A Marvel-rajongók bizakodva tekinthettek a jövőbe a Disney+ indulását követően nem sokkal, elvégre egy olyan kiváló szuperhősös sorozatot kaptak 2021 elején a platformra, mint a WandaVízió. Az Elizabeth Olsen és Paul Bettany főszereplésével készített boszorkányos-androidos széria után voltak is még fellángolásai a Marvel Studiosnak, a Loki mindvégig kiváló maradt, és a Holdlovagnak is megvoltak a maga pillanatai. Ezzel szemben jöttek még szép számmal a közepes szintet alig elérő (A Sólyom és a Tél Katonája, Ms. Marvel, Sólyomszem) és egyenesen rettenetes (She-Hulk, Titkos invázió) néznivalók is.

Nem lehetett túl sok bizodalmunk a január 9-én képernyőre tűzött Echo című minisorozat irányában sem, hiszen a Sólyomszem spin-offjával kapcsolatban már a bemutatása előtt szállingóztak a rossz hírek. A Marvel Studios feje, Kevin Feige vállalhatatlannak ítélte az eredetileg 8 részesre tervezett első évadot, és kemény utómunkát követően vették vissza az egészet mindössze 5 nyúlfarknyi epizódra. Ha mindez nem lett volna elég riasztó, a Marvel úgy döntött, egyszerre teszik közzé az Echót a Disney+-on, ami komoly eltérés az összes többi szuperhősös sorozatuktól, amelyeket eddig heti jelleggel mutattak be, hogy hosszabb ideig tartó interakciót tartsanak fenn a nézőkkel.

Valószínűleg az eredeti, nem összevissza vagdosott verzió sem volt túl acélos, de ez az évad, amit volt képük letenni elénk az asztalra, a nézhetetlenség határát súrolja. Jó nagy kiszúrás mindez Alaqua Coxszal, az Echo főszereplőjével szemben, aki a Sólyomszemben legalább egy korrekt szintet megütött. Itt viszont mintha a készítők elfelejtették volna, hogy ő a hősnő, belebuktak nemcsak abba, hogy izgalmas személyiséget adjanak a siket karakternek, de a további karakterfejlődésnek sem láthattuk túl sok jelét, az Echo köré épített indián mitológia pedig, ahogy megpróbálták azt felépíteni, egyenesen vicckategória lett.

Rögtön az első részben túl kétségbeesetten kapaszkodik az Echo a Sólyomszemben látott előzményekbe, és hiába próbálják érthetően felfesteni az alaphelyzetet, mint valami rossz montázs, olyan lesz a végeredmény. Onnan indítunk ugyebár, hogy Maya képen lőtte nagybácsikáját, a rettegett Wilson Fisket (Vincent D’Onofrio), ezért menekülnie kell New Yorkból. Hova máshová, mint vidékre, szülővárosába, ahol összeszedheti magát, erőt gyűjthet, és háborúba mehet. Sajna az Echo a vágóasztalon vérzett el, a sztorinak a kifejtése valami elképesztő módon biceg. Sőt, inkább csak toporog. Vánszorog. A főszereplő egykori ismerőseit, barátait is hiába játsszák A rezervátum kutyáiban általunk megszeretett arcok, a semmitmondó és sehova sem tartó párbeszédek agyonverik a játékukat.

Apropó, A rezervátum kutyái... Aki úgy igazán érdeklődik a modern indiánok élete, hitvilága iránt, tényleg inkább abba az ugyancsak a Disney+-on elérhető dramedybe nézzen bele. Ugyanezek a színészek, vagyis Dever Jacobs, Zahn McClarnon, Dalls Goldtooth, Jana Schmieding ezerszer jobbak abban. Pláne, hogy az őslakos hitvilág, a szellemekkel való kommunikáció megrendítően mélyen és ízléses humorral van tálalva A rezervátum kutyáiban. Az Echo mind a mélységet, mind a drámát, mind az igazi téteket nélkülözi. Kár, mert lehetett volna ez a Daredevil nyomvonalán haladó, felnőtteknek szánt sorozat, amelynek a visszafogottságában rejlik a nagyszerűsége. Az Echo azonban egy totális, bántóan érdektelen mellényúlásnak bizonyult.

A Charlie Cox-féle vak szuperhős mindössze egy jelenetben bukkan fel ebben a sorozatban, az is értelmetlen, és nincs rendesen megmagyarázva. Van egy olyan sejtésünk, hogy azért rakták csak bele az Echóba a karaktert, hogy a trailerekben mutogatni lehessen azt a bizonyos verekedős jelenetet, és beugrasszák a Daredevilre kiéhezett nézősereget. Ennél is szomorúbb, hogy Wilson Fiskkel sem tud mit kezdeni az Echo, a korábban intrikus, okos és nem csak a nagy termetével ijesztgető, Vincent D’Onofrio által játszott főgonoszt ezúttal nagydarab buta melákká silányították, akitől itt hiába várunk bármiféle aranyköpést vagy mély gondolatot, csak a klisék özönlenek belőle.

Többet vártunk ettől a sorozattól, nem csupán azért, mert a készítő Marion Dayre korábban a Better Call Saul írójaként erős epizódokat tett le az asztalra, hanem mert tényleg volt arra potenciál az Echóban, hogy felnőttesebb szuperhősös széria legyen. Nem csak az írást tekintve lett azonban borzalmas néznivaló a Marvel újdonsága, ahogy összevágták, tragédia, ráadásul a verekedős jelenetek is unalmasak, a CGI pedig olyan béna, hogy konkrétan leesik a képernyőről.

Katarzist ne keressen senki ebben a szériában, mely a rövid, 30-40 perces részei ellenére gyötrelmes néznivaló. Alig bírtuk végignézni. Nem is érte meg, mert Wilson Fisk sztorija annyira keveset haladt előre, hogy az ember jobban jár, ha elolvassa valahol a nyúlfarknyi progressziót, és megy inkább a saját dolgára. Az Echo fércmunka, amelyre 2 hét múlva már senki sem fog emlékezni. Nem is érdemli meg a sorozat, hogy fennmaradjon a memóriánkban, az az igazság.

3/10

Az Echo szinkronnal és magyar felirattal nézhető meg a Disney+-on.