Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM- Kultúr
- Cinematrix
- tévé
- sorozat
- hbo max
- streaming
- átutazó
- the tourist
- hbo
- bbc
- max
- ajánló
- jamie dornan
- thriller
- írország
- családi dráma
- kisváros
- nyomozás
- rejtély
- kritika
- második évad
Próbára teszi az idegrendszert, mégis képtelenség leállni ezzel a sorozattal
További Cinematrix cikkek
- James Gunn a véres és kimerült Supermanhez hasonlította Amerikát
- Ennyire személyes hangvételű film még sosem készült a legendás intézményről
- A Rocknak köszönhetjük a világ legpusztítóbb karácsonyi akciófilmjét
- Kicsi, mire jó ez a narkós és borzasztó sivalkodás?
- Szívbe markoló animációs film érkezik a mozikba
Új évaddal tért vissza napjaink legfordulatosabb sorozata, csak épp senki sem vette észre? Valami ilyesmi történt, mert az Átutazó (The Tourist) január 9-én folytatódott a hazai HBO Maxon, de valahogy alig lehetett róla beszámolót olvasni. Pedig ez a thriller már az első évadával rászolgált a bizalmunkra 2022 elején. Az Ausztráliában játszódó történetben egy olyan fickóval ismerkedhettünk meg, aki egy autós ütközést követően arra ébredt a kórházban, hogy súlyos amnéziától szenved, és azt sem tudja, ki ő és honnan jött. Elliot Stanley (Jamie Dornan) egy nemcsak számára, de nekünk, nézőknek is idegileg megterhelő kalandtúrára indult a vadonban egy nagyon megértő rendőrnő, Helen Chambers (Danielle Macdonald) oldalán, hogy a végére járjon a rejtélynek, eközben bérgyilkosok, maffiózók, vérszomjas exbarátnők, és mindenféle őrültek próbálták az útjukat állni.
Az Átutazóval nagyot fordult a világ, már ami a második etapját illeti, mert az HBO Max kiszállt mögüle, és az újabb hat rész készítési folyamataiban a BBC már csak az ausztrál Stan és a német ZDF közreműködésére számíthatott. Szükségük is volt a partnerekre, és hogy ismét hozzák az első évad adrenalinfaktorát, elvégre a BBC egyik zászlóshajójáról van szó. A főszereplők szerencsére maradtak, de minden más megváltozott, Ausztráliát Írországra cserélték, és a tikkasztó, nyári melegben játszódó road movie-s körítést is sutba dobták az alkotók, helyette dombos tájakat, és folyton esőre álló időt kaptunk. Mivel a BBC-nek mindig is nagyon mentek a rideg kisvárosi krimik és nyomasztó drámák, valamilyen szinten nem meglepő, hogy ebbe az irányba terelték el az Átutazót is.
Bár a nagy váltás nem a legsimább az első részben, Elliot elhanyagolt szakállához hasonlóan, legalább az írók odafigyeltek arra, hogy ne legyen teljesen mondvacsinált az írországi kirándulás. Hőseink, vagyis a saját magát egyre jobban összerakó Elliot Stanley, és most már barátnője, Helen Chambers éppen Kambodzsába tartanak vonattal, amikor a második évad nyitányában a múlt megint utoléri a férfit. Előkerül ugyanis egy levél, amit a rendőrnő eddig rejtegetett, és amelyben egy Tommy nevű régi ismerős azt ígéri Elliotnak, hogy ha hazatér, még több válasz várja őt.
Elliot és Helen kis gondolkozás után kapnak az alkalmon, persze Írországban nem éppen a földi mennyország várja őket. Először egyiküket, majd másikukat rabolják el, és belekeverednek egy helyi maffiaháborúba is, amely két egymással acsarkodó família között zajlik.
Az elején minden ködös, de az Átutazóban mindig is a kifejtés volt a lényeg, ahogy magukból kifordult karakterek tolmácsolásában bogoztuk ki a szálakat.
A szereplőgárda újfent eszementül jó, Jamie Dornan megviseltebb, mint valaha, és igencsak rászorul Danielle Macdonald karakterének minden támogatására. És ha mindez nem lenne elég, kapunk egy beteg titkot rejtegető helyi nyomozót, Ruairi Slater (Conor MacNeill) személyében, illetve két gengszterfőnököt, Niamh Cassidyt (Olwen Fouéré) és Frank McDonellt (Francis Magee), akik elhatározták, hogy akkor is kinyírják egymás klánját, ha az összes zöldellő ír mezőt fel kell égetniük, és minden pubot fel kell robbantaniuk.
Hab a tortán, hogy valahogy Írországba keveredik Helen toxikus exe, Ethan Krum (Greg Larsen) is, aki hoz magával még egy szeletet Ausztráliából. Milyen jó, hogy őt nem lőtte fejbe a „gonosz Bud Spencer”, mert Ruairi mellett a kínos humort legfőképp neki köszönhetjük, és a nagydarab fickó beszólásaival sűrűn ellopja a show-t, ami hihetetlen annak fényében, hogy az első etapban mennyire ellenszenves alak volt.
Az új évad és az új felállás bevezetése picit nyögvenyelős, de ahogy elkezdik csepegtetni az újabb részleteket Elliot múltjából – akit Eugene néven köszöntenek a többé, de inkább kevésbé barátságos helyiek –, és többet tudunk meg a családi iszonyokról és viszonyokról, nem enged el a képernyő elől az Átutazó. Az írók szemfüles munkát végeztek, mert míg az első évad ponyvásabb és hihetetlenebb, elszálltabb volt, addig ennek az újabb hat résznek sikerült egy földhözragadtságot kölcsönözniük.
Nyilván az agyzsibbasztó fordulatokat megtartották, ami ennek a sorozatnak a védjegye, de a kisvárosi családi dráma mégis jól áll a szériának.
Az Átutazó azon kevés sorozatok közé tartozik, ahol szinte egyáltalán nincs üresjárat. Egyszerűen a hatrészes játékidő nem engedi meg az időhúzást. Folyamatosan történik valami, mindig megy a rohanás, a rácsodálkozás, és Ellioték élete csak egy hajszálon függ. Még vékonyabb hajszálon, tegyük hozzá, mint anno Ausztráliában, mert az ír maffiózók nem packáznak, tiszta erőből mennek neki célpontjuknak, és oda ütnek, ahol a legjobban fáj. Bár itt-ott rondának hat a fényképezés, főleg a belső tereknél, a külső felvételeket mégis újfent nagyon odatették az Átutazó készítői. Ausztráliával nehéz versenyezni, de azért Írországot is sikerült úgy lencsevégre kapniuk, hogy párszor eltátsuk a szánkat, és kedvünk támadjon odautazni. Mondjuk inkább egy gengsztermentes övezetbe, ha lehet választani.
Igazi popcornsorozat ez, de a jól átgondolt fajtából. Míg a Netflixen a gagyi Harlan Coben-adaptációk borzolják az idegeinket, addig az Átutazó úgy tesz meg valami hasonlót, hogy élvezni is tudjuk a végeredményt. Igen, vannak hibái a szériának, Elliot és Helen romantikus kapcsolata amennyire aranyos, épp akkora WTF is egyben. Ugyanakkor az átélt színészi játékoknak, a vehemens és bátor, már-már vakmerő forgatókönyveknek köszönhetően a thriller zsánerében ritka élményt kapunk az Átutazótól. Minden egyes csavar üt, és húsz percenként kapunk olyan leleplezéseket, hogy az állunk kopogtatja a földet.
A nagy kérdés csak az, hogy egy ennyire szórakoztató szériát lehet-e még folytatni? Érdemes-e tovább ütni a vasat, és megnézni, hogy az írók egy harmadik évadban is képesek-e fenntartani ezt a fajta feszültséget? Lehet, hogy nem, mert az Átutazó második évada kerek egész, cliffhanger van, de nem feltétlenül muszáj tovább szőni a szálakat. Akkor se lennénk elkeseredve, ha a BBC nem folytatná ezt a saját gyártását, mert Elliot és Helen sztoriját sikerült olyan végkifejletre kifuttatniuk, amelyet látva elégedetten tudtunk csettinteni.
Rövid, nagyon könnyű és szórakoztató néznivaló ez a brit széria. Már csak az hiányzik, hogy idehaza is jobban rátaláljanak. Akadálya azonban nincs, tessék megmikrózni a popcornt, kicsattintani valami üdítőt a hűtőből, lehuppanni a fotelbe, és jól megnézni az HBO Maxon, mielőtt le nem szedik – streamingszokásoknak megfelelően.
7,5/10
Az Átutazó (The Tourist) szinkronnal és magyar felirattal nézhető meg az HBO Maxon.