Vannak olyan sorozatok, amikben keresve se lehetne megtalálni a magasművészetet. A Nacho, az RTL+ december 7-én bemutatott új spanyol szériája is olyan, mintha egy olcsó ponyvaregényt forgatnánk, csak a tévében. A történet egy feltörekvő, '90-es években tevékenykedő barcelonai pornócsillag körül forog, így a szenzációhajhász és sűrűn szexbe fulladó körítés miatt a készítőket egyáltalán nem lehet kárhoztatni. Főleg, hogy a Nacho a maga mocskos módján és egyszerű eszközeivel eléri a célját, szórakoztat.

A korábban az Internátusban és a Lányok a vonalban című sorozatokban látott Martino Rivasnak valljuk be, nincsen túl nehéz dolga, amikor a bumburnyák Nacho Vidalt kell eljátszania, aki fiatalkorának javát azzal tölti, hogy buliról bulira jár, partidrogokat terít a haverjaival és a szembejövő összes fiatal nőt megfekteti. A srác úgy szeli keresztül az életet, mint kés a vajat, némi sárm is szorult belé, meg az sem válik hátrányára, hogy a gatyájában lévő méreteit tekintve jóval az átlag fölé emelkedik. Mondhatnánk, hogy igen, aki ilyen szerencsés és még a testiséget is imádja, annak egyenes útja van a felnőttfilmes iparba. Abban, hogy Nacho tényleg a pornózás felé veszi az irányt, túl sok tudatosság mégsincs, a fickót a farka vezeti, és az, hogy az általa felszedett táncoslánynak, Sarának (Maria de Nati) imponáljon – így kötnek ki ők ketten egy olyan szexklubban, ahol élő aktusokat nézhetnek a betévedő vendégek. Jó 30 éve egészen más volt a világ tempója, annyi szent.

A Nachóban nem fogják vissza magukat az írók, olyan trashbe hajló mondatokat adnak a főhős szájába, mint hogy „igazi kúrógép vagyok!”, miközben Martino Rivas karaktere az ágyékát markolássza, és a többiek is mintha a Hangyák a gatyában és az Amerikai pite korszakából léptek volna elő. Legyen szó férfiakról vagy nőkről, mindenkit csak a dugás hajt, és persze, a folyamatos pörgés és buli. Az RTL+ új spanyol szériája tulajdonképpen egy hedonista lázálom, amelyben a szexábrázolás is olyan leegyszerűsített, mint egy átlag pornóban.

A gördülékeny sztorivezetés, az ötletes, 8 bites videójátékokat megidéző jelenetek, és úgy összességében az, hogy Nacho egy igazi egoista, de azért szerethető barom, olyan elemek, amelyek a temérdek hibája ellenére elviszik a hátukon a produkciót. Legalábbis az első két epizódban biztosan. A pilot és a következő rész túlzottan nem áll bele a drámázásba, nem vájkál a figurái lelkében, de a szexipar nehézségeibe és kihívásaiba annál bátrabban tenyerel bele.

Meghökkentő jelenet például, amikor az élő szexshow-n Nachónak gondjai akadnak azzal, hogy teljesítsen, már ekkor, karrierje korai fázisában híresnek számító szerszáma cserben hagyja, és kapja a buzizást a közönség soraiból, na meg csúnyán megszégyenül a kollégák előtt. Arról nem is beszéltünk, hogy a dupla részes kezdés azzal zárul, hogy a főhős egyik szerette is betéved abba a bizonyos klubba. Szóval lehet, hogy mégis lesz itt drámázás? Ez a jövő zenéje, ahogy az is, hogy a készítők vajon hogyan bontják ki a spanyol pornósztár későbbi sikereit, azt, ahogy a felnőttfilmes rendező, Rocco Siffredi először Budapestre, majd Amerikába viszi felfedezettjét, és számos 18+-os díjat elnyert pornószínészt farag a szertelen ifjoncból.

Az RTL+ új spanyol szériája a maga egyszerűségében lelkesen másolgatja a Grindhouse stílust, és ahhoz képest, hogy önéletrajzi ihletésű sztoriról van szó, meglepően kevés az időhúzás és az üresjárat eddig a produkcióban. Minden Zs kategóriás húzása ellenére pörög a Nacho, mint a veszedelem.

A gyanútlanabb nézőket simán meglepheti a Nacho azzal, hogy visszafogottságnak mennyire híján van ez a sorozat, konkrétan azokat az időket idézi, amikor olyan produkciók futottak a kábelen, mint a vérben és orgiákban dagonyázó Spartacus, esetleg a nőfaló íróról szóló Kaliforgia, de az HBO-s True Blood is látványosan feszegette a tömegszex határait, csak éppen vámpírokkal. A Nachót annak ellenére, hogy szinte belefullaszt a női mellekbe, fenekekbe, vetkőzésbe, sztriptízbe és még férfi nemi szerveket is bátran mutogatnak, mégse raknánk erotikus kategóriába. Itt inkább egy szemérmetlen életrajzi dramedyről van szó, ami jobban a humorba hajol bele, mintsem a megrendítő drámába.

Nyilvánvaló, hogy a Nachótól nem lehet elvárni, hogy a Fülledt utcák, vagy angol címén a The Deuce depresszív, életszagú, felnőttes erotikával teli történetmesélését hozza vissza pár rész erejéig. Amennyiben a helyén kezeljük azonban, az érzékeinkre megbánás nélkül ható, retróba csomagolt felnőttmeseként simán megállja a helyét a széria.

6,5/10

A Nacho első két része az RTL+-on nézhető meg szinkronnal, a teljes évad nyolc epizódból áll majd.