A Szuperszexnek, a Netflix március 6-án közzétett új olasz sorozatának már a címe is figyelemfelkeltő, és dukál a feldolgozott történetéhez, elvégre Rocco Siffrediről szól. Arról a Rocco Siffrediről, aki harminc éven keresztül szexelt kamerák előtt, és vált a modern pornóipar legikonikusabb férfi színészévé. Ugyanakkor a legmegosztóbbá is, elvégre a most 59 éves, AVN-díjak tömkelegével kitüntetett, mára visszavonult pornólegenda arról vált közismertté, hogy filmjeiben sűrűn abuzálta testileg-lelkileg, megalázta, felpofozta partnereit. Rocco életét, megpróbáltatásait és sötét odalát a Netflix egyszer már feldolgozta egy dokumentumfilmben, amely megrázó összképet adott egy szexmániás, depresszióra hajlamos, lelkibeteg egyénről. A Szuperszex most valami hasonlót próbál meg, feltárni, hogyan vezet egy ránézésre átlagosnak tűnő, a valóságban átlag feletti libidóval és méretekkel rendelkező olasz fickó útja a 18+-os filmek világába és persze ott is a csúcsok csúcsára.

Különösen izgalmas ez a sorozat, már abból a szempontból is, hogy egy feminista forgatókönyvíró, Francesca Manieri szemüvegén keresztül látunk egy tanmesét a toxikus maszkulinitásról. Ez az a téma, ami a főszereplőt, a cselekmény szerint 2004-ben a visszavonulását egy szexkiállításon épp bejelentő Roccót (Alessandro Borghi) minden ébren töltött percében kergeti, egészen pontosan fivére, a hatalmas csajozógép Tommaso (Adriano Giannini) emléke által. A Szuperszex igyekszik mélyre ásni, az első részekben visszamegy a főhős gyerekkoráig, amikor a fiú áhítozva nézett bátyjára, aki a városka jó nőjét, Luciát (Eva Cela) kergette, és megmutatja azt az elborultnak tűnő, de a valóságban megesett momentumot, mikor a kicsi Rocco kezébe akadt egy szexmagazin, az alig 10 éves gyerek meg szuperhőssé kiáltotta ki magát, azzal a céllal, hogy „ő majd megdugja a világot”.

Nem csoda, hogy jó nagy port kavart a Szuperszex a közösségi médiában, és egyesek már rányomták a bélyeget a szériára, hogy a Netflix konkrétan pornót csinált. Alessandro Borghi elmondása alapján csak ő 50 szexjelenetet vett fel a Szuperszexhez. Ám ha valaki konkrétan belenéz a Netflix erősen dramatizált és kiszínezett szériájába, jól láthatja, hogy pár kivételtől eltekintve a többsége ezeknek a snitteknek nem öncélú. Az első maszturbálás, az első szex, az első erotikus fotózás, az első felvett pornófilm, az első nagy siker... sok első alkalmat dobál be Francesca Manieri, de jó ütemben hozza a fordulatokat a sorozatában. Igaz, hogy vannak olyan szekunder szégyenérzetet gerjesztő megmozdulások is, mint amikor Rocco és Tommaso egy emeletes ház tetejéről lehugyozzák Párizst, vagy amikor sarkangyalokkal szűrik össze a levet a nyílt utcán, de ezek még pont nem akasztanak ki annyira, hogy kapásból kinyomjuk a tévét.

Nyilvánvaló, hogy a Szuperszex erősen kiszínezett. Ezt maga Rocco Siffredi is elmondta a szériáról egy interjúban, de a Netflix saját gyártása annak ellenére, hogy itt-ott idealizálja a pornósztár figuráját, nem egy PR-mutatvány, ami mosdatni akarná a főszereplőt. Épp ellenkezőleg, nagyon is bemutatják Rocco mocskosabbik oldalát és azokat a tényezőket, amelyek a torz személyiségének a kialakulásához vezetnek. A már említett Tommaso mellett hiába klisés alak, az ideális nőt megtestesítő Lucia is ahhoz vezet, hogy egyfajta szexgép váljon Siffrediből, aki simán kikötözi a neki behódoló hölgyeket, ha arról van szó. Az első három epizódban dübörög a retró, és a sok-sok szexjelenet és meztelenkedés ellenére is erős identitása kezd kirajzolódni a Szuperszexnek. Kiemelkedik az életrajzi sorozatok közül, talán azzal leginkább, hogy nem frigiden életrajzi, hanem inkább a fikcióra támaszkodva próbál átadni egy életérzést.

Roccót a sorozatban többféle életszituációban, többféle életkorban látjuk. Ezek közül azok a jelenetsorok a legerősebbek, amelyekben Alessandro Borghi bújik a pornószínész bőrébe, erős sármot és megtörtséget kölcsönözve neki, de meglepően jól működik a többi színész is. A tizenkilenc éves, a világra épp rácsodálkozó fiatalabb Roccót (Saul Nanni) ugyanúgy lehet kedvelni, mint a tízéves verzióját (Marco Fiore), akinek a szálán erősen dübörög a 70-es évekbeli Olaszország, és kapunk jó adagnyi felnövéssztorit. A Szuperszexből, hiába nem utal rá egyáltalán a sorozat címe, a családi dráma sem marad ki, vizsgálgatja a Netflix produkciója, hogy mennyiben hathatott az erősen vallásos anyuka úgy Roccóra, ahogy, és az elhajlásokért nyilván felelőssé teszik azt a nagy tragédiát, ami a Tano famíliát szétzúzza, és a szélrózsa minden irányába kergeti a nagyvilágban.

A Netflix időről időre bebizonyítja, hogy polgárpukkasztásban nekik aztán nincs túl sok vetélytársuk. A Szuperszex erre a legújabb példa, amiben még szemérmetlenebbek a szereplők, mint a Vágyak/Valóságban és a Bridgertonban együttvéve. Az meg azért már valami, de szerencsére a készítők nem a bugyuta humor vagy a trash irányába tolták el a Szuperszexet, hanem inkább a drámára, a melankóliára szavaztak. Jól tették, minden szomorúsága és kanossága és helyenkénti groteszksége ellenére a Szuperszex jól sikerült szatíra lett egy feltörekvő, világhírű, aztán megcsömörlött felnőttfilmesről. Egy tanmese, teli olyan mozzanatokkal, amelyek bemutatják, hogyan NEM érdemes élni az életünket. Még akkor sem, ha valakinek tényleg a világ megdugása a cél, mint Roccónak.

7/10

A Szuperszex szinkronnal és magyar felirattal nézhető meg a Netflixen.