A nagy pénzrablás simán megbukott volna, ha nincsen a Netflix. Alex Pina 2017-ben indult szériája a kezdeti jó nézettség ellenére 15 rész után csúnyán beleállt a földbe az Antena 3 nevű spanyol tévécsatornán, és nem is folytatódott volna, ám a streamingszolgáltató meglátta a lehetőséget a Professzorban és Dali-maszkokat viselő, elszánt bűnözőkből álló csapatában. Mondjuk kellett ehhez a showrunner leleményessége is, aki az óriáscég spanyol tartalmakért felelős vezetőjének, Diego Ávalosnak pendrive-on csúsztatta a zsebébe a szériát, hogy nézzen bele, becsszó, nem bánja meg.

Ami eztán következett, már történelem, és bár lehet rajta vitatkozni, hogy a Netflix által készített későbbi évadok felértek-e az eredeti két etap minőségéhez, A nagy pénzrablás igazi globális jelenség lett: a szereplőket úgy üldözték a lesifotósok és a rajongók az utcán, mintha rocksztárok lennének, és a produkcióban sokszor felcsendülő Bella ciao is a rádiók régi-új kedvence lett. Nem beszélve arról, hogy az Ocean-filmsorozat óta nem láthatott a közönség ilyen könnyed, popcorn heist-sztorit, ami majd szétpattant a feszültségtől, a fordulatoktól, és a nagy egyéniségektől – ráadásul a törvény mindkét oldalán emlékezetes személyiségek kalandjait követhettük.

A sorozat második évadának talán legsokkolóbb fordulata volt Berlin halála, ám az írók is érezhették, hogy némiképp öngólt rúgtak Andrés de Fonollosa karakterének kinyírásával, akit a későbbiekben flashbackek formájában hoztak vissza, amikor csak megengedte a játékidő. Adta magát, hogy az anyasorozat befejezésével a közönségkedvencnek számító Berlin végre megkapja a neki kijáró rivaldafényt, mégpedig egy spin-off formájában. A Berlint december 29-én mutatta be a Netflix, és pont olyan szeleburdi néznivaló lett, mint amire a rajongók számíthattak. Sőt, még annál is inkább.

Berlint ereje teljében látjuk viszont, aki még a Professzorral való közös balhéja előtt épp a saját nagy pénzrablására készül: 44 millió euró értékben igyekszik a világ minden tájáról származó ékszereket lenyúlni, mindezt egyetlen helyszínről, egy párizsi aukciós házból, ahova bejutni szinte lehetetlen, olyan jól őrzik.

Egy ilyen melóhoz persze kellenek vakmerő segítőtársak is, akiket kész tényként mutat be nekünk a sorozat, köztük a visszahúzódó Keilát (Michelle Jenner), az őt folyton méricskélő és vegzáló Bruce-t (Joel Sánchez), az okostojás Damiánt (Tristán Ulloa), a kisfiúsan sármos Roi-t (Julio Pena Fernández) és a kezelhetetlen szexbomba Cameront (Begona Vargas). Nyilván a show-t az első perctől kezdve szerethető új arcok ellenére Pedro Alonso viszi el a címszerepben, hiszen a színész olyan, mintha egy napot se öregedett volna ahhoz képest, amikor utoljára láttuk, ráadásul ez a fiatalabb Berlin virgoncabb, lelkesebb, és persze nagyobb hősszerelmes, mint valaha. Egy igazi csodabogár.

Valószínűleg sok rajongót meglep az, hogy A nagy pénzrabláshoz képest a Berlin mekkora irányváltás a hangvételt tekintve. Míg az anyaszéria egy komolyabb, néha erotikába hajló thriller volt, itt a történetet inkább romantikus csomagolásba bújtatták. Mondjuk Berlintől nem annyira meglepő, hogy nőcsábász, mindig is az volt, a készítőpáros Alex Pina és Esther Martinez Lobato azonban látványosan a karakter ezen oldalára helyezték a hangsúlyt.

Lehet, hogy nem is meglepődéssel válaszolnak majd A nagy pénzrablás-fanok erre az egészre, hanem inkább csalódottsággal? Benne van a pakliban, de senki nem mondta, hogy egy spin-off nem térhet el az eredetitől... sőt inkább akkor jó egy mellékág, ha a saját stílusában bővíti az általunk ismert és szeretett világot, karaktereket, nem szolgai másolata az alapanyagnak.

A Berlin megteszi ezt, mellé az akciók minden elszálltságuk és Taxi-filmekbe illő bugyutaságuk ellenére dübörögnek az adrenalintól, a beszólásokon jókat lehet röhögni, úgyhogy összességében a humor nagyon rendben van, és egy kellemes, bankrablással megkevert limonádét kapunk. Komolyságból nincs túl sok, ennek ellenére a központi bűntény elég komplex, fordulatos, és bár az évad közepe táján úgy tűnik, hogy saját hamvába hal a Berlin, mert elfogy a lendülete, a nagy finálé megjutalmazza a nézőt egy végső csattanóval. Akkorával, hogy talán a folytatást is elkezdjük várni.

Nyilván a Professzort és bandáját nehéz pótolni, de a Berlin nagyrészt meg se próbálja ezt a bravúrt, helyette a maga kis bankrablását meséli el a sorozat 8 részben. A főcím A nagy pénzrablásétól elmarad, ami kihagyott ziccer, ám a helyszínválasztás jól sül el, Párizs pont az az előkelő európai város, amiben jókat lehet gyönyörködni, és ami illik egy olyan elegáns fickóhoz, mint Berlin. Illetve ne feledkezzünk el a széria nagy felfedezettjéről, Begona Vargasról se, aki már az ugyancsak netflixes Üdvözöl az Éden!-ben is emlékezetes alakítást nyújtott, és bár erősen emlékeztet a karaktere, Cameron és a Julio Pena Fernandez-féle Roi között kialakuló se veled, se nélküled kapcsolat Tokió és Rió párosára, a kémia a színészek között ugyanolyan erős.

Egy újabb remek guilty pleasure sorozat ez a spanyoloktól, annak ellenére, hogy nagyon úgy tűnik, Alex Pina elfelejtette, mi tette igazán érdekessé a Professzor tesóját. Berlin mindig is egy kontrollmániás pszichopata volt, ám ezt az oldalát a Pedro Alonso által játszott karakternél most sutba dobták. Kár, mert a Better Call Saul a Breaking Badhez képest egy sokkal könnyedebb spin-off volt, ott legalább vették a fáradságot, és megőrizték azt a motívumot, hogy Jimmy egy igazi rohadék.

A nagy pénzrablás testvérszériája az első évadában kevés jelét mutatja Berlin könyörtelenségének, de mivel előzményről van szó, és simán benne van a pakliban, hogy jön a folytatás, ez egy olyan aspektusa a figurának, amit például egy váratlan trauma bedobásával Alex Pináék még simán behozhatnak. Sőt, el is várjuk tőlük, hogy megtegyék, máskülönben a második évadra lehet, hogy csúnyán besül a Berlin, és az önismétlés hibájába esik, de ne legyen igazunk...

7,5/10

A Berlin első évada szinkronnal és magyar felirattal nézhető meg a Netflixen.