A skandinávok nem fogják vissza magukat, amikor az idegeink borzolásáról van szó – erre a legújabb példa a Látszólag normális című új minisorozat, amelyet november 24-én tűzött képernyőre a Netflix. Az alig hat részes produkció a svéd Mattias Edvardsson azonos című regényét dolgozza fel, és a történet ugyanúgy egy 19 éves lány, Stella körül forog, aki szüleivel él együtt, egy kávézóban melózik, és az élteti, hogy végre összeszedjen annyi pénzt, hogy el tudjon menni egy jó kis körutazásra. Igen ám, de Stellát egy napon megvádolják gyilkossággal, szemtanú is van, így gyorsan kattan a bilincs főszereplőnk csuklóján, aki makulátlan családja, lelkipásztorként dolgozó apja és ügyvéd anyja segítségével igyekszik tisztára mosni a nevét.

Többek közt azt, hogy Stella (Alexandra Karlsson Tyrefors) a bűntény estéjén véres ruhában és őrjöngve jött haza – de nem ez az egyetlen „red flag” velük kapcsolatban. Megemlíthetnénk azt a tényt, hogy az anyuka, Ulrika (Lo Kauppi) az általa megtalált bizonyítékokat rögtön elrejti, és az apuka, Adam (Björn Bengtsson) szeme is fennakad, amikor meghallja egy titokzatos nő nevét a nyomozás során felbukkanni. Van itt minden, megcsalás, hazudozás – a Látszólag normális főszereplői egy iszonyúan diszfunkcionális családot alkotnak.

Nem csoda, hogy a Sandell família folyton magába van zuhanva, jó nagy lelki terhet hurcolnak magukkal, hiszen rögtön a széria elején Stella erőszak áldozatává válik, még fiatalabban, tinédzserként, és mivel a dolgot a szülők hagyják lógni a levegőben, évekkel később is rájuk nehezedik a tragédia. Nekünk, nézőknek is traumatikus élmény néha figyelemmel kísérni a Látszólag normálist, mert a színészek – legfőképp az alig 22 éves Alexandra Karlsson Tyrefors által játszott főhősnő – rettenetesen életszagú és komplex karakterek, akikért hamar szorítani kezd az ember.

Ami a forgatókönyvet illeti, az írógárda egyrészt jól megmunkálja a karaktereket, gyorsan felrajzolja elénk őket a képernyőre, de a történetvezetést illetően már bele-belebuknak a feladatukba. Már a pilotban túl sok az időugrás, és a perspektívaváltás, megtöri a sorozat cselekményét, hogy hol a csalfa anyukát látjuk a légyottján, hol a magánakcióba kezdő pap apukával rohanunk az ismeretlenbe.

Bár a sorozatkezdő részben tényleg sok minden történik, mégis lassacskán csordogáló, kimért alkotás a Látszólag normális. Mindennek valószínűleg taktikai okai vannak, lehet, hogy Stelláék tragédiáját észszerűbb lett volna egy feszesebb, kétórás tévéfilmbe sűríteni, és úgy is ütött volna a végeredmény.

Pszichológiai thrillerről beszélünk, ennek megfelelően jó mélyre ásunk le ezeknek a megviselt embereknek a lelkébe és gondolkodásába, amit pedig ott találunk, nyilván nem kellemes. Stella karaktere olyan, mintha direkt keresné a veszélyt, folyton kétes alakokkal enyeleg, míg a lány szülei, akik válton állítják, hogy óvni akarják egyetlen gyereküket, igazából nem is figyelnek oda rá. Jó sötét tanmese a Látszólag normális, ami a karakterek személyiségbeli torzulásaiból vezeti le, hogy folyton valami rossz történik velük, és mivel sunyi módon titkolóznak, nincs is rá nagy remény, hogy a végén megnyugvásra találhatnak.

Bár a műfajban túlhasznált „ki lehet a gyilkos?” kérdésre a válasz túl egyszerűnek, túl nyilvánvalónak tűnik, az esendő szereplők miatt a nyomozós szál is jórészt izgalmas tud lenni. Nem váltja meg a világot, nem kap majd Emmy-díjat, és nem fogják soha egy lapon emlegetni a Forbrydelsennel, mégis a maga habos-babos módján szórakoztat, odabilincsel a tévé elé, és néha még mi magunk is leizzadunk, ahogy szorul a hurok Stelláék nyaka körül.

A Netflix thrillerét fentebb tanmesének neveztük, ami abból a szempontból tényleg így van, hogy erőteljes emlékeztetőt ad arról, hogy a tinikkel nehéz bírniuk a szülőknek, ha egyáltalán lehetséges a dolog. Másrészt az arcunkba vágja ez a történet, hogy még a legnormálisabbnak tűnő, legátlagosabb és legvisszafogottabb családoknak is, bizony, van szennyesük. Akár olyan is, ami egyiküket börtönbe juttatja.

Csak hálásak lehetünk, hogy a hasonló, fordulatokkal teli Harlan Coben-adaptációkhoz képest a Látszólag normális alkotói a noirosabb hangulatra és a kevésbé elborult és szappanoperás tálalásra szavaztak. A végeredmény magáért beszél, a Látszólag normális igaz, hogy lelkileg megterhelő, de a merészebb thrillerek rajongóinak simán egy gyöngyszem lehet.

7,5/10

A Látszólag normális szinkronnal és magyar felirattal látható a Netflixen.