- Kultúr
- Cinematrix
- tévé
- sorozat
- western
- antológia
- első évad
- bass reeves
- történelem
- rendőrbíró
- vadnyugat
- taylor sheridan
- damian marcano
- interjú
- rendező
- színfalak mögött
- streaming
Exkluzív interjúnkban szólt be Quentin Tarantinónak a Bass Reeves-sorozat rendezője
További Cinematrix cikkek
- Kegyetlenül megdolgoztatta az agytekervényeinket Hugh Grant új vallásos thrillerje
- Az új Dűne-sorozat pont arról szól, amitől napjainkban a legjobban rettegünk
- Maradj csak szenvedő, irányítható és gyermek
- Ryan Reynolds felesége miatt újraforgatták a Deadpool & Rozsomák végét
- Jeff Goldblum fiai már kitalálták, mit szeretnének örökölni apjuk 40 millió dolláros vagyonából
A valóságban 1838-tól 1910-ig élt Bass Reevesnek kalandos hétköznapjai voltak: saját magát először erőszakkal felszabadította a rabszolgaságból, majd inkább a tisztes és törvénytisztelő életet választva lett belőle az első afroamerikai rendőrbíró a vadnyugaton. Reeves nem csak sanyarú sorsa és származása miatt lett igazi legenda a történelemben, a legfőképp indián területeken a rendet őrző rendőrbíró úgy húzott le 32 évet a jelvényt viselve, és csípett nyakon több nagyon veszélyes gonosztevőt, hogy őt magát egyszer sem sebesítették meg. A kalapját többször lelőtték a fejéről, és az övet is az oldaláról, de a remek nyomozói képességei miatt is tisztelt Bass Reeves vérét senkinek sem sikerült kiontania.
Nem csoda tehát, hogy Bass Reeves sztorija megfogta azt a Taylor Sheridant, aki az elmúlt években a Yellowstone-ból kiindulva igazi westernuniverzumot épített a tévéképernyőn. A szakember eredetileg az 1883 spin-offjának szánta Az igazság emberei: Bass Reevest, mely végül önálló, antológiának tervezett szériaként mutatkozott be.
Az elmúlt hetekben a SkyShowtime heti rendszerességgel mutatta be idehaza Az igazság emberei: Bass Reevest, amelynek most már a teljes, nyolc részből álló első évada megtekinthető a platformon.
A széria negyedik, ötödik, hatodik epizódját rendező, magát Rastamannek nevező Damian Marcanóval videóinterjúztunk a SkyShowtime szervezésében. Az extravagáns stílusáról ismert trinidadi származású direktor többek között arról beszélt az Indexnek:
- mi győzte meg arról, hogy életében először westernkészítésre adja a fejét,
- mit tart a hasonszőrű, Quentin Tarantino-féle Django elszabadul ordas hibájának,
- és mi az, amitől egy történelmi figura életének elmesélésekor a legjobban retteg.
Milyen a kapcsolata a westernnel?
Az igazság emberei: Bass Reeves előtt semmilyen közöm nem volt ehhez a műfajhoz, egyetlen westernt sem forgattam korábban. A főhőssel is akkor találkoztam először, amikor a sorozat forgatókönyvét elolvastam, és be kell valljam, szabályosan beleszerettem ebbe a történetbe. Nem tudtam, hogy történelmileg hiteles, és megtörtént eseményeket dolgoz fel, egyszerűen azt láttam, hogy ma is lehet jelentősége és mondanivalója. Le a kalappal az írók előtt, nagyszerű munkát végeztek, és meggyőztek, hogy ezen a produkción dolgoznom kell.
Mekkora kihívást jelentett Önnek Az igazság emberei: Bass Reeves elkészítése?
A hitvallásom rendezőként egyszerű: bátran rontsunk el mindent, mielőtt jól megcsinálnánk. Nem szoktam túl sokat gondolkozni rajta, fejest ugrok a kihívásba. Szeretem az izgalmat, és azt, amikor művészként újdonságot jelentő projekteken van lehetőségem dolgozni. Szerencsésnek tartom magam, hogy rengeteg ember elé odakerül, amit forgattunk. Egyfajta tisztaságra és a nézőkből való érzelmek kiváltására törekszem a rendező székben ülve, arra, hogy a jelenetek összeálljanak valami igazán élvezetes dologgá. Törekszem rá, hogy ne adjak ki slendrián munkát a kezeim közül, elvégre onnantól, hogy a képernyőre kerül, a nézők mondanak ítéletet a sorozat felett, az ő tulajdonukká válik, amit csináltunk.
A sorozat elején Bass Reeves színes bőrű rabszolgából válik a törvény őrévé, és kap erős alapozást. Az Ön által rendezett negyedik, ötödik, hatodik epizódokban mit tesz hozzá a karakterhez?
