hogy remek érzéke van ahhoz, hogy balfékeket játsszon, és rajta kívül kevesen tudnák átadni, hogy Asher karaktere mennyire egy szociálisan érzéketlen flótás, ez hótziher. Annál nagyobb meglepetés Emma Stone, aki remekül tartja a sorozat író-rendező-társfőszereplőjével a lépést. Ennyire kicsinyes házaspárt a tévéképernyőn talán a Breaking Bad Walter és Skyler White-ja óta nem láttunk, konkrétan Fielder és Stone párosától lekaparjuk az arcunkról a bőrt az első két rész alatt. Érdemes hozzátenni, hogy a The Curse-nek bevallottan ez a célja, hogy kényelmetlen helyzetbe hozzon minket, nézőket.

Mire a pilot eléri azt az ominózus jelenetet, hogy a garasoskodó Ashert megátkozza egy kolduló kislány, elgondolkozunk rajta, hogy a kifelé tökéletes, belül rémesen szenvedő házaspár nem volt-e eddig is elátkozva, csak éppen nem tudtak róla. Mindenesetre a készítő Fielder nem megy át olcsó horrorba, misztikus drámába, a Siegeléket érő sorscsapásokat abszolút a realizmus talaján tartja. Egyáltalán nem is biztos, hogy az átok miatt szív ennyit a férfi és a nő, simán benne van a pakliban, hogy szimplán bukásra ítéltetett a kapcsolatuk, a kezdetektől.

Erre több utalást is kapunk a picit több mint egyórás, szóval bő lére eresztett epizódokban, például a televíziós idény legkínosabb, BDSM-szexjelenete által, ami látványosan aláhúzza, hogy Asher egy szánni való alak. Az a húzás egyébként, miszerint az eredetileg 30 percesre szánt sorozat játékidejét ennyire felduzzasztották, valószínűleg nem mindenkinek lesz a kenyere. Merthogy óhatatlanul benne maradtak a The Curse-ben töltelékjelenetek, amik nem sokat tesznek hozzá a végeredményhez. Mégis kidolgozottabbnak, még elcseszettebbnek és röhejesebbnek érződnek valahogy a szereplők, és a világ, amiben mozognak. Szakmai szemmel nézve tehát jól sült el, hogy nem sitcomosították a produkciót.

Az indie gyártócég nem okoz csalódást most sem, ennyire különleges hangulatú, agyament, szekunder szégyent kiváltó dramedyt idén még nem láttunk a tévében. Csak a hab a tortán, ha hozzáadjuk mindehhez Emma Stone és Nathan Fielder kiváló párosát, akik túlzás nélkül brillíroznak. Akinek a Beef tetszett, annak biztosan a The Curse is nagyon bejön majd, ennél jobb ajánlólevél talán nem is kell a Showtime új sorozatának, amelyben a cselekmény további alakulása így két rész után abszolút kiszámíthatatlan. Jó dolog ez, mert ritka manapság az olyan sorozat, amibe ennyire vakon vethetjük bele magunkat.

A The Curse úgy vegyíti a szívszaggató drámát, az urban fantasyt és a hangos röhögést kiváltó humort, hogy az ínyencebb és türelmesebb sorozatrajongók biztosan megtalálják a számításukat benne. Csak tartson ki tíz részen keresztül a lendület, mert az ötletes koncepció minden zsenialitása ellenére elképzelhető, hogy egyik pillanatról a másikra fáradttá válik. De inkább ne legyen ezúttal igazunk!

10/10