A Disney egymás után támasztja fel a bukott fantasyket, előbb az 1988-as Willow-hoz nyúltak hozzá, és készítettek belőle 8 részes folytatást a címszereplőt alakító Warwick Davist is visszahozva, most pedig a Percy Jackson és az olimposziak kapott hasonló kezelést. A Willow-tévésorozat ronda bukás lett, egy évad után nem csupán elkaszálták a produkciót, de még a Disney+-ról is nyom nélkül eltüntették. A Percy Jackson és az olimposziak legalább nem fog hasonlóképp járni, hiszen berendelték belőle a folytatást, a minőséget tekintve viszont nem sokkal lő magasabbra ez a széria sem, mint a Willow tette, sőt.

Az amerikai Harry Potter? Ezt sütötték rá Rick Riordan 2005-ben elindult Percy Jackson és az olimposziak című regénysorozatára, pedig a végeredmény sokkal közelebb áll témáját tekintve az olyan fantasykhez, mint a Herkules és a Xéna. Nagyon rá kell erőltetnünk, hogy hasonlóságokat lássunk a görög mitológiára építő sztori és a varázsvilág között. Rick Riordan írásait Hollywood ráadásul egyszer már kamerák elé kapta, de ezen a téren se lett Harry Potter-kihívó a Percy Jacksonból… a túlkoros Logan Lerman főszereplésével Chris Columbus által rendezett mindkét film gyatra lett, jobb nem is emlékezni rájuk. Hozzájuk képest a Disney+-on már mind a 8 részével elérhető, egyébként december 19-től heti jelleggel vetített új Percy Jackson és az olimposziak már egészen elviselhető lett.

A Percy Jackson és az olimposziak története egy fiatal fiú, Percy (Walker Scobell) körül forog, aki ADHD-s és diszlexiás, a suliban pedig totálisan kívülállónak számít. Napi jelleggel esik bullying áldozatául. Ha ez nem lenne elég, Percyt még látomások is gyötrik, furcsa lényeket lát maga körül kószálni, szárnyas lovakat és ijesztő fúriákat. Utóbbiak szívesen rá is támadnak, merthogy a sorozat főhőse egy félisten, és magán hordozza azt a terhet, hogy vonzza a különféle mitologikus szörnyetegeket, amelyek a vérére szomjasak.

Az alaphelyzet izgalmas, és egyre érdekesebbé válik, ahogy Percy egy félvéreknek fenntartott nyári táborban találja magát, ahol egy bölcs kentaur, Chriron (Glynn Turman) a tanár, és bár Árész leszármazottai sűrűn szórakoznak az újonccal, a szatír Grover (Aryan Simhadri) és a bátor Annabeth Chase (Leah Sava Jeffries) személyében hű társakra talál.

Tényleg ki lehetett volna ebből és a Zeusz ellopott villámja utáni hajszából valami igazi tévés blockbustert hozni, de sajnos a Percy Jackson és az olimposziak inkább emlékeztet egy Nickelodeon-féle élőszereplős sorozatra, mint Harry Potter-verő high fantasyre. Főleg az elején a gyerekszereplők rettenetesen alakítanak, ami meglepő, hiszen Walker Scobell különösen ügyes volt a netflixes The Adam Projectben, Ryan Reynolds oldalán. Se ő, se a másik két főszereplő, a már említett Grovert játszó Aryan Simhadri és Leah Sava Jeffries se képesek arra, hogy elbűvöljék a nézőket. Sajna az ókori istenek bőrébe bújó nagyobb nevekkel, Jason Mantzoukasszal, Lin Manuel Mirandával, Jay Duplasszal és a tragikusan elhunyt Lance Reddickkel is kiszúrnak a gyerekes dialógusok és komolyan vehetetlen forgatókönyvek.

A zeneszerző megint olyan minőségi munkát végzett, ami túlságosan jó ehhez a középszerű szériához. Mert a Percy Jackson és az olimposziak nagyon ritkán képes kilépni a teljes szürkeségből, se vizuálisan, se a csavarjaival nem tudja elérni, hogy lerágjuk miatta a körmünket, és izguljunk, hogy mi lesz a gyerektrió sorsa.

Maximum tanító jelleggel lehet érdekes ez a mágikus realizmusra erősen építő tévésorozat, hiszen a könyvekhez hasonlóan nagyon jól bemutatja a görög isteneket, hogy mikre képesek, és a köztük lévő hierarchiát is. Meg kell hagyni, hogy ezt a félig valós, félig mitologikus univerzumot azért jól felépítik az írók, a szabályok logikusak és érthetőek, de ez a minimumelvárásunk volt az új Percy Jacksonnal szemben, ha már az eredeti alkotót is bevették a buliba forgatókönyvíróként és executive producerként.

A szikra az, ami hiányzik ebből a fantasyből, legalább annyira, mint A Gyűrűk Ura: A Hatalom Gyűrűiből is hiányzott, de ott legalább a látvány fenomenális volt. Itt még ezt se lehet rámondani a szériára, ráadásul a jelenetek közötti vágások rémesen gagyik, és nagyjából tíz percenként kirántanak minket a műélvezetből ezzel a fade-out megoldással.

Családi sorozatnak oké a Percy Jackson és az olimposziak, és lehet, hogy a gyerkőcöket le is köti majd, de a nyakunkat tennénk rá, hogy a szülők úgy fogják unni magukat rajta, hogy arra nincsenek szavak. Joggal, mert a dráma, a karakterépítés és az izgalmas történetvezetés egyike se tartozik a Disney+ új sorozatának erősségei közé. Inkább csak az a popcornnal elmegy kategória.

5/10

A Percy Jackson és az olimposziak szinkronnal és magyar felirattal nézhető meg a Disney+-on.