Kevés dolog annyira biztos az életben, mint az, hogy a spanyolok a krimi műfajához nagyon értenek és ritkán nyúlnak mellé. Bár az Antena 3-on megbukott A nagy pénzrablás, a Netflixre való költözését követően globális, mindenki által ismert jelenséggé nőtte ki magát, és még egy hasonlóképp szórakoztató mellékága is született Berlin címmel. A sikert látva elképzelhető, hogy nem is ez lesz az utolsó spin-off, ami a bankrablós szériához készül. De sorolhatnánk még olyan kiválóan sikerült, mégis kevésbé ismert spanyol produkciókat, mint a White Lines, a Los Farad, a Bebörtönözve, esetleg a Túl a vörös kanapén, amelyek úgyszintén körömrágós popcornsorozatok lettek.

Február 29-én jött új vetélytársuk, a Vörös királynő című tévészéria az Amazon Prime-ra, ami simán beírhatja magát a legszórakoztatóbb spanyol krimik közé, már csak az izgalmas alapvetése miatt is. Történetünk főszereplője egy Antonia Scott (Vicky Luengo) nevű nő, aki a világtól elvonulva, már-már szerzetesi magányban éldegél, egészen addig, míg egy kétségbeesett zsaru, bizonyos Jon Gutiérrez (Hovik Keuchkerian) meg nem keresi őt, hogy visszarángassa különleges kötelékébe. Hátborzongató gyilkosság történt ugyanis, amelynek a megoldása Antoniára vár. Ja igen, a sorozat főhőséről még nem mondtuk, de 242-es IQ-ja van, ergo nem az a tipikus járőr, hanem tényleg képes egyedi látásmódot csempészni a helyszínelésekbe.

Ami a különleges képességekkel rendelkező nyomozókról szóló sorozatokat illeti, a könnyedebb műfajban mindig a Sherlock lesz az etalon. A BBC négy évados alkotása az egyedi képi megoldásoknak, a vizuális elemekre támaszkodó történetmesélésnek és nyomozásnak, valamint Benedict Cumberbatch okosan kimért alakításának köszönhetően működött annyira.

A nagy klasszikusokhoz való visszanyúlás nem szégyen, a Vörös királynő mindezt bátran meg is teszi, és kapunk általa egy egyfajta Sherlock–Watson dinamikát a már említett női főszereplő és szárnysegédje, Gutiérrez között. Előbbi kezelhetetlen zseni, míg utóbbi szimplán kezelhetetlen, így a játékidő jó részében a könnyedebb, parolázós jelenetekben Vicky Luengo és Hovik Keuchkerian jól megértik egymást. Nyilván nem mossák le a színről Benedict Cumberbatchet és Martin Freemant, de felidézik bennünk, miért tragédia, hogy a Sherlockot így lelőtték, és fű alatt soha nem folytatták.

A Vörös királynő főszereplője pár fokkal megviseltebb azonban, mint a Cumberbatch-féle Sherlock volt, és itt ugorhat be nekünk egy másik alapmű, csak éppen a thrilleresebb-horrorisztikusabb vonulatból. A Bryan Fuller által készített Hannibal, amely annyira véres, felkavaró és művésziesen beteg volt, hogy csoda, hogy országos televíziócsatornán, egészen pontosan az NBC-n három évadot is megért. A Vörös királynő egy pontján emlegetik is a Hannibal Lecterre felhúzott univerzumot, amikor Gutiérrez a rémesen okos Antoniát bizonyos Clarice Starlinghoz hasonlítja. Érdekes, de nekünk nem A bárányok hallgatnak hősnője ugrott be a Vörös királynőről, hanem inkább a meghasadt elméjű lángész, Will Graham.

A helyszínelős jelenetekben, ahogy a Vicky Luengo által játszott főhősnő apró építőkockákra bontja le a bűntényt, és a készítők art house-os megoldásokkal tálalják, ahogy Antonia elmerül a rémtettben, az elmepalotájába visszavonulva… nos, üvölt az egészről Bryan Fuller és a Hannibal hatása. Épp ahogy a Sherlockra való támaszkodásnál, úgy a Hannibalból való inspirálódásnál is érződik azért, hogy az Amazon Prime spanyol szériája utánoz, és az utánzat sose lehet olyan meghökkentő és letaglózó, mint az eredeti. Mégis egy olyan mixet kapunk, ami valahogy szórakoztat.

Az évadkezdő részek alapján pedig azt tudjuk mondani, hogy hiába hat tipikusan itt-ott, ezt a sorozatot érdemes bevizsgálni. Főleg, ha valaki egyszerre vágyik valami ismerősre és valami ismeretlenre – a Vörös királynőtől megkapja majd mindkét érzést.

Átívelős krimiről van szó, és az átívelő szálnak a Vörös királynőben az osztályharc tűnik: először is egy gazdag nő gyerekét gyilkolják meg brutális módon, aztán egy cégvezető lányát rabolják el. Ez az emberrablás lesz az, ami két nyomozónkat állandóan mozgásban tartja. Kicsit megint tipikusnak hangzik? Az is, de a körítés remek, főleg miután beharangozzák, hogy Antonia nyomozásaira biza csúnyán rá tudja nyomni bélyegét mentális betegsége, a már említett Will Grahamhez hasonlóan néha ő se tudja megállapítani, mi képzelt és mi valóság. A Vörös királynő „Sherlockjának” ráadásul elvileg van egy saját Moriartyja, aki lehet, hogy valós, lehet, hogy csak a fejében létezik… már csak e rejtély miatt is maradunk, és végignézzük a sorozatot, ha már csak 7 részről van szó.

Siker esetén jó hír, simán benne van a pakliban, hogy ez a spanyol gyöngyszem folytatást kap, az alapanyag megvan hozzá, amit fel tudnak dolgozni. Elvégre a Vörös királynő regényadaptáció, Juan Gómez-Jurado trilógiájának első kötetét viszi képernyőre.

Nem állítjuk, hogy a Vörös királynőből lesz az új nagy pénzrablás, de az Amazon Prime szériája a krimi több válfaját gyúrja úgy egybe, hogy szinte bárki megtalálja benne a számítását, akit ez a zsáner csak egy picit is megmozgat. Van dráma, horror, thriller, vígjátékos elemek, akciófilmes üldözések, és ebben a kavalkádban akadnak olyan pillanatok, amelyekben a Vörös királynő legnagyobb meglepetésünkre még a saját identitását is megtalálja. Már csak ezért is érdemes belenézni.

7/10

A Vörös királynő szinkronnal és magyar felirattal nézhető meg az Amazon Prime-on.