A Netflix új sorozatának, az Úriembereknek nincs túl sok köze a 2019-es, Matthew McConaughey főszereplésével készített Úriemberek-mozifilmhez, azon túl persze, hogy mindkettő Guy Ritchie munkája, a kannabisziparban ténykedő gengszterekről szólnak, és olyan érzés őket nézni, mint valami képernyőre ültetett klasszikus ponyvaregényt. Kár is lett volna, ha spin-offnak csinálják meg a március 7-e óta nézhető nyolcrészes produkciót, mert sok olyan embert kizártak volna az összekapcsolással, akik nem látták az eredetit. Annak köszönhetően azonban, hogy az Úriemberek-széria inkább afféle „best of” válogatáskazetta a gengszterfilmek koronázatlan királyának munkásságából összeollózva, behozhatja a Netflixnek ez a remake akár a nagy nézettséget is. Megérdemelné, mert maffiózós sorozatok tekintetében rég nem láttunk ennyire feszült, pörgős és minőségi cuccot, ami egyszerűen követeli magának, hogy darálva nézzük végig.

Az Úriemberek története egy Eddie Horniman (Theo James) nevű fickóról szól, aki épp Törökországban teljesít katonai szolgálatot, amikor hazahívják. Ugyanis apja haldoklik. Nem telik el öt perc a sorozatban, a gyenge állapotban lévő öreg kileheli a lelkét, és jöhet is az öröklési perpatvar. Eddie-t épp nem érdekli, hogy mi lesz a jussa, annál inkább bátyját, Fredyt (Daniel Ings), aki az elsőszülött a testvérek közül, és nyilván kell neki a vagyon, hogy kokainfüggőségét, nagy összegű fogadásait legyen miből finanszíroznia. Az első sokkolóbb fordulatot akkor kapjuk meg, amikor kiderül, hogy a hatalmas birtokot és Halstead hercegi rangját főhősünk, Eddie örökli.

Vannak olyan sorozatok, ahol hiába kapunk őrült, szatírába illő, eltúlzott tulajdonságokkal rendelkező karaktereket, az írók egyszerűen képtelenek mit kezdeni velük. Az Úriemberek esetében nem fenyeget hasonló veszély, az első két epizódot Guy Ritchie írta és rendezte, és az évadkezdésről üvölt is a mester keze nyoma. A sorozatkezdő epizódok azokat az időket idézik, amikor Ritchie még nagyon pörgött, és üdítően hatottak a gengszterfilmjei, gondolunk itt olyan klasszikusokra, mint A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső, a Blöff, a Spíler, vagy akár az újabbak közül Az U.N.C.L.E. embere. A Netflix új sorozata sugároz magából egyfajta oldschool eleganciát, stílust, és ezt megfejelve még olyan sodró lendülete van, amely magával ragadja az embert, mintha egy megáradt patakba esett volna bele.

Theo James, aki a young adult műfajból, egészen pontosan A beavatott-filmekből nőtte ki magát komolyabb színésszé, már A Fehér Lótusz című sorozatban adta jeleit, hogy jól megy neki, amikor laza menő csávókat kell hoznia. Az Úriemberekben ugyanezt teszi meg, és bár Eddie a katonai múltja miatt egyszerre karót nyelt figura is, mégis hamar a szívünkhöz nő, és drukkolni kezdünk neki.

Rá is szorul az Úriemberek főhőse minden lelki támogatásra, mert a slamasztika, amiben találja magát, tényleg nem kicsi. Ugyanis a hirtelen jött underground fűtermesztő biznisz mellett egy szigorú munkatárs, a könyörtelen Susie Glass (Kaya Scodelario) kénytelen-kelletlen mellé társul. Ők ketten azok, akik igyekeznek a már említett mániákus Freddyt életben tartani, kivakarni a nagytesót az adósságból, megmenteni a kisstílű férfit néhány nagyon veszélyes maffiózó markából. Nincs könnyű dolguk, elég cikkünk második képére nézni, a csirkének öltözött Freddy nagyot megy az Úriemberek kezdő részében, mintha direkt meg akarna halni. Gyakran mi magunk kaparjuk a fotel karfáját tőle, miközben nem hiszünk a szemünknek, hogy hogy lehet valaki ennyire hülye.

Ki kell emelnünk, hogy a Spanok egykori Effyjét, Kaya Scodelariót nem tudjuk, honnan kaparták elő, de hogy a színésznő a másodvirágzását éli az Úriemberekben, az egészen biztos. Próbálkozott ő túlélőhorrorban (Préda), kalózkodott Johnny Depp mellett, de sehogy se találta a helyét. Guy Ritchie kihozta a színésznőből a szunnyadó tehetséget, aki higgadt bűnözőként sűrűn lopja a show-t. Nem kis dolog egy olyan férfikarakterek által dominált műfajban, mint a gengszterfilmek és sorozatoké.

Megmosolyogtató apró tény még, hogy mellékszerepben itt van persze Vinnie Jones is, mert miért ne lenne, és a Breaking Bad Giancarlo Espositója pedig újfent egy meth-gyárost alakít. Metapoén a javából, ha annak szánták, és Guy Ritchie-ékből kinézzük, hogy annak szánták. Nekik még van ennyi gógyijuk ebben az agyilag kissé megfáradt modern szórakoztatóiparban.

Ehelyett Guy Ritchie az első 120 percben jó ütemben adagolja a durvulást, ami miatt minden ilyen összecsapásnak súlya van. Adjuk hozzá a realisztikus, de kreatív megvalósítást, és eljutunk oda, hogy Eddie egyik bunyójánál konkrétan a szánk tátva marad. Nem találja fel a jelenet a spanyolviaszt, mégis rettenetesen élvezetes nézni. Amikor arra van szükség, hogy törjenek a koponyák, csorduljon a vér, és emberek haljanak meg csúnyán, akkor az író-rendező még mindig nem fordítja el szemérmesen a kamerát. Helyette az arcunkba tolja, hadd sokkolódunk. És bizony menetrendszerűen sokkolódunk is.

Az Úriemberekkel nem lehet leállni. Ha egyszer beszippant, akkor nincs menekvés, és hiába nézzük meg egy, maximum két ültő helyünkben az egész évadot, nem igazán válik fárasztóvá a sorozat. Bravúr, mert ami a gengszterfilmeknél egyszer-egyszer működni szokott a vásznon, az nagyon gyakran kiffullad a tévében. Itt viszont megvannak az elfuserált szereplők, a nagyon beteg, feszült alaphelyzet, a megvadult főgonoszok, akiktől még mi is rettegünk a képernyőn keresztül. Néha azért a beszélgetős jeleneteket túlbonyolítják, és a játékidőt áldozzák fel a készítők a karakterépítés nyakatekertté váló oltárán. Mindazonáltal jelenleg ebben a műfajban, a sorozatok között nem nagyon találni szórakoztatóbb néznivalót a palettán. Se a Netflixen, se a versenytársak kínálatában keresgélve.

Guy Ritchie azért még mindig Guy Ritchie, a maffiózós zsánert nála jobban nem csinálja nagyjából senki sem. Az Úriemberek a legújabb bizonyíték erre, mely hiába érződik néhol túl ismerősnek, újrahasznosított anyagnak, szövevényes és irtó mókás betekintést ad az alvilágba. Ha holnap jelentenék be a második évadot, az is túl késő lenne.

9/10

Az Úriemberek szinkronnal és magyar felirattal nézhető meg a Netflixen.