Az általam rendezett epizódokban Bass Reeves a csúcson van. Az első háromban még azt láthatjuk, ahogy építgeti azt az embert, akivé a későbbiekben válik. Amikor a negyedik epizódban átveszem az irányítást, tizenkét évvel járunk azután, hogy a pilotban először felbukkant a David Oyelowo által játszott főhős. Az én részeimben Bass Reeves hozzá van már szokva a pozíciójából fakadó felelősséghez, a családjával biztonságban élnek, gyerekeik születnek, és vannak jócskán örömeik az életben.
Bass Reeves azért nem egy szegény ember, saját zongorájuk is van otthon, egészen jómódban élnek. Persze mindez sok áldozattal is jár, a feleségének, Jennie-nek el kell fogadnia, hogy amikor az ura azt mondja, nemsokára jön, lehet, hogy hat nap múlva, két hét múlva vagy három hónap múlva tér haza. Ez egy nagyon fontos téma a sorozatban, hogy bemutassuk, mit kell vállalnia ennek a fickónak azért, hogy a családja képes legyen fenntartani egy bizonyos életminőséget. Bass Reeves az elején még mindössze a szabadságra vágyott, ebben a három epizódban viszont már az általa viselt jelvény felelőssége is nyomja a vállát. Kérdésessé válik, mi is az a szabadság? Mit jelent szabadnak lenni? Szabad lett-e egyáltalán?
Lát abban rizikót, hogy egy olyan feddhetetlen karakter, mint Bass Reeves épp a jósága miatt válik unalmassá?
Nem látok, mert Bass Reevest sikerült komplex egyéniségként bemutatnunk, épp az egyik általam rendezett részben villantja meg a sötétebbik oldalát a főszereplő, amikor szabályosan megroppan a jelvény terhe alatt. Ebben a történetben azt szeretem a legjobban, hogy őszinte.
Bár összességében tetszett, a Django elszabadul című westernfilmnél (amely ugyancsak Bass Reeves sztoriján alapszik – a szerk.) pont ezt hiányoltam. Quentin Tarantino túlzásba esett vele, és nem figyelt rá, hogy a valóság talaján maradjon.
Az igazság emberei: Bass Reeves készítése során ehhez képest nem csak én, de a színészek és a stáb is egyformán odafigyeltünk arra, hogy a realitáshoz annyira ragaszkodjunk, amennyire csak lehetséges. Először mindig az emberi tényezőre koncentráltunk, és csak aztán hoztuk a lovakat, a pisztolyokat, és aggattunk rá mindenféle csicsát a szériára, amit a nézők elvárnak egy ehhez hasonló westerntől.
A Bass Reeves egy egészen akciódús sorozat, még a westernek között is.
Régen a történelemórákon mindig elaludtam, be kell valljam. Pedig teli van a történelem gyönyörű sztorikkal, mégis elkalandozott a figyelmem, eluntam magam, és elbóbiskoltam. Most már felnőtt fejjel, rendezőként a missziómnak tekintem, hogy más ne járjon hasonlóképp. Valamilyen szinten történelemleckét kapnak a sorozat nézői, rettegek is tőle, nehogy elaludjanak, mint én anno. Ez az, amit minden áron el szeretnék kerülni. A történelemkönyvekben ott vannak a fekete-fehér képek, mellettük a száraz szöveg. Én ugyanennek a 4D-s változatát igyekeztem átadni ebben a három epizódban. Mialatt forgattunk, tényleg a vadnyugaton éreztük magunkat – köszönhetően a produkciós dizájnereknek és a kosztümdizájnereknek is, akik újraalkották az akkori valóságot. Nagyon sok ember együttműködésének köszönhető, hogy adrenalindús lett a végeredmény.
Nem beszélve arról, hogy a Bass Reevest alakító David Oyelowo minden egyes akciójelenetet saját maga csinált meg, nem vette igénybe kaszkadőr segítségét. Mindez megmutatta nekem, ő is mennyire elkötelezett a szerep, és ez iránt a munka iránt.
A sorozatot sokan Taylor Sheridan nevéhez kapcsolják. Ő mennyire folyt bele a munkálatokba?
Egészen a vágásig ott volt, és felügyelt. Taylor hozta meg a végső döntéseket, hozzányúlt a sorozathoz, amikor egy jelenetet túl hosszúnak ítélt, de a dicsérő szavaknak sem volt híján, amikor egy másikat tökéletesnek vélt. Utóbbiakat nyilván nem is piszkálta meg. Nem dőlt azonban hátra, nem mondta azt egyszer sem, hogy ez engem nem érdekel, csináljátok, ahogy jónak látjátok. Végső soron az ő westernuniverzumának a része a Bass Reeves. Egy sikeres westernuniverzumnak, teszem hozzá, és biztos vagyok benne, hogy ez a fajta odafigyelés is szükséges volt Taylor Sheridan részéről ahhoz, hogy az eddig elkészült szériák nagyot mentek.
Az igazság emberei: Bass Reeves teljes első évada megnézhető a SkyShowtime-on.