Amilyen gyatra filmeket néha kiad a Netflix a kezei közül, nehéz elhinni, hogy pár újdonságuknak a forgatókönyvét ember írta, és nem a mesterséges intelligencia. Itt van például A hercegnő és a sárkány, a platform március 8-án közzétett dark fantasyja, amelynek stáblistáján ott áll feketén-fehéren, hogy ezt a szkriptet Dan Mazeau írta, és a rendezést ráadásul az a Juan Carlos Fresnadillo vállalta magára, aki a 28 héttel később című világvégefilmet készítette. Sőt, Esposados című rövidfilmjéért még Oscar-jelölt is volt. Oscar-jelölt! Tessék ízlelgetni!

Ehhez képest A hercegnő és a sárkány egy nagyon fura egyveleg lett, mintha az lett volna a cél, hogy a Trónok harcához hasonlóan a fantasyk megszokott trópusait kiforgassák, és hozzanak nekünk egy olyan filmet, ami bátran fityiszt mutat a zsáner kliséinek. Adott egy hercegnő, Elodie (Millie Bobby Brown), aki a messzi északon küzd népével együtt a túlélésért, egészen addig, míg egy dicsőséges királyságból meg nem kérik a lányka kezét. Még mielőtt Elodie annyit mondhatna, hogy „közeleg a tél”, már Aurea földjén találja magát, ahol a Lannisterek, akarom mondani a Bayfordok köszöntik őt, apját (Ray Winstone), nevelőanyját (Angela Bassett), és húgát (Brooke Carter) negédes mosollyal az arcukon.

Túl szép az egész, hogy igaz legyen, és menetrendszerűen jön is az árulás. Talán a film egyetlen működő jelenetében, egy maszkos szeánsz során Elodie-t a mélybe lökik, áldozatként egy vérszomjas sárkány karmai közé, ahol aztán csak az ügyességén múlik, hogy eledel lesz-e belőle, vagy felülemelkedik a nehézségen.

A felvezetés a filmben rémesen hosszú. Indokolatlan, hogy harminc percig tart, mire eljutunk addig a fordulatig, amit úgyis mindenki látott már, akivel A hercegnő és a sárkány előzetese szembejött. Ergo időhúzásnak hat a film első harmada, és még ront a helyzeten, hogy bár a karakterek szája jár, tulajdonképpen semmi érdemlegeset nem mondanak a dialógusokban. Mindössze százszor hallott kliséket pufogