Amíg világ a világ, Adam Sandlert valószínűleg a bugyuta vígjátékai miatt fogják elsősorban ismerni az emberek. Holott az 57 éves színész az elmúlt években erőteljes lépéseket tett abba az irányba, hogy komolyabb alkotásokban is megvillantsa tehetségét, ilyen volt a Csiszolatlan gyémánt és a Mindent egy lapra. Most Sandler a Netflix március 1-jén közzétett új filmjében, Az űrhajósban megint valami hasonlóval próbálkozik. Még úgy is, hogy ez az űrdráma valami iszonyú módon abszurd és elborult, nem csoda, hiszen Jaroslav Kalfar 2017-es weird sci-fijének, A bohémiai űrhajósnak az adaptációja.

Az űrhajós története egy Jakub Procházka (Adam Sandler) nevű cseh kozmonauta körül forog, akit azt követően indítanak nyolc hónapos küldetésre, hogy az égen megjelenik egy furcsa ködjelenség, és hiába telnek el évek, nem foszlik szét. Jakub feladata, hogy anyagmintát szerezzen, és dicsőséget hozzon a Cseh Köztársaságnak, megelőzve az űrversenyben a többi nemzetet. Igen ám, de Sandler karaktere, akire a film egy pontján a világegyetem legmagányosabb embereként is hivatkoznak, rá kell jöjjön, hogy lehet, még sincs annyira egyedül.

Lassú dráma a Netflix új sci-fije, melynek a központi témája nem annyira az űrverseny, pontosabban az is, de a sztori inkább a főszereplő űrhajós személyes drámáját boncolgatja, abszurd eszközökkel. Jakub irdatlan távolságban van a Földtől, a Jupiteren túl, párkapcsolati tragédiáját mégsem bírja elkerülni, hiszen terhes neje, Lenka (Carey Mulligan) az űrmisszió kellős közepén akar szakítani a férfival.

Adjuk még ehhez hozzá a folyton kattogó mellékhelyiséget, az álmatlanságot, és máris egyértelművé válik, hogy a beszélő kozmikus szörnyeteg, a Paul Dano által megszólaltatott Hanus valójában hallucináció lehet. Jakub is erre gondol, hogy megőrült, amikor meglátja először a pókot. Ám végeredményben mindegy is. A lényeg, hogy ők ketten egészen mély filozófiai diskurzusokba mennek bele az űrhajó fedélzetén, miközben a kozmikus köd is egyre kézzelfoghatóbb közelségbe kerül.

A legnagyobb baj ezzel a filmmel, hogy valami irdatlanul nehezen indul be. Nyilván a rendező, Johan Renck át akarja adni, hogy Jakub hétköznapjai az űrben mennyire monoton módon telnek, de kicsit túl realisztikussá teszik a készítők a főhős unalmát. Mert mi, nézők is könnyen azon kapjuk magunkat, hogy unatkozunk az egy helyben toporgó cselekményen. A dolgunkat az sem könnyíti meg, hogy Adam Sandler eleinte sztoikus, megfoghatatlan játékot hoz, elfojtja érzelmeit. Persze kell ez ahhoz, hogy az elviselhetetlen és emiatt is magányos Jakub a karakterfejlődés útjára indulhasson, de úgyszintén megnehezíti a szórakozásunkat a tévé előtt ülve.

Az űrhajós eleje annyira nyögvenyelős, hogy még a retrofuturisztikus dizájnnak, a díszleteknek, a szép képi világnak, a hangulatos és hátborzongató zenei aláfestéseknek sem tudunk örülni, és ez a vázlatosság rányomja a bélyegét a központi konfliktusra, a széthulló házasság elmesélésére is egy darabig.

Onnantól kezd el igazán működni Az űrhajós, hogy Jakub és az általa Hanus névre keresztelt óriáspók a kezdeti sokk után elkezdenek kommunkálni, közelebb kerülnek egymáshoz, és víziók formájában az asztronauta múltjába be-bepillanthatunk. A direktornak pont a klausztrofób részeket nem sikerült jól megcsinálnia ebben a sci-fiben, ami nagy kár. Hanus viszont ügyesen lopja a show-t, Paul Dano még egyedül a hangjára támaszkodva is kedvelhetővé teszi az első pillantásra elborzasztó szörnyeteget.

Mindenki másnak igen, már amennyiben valaki elgondolkoztató, de tévésorozatosan összerakott sci-fire vágyik. Az űrhajósnak van egy tévépilotjellege, ami abból a szempontból legalább dicséret, hogy simán néztük volna tovább 5-6 részben Jakub sztoriját, szigorúan Sandlerrel a főszerepben, hátha kerekebbé válik.

Nem sok híja volt annak, hogy csalódottan keljünk fel a tévé elől, és arra a konklúzióra jussunk, hogy Adam Sandler ezúttal mellényúlt ezzel a komolyabbnak szánt, mégis abszurd tudományos-fantasztikus filmjével. A végére azonban Az űrhajós szinte észrevétlenül hozzánő az ember szívéhez, ahogy Hanus is, és amint a váratlan kozmikus útitársak célba érnek, meglepően szívfájdító érzéseink támadnak a látottaktól – mint amikor egy jó barátot kell elengednünk.

Nyilván Az űrhajósból nem lesz klasszikus soha az életben, de már csak az izgalmas koncepciója miatt is érdemes lecsekkolni. Mindenkit figyelmeztetünk, hogy a Netflix új filmjéhez kell ugyanakkor egy hatalmas adag türelem, aki a pókok mellett nem bírja a köldöknézést sem, ugyanúgy messzire kerülje el Az űrhajóst!

Az biztos, hogy Adam Sandler ennél visszafogottabb alakítást még nem nagyon nyújtott, nincs üvöltözés, lihegés, rohanás, sem viccelődés Az űrhajósban. Ehelyett egy megtört cseh fickó igen, aki elhidegült házasságát siratja, elborzadva gondol vissza falusi életére, a disznóvágásokra, amikor majdnem vízbe fulladt, és ahogy apja politikai céltáblává vált nézetei miatt. Igaz, hogy Sandlerből nem néznénk ki, hogy cseh, vagy hogy Közép-Európából származik, de legalább meg sem próbál a színész bármiféle cseh akcentussal beszélni, ami nagy pozitívum. A bizarr óriáspók mellett ő a legszerethetőbb pontja a Netflix sci-fi újdonságának, még az időnként vergődő történetmesélés ellenére is, ami bizonyos szempontból Adam Sandlertől megint egy bravúr.

6/10

Az űrhajós szinkronnal és magyar felirattal nézhető meg a Netflixen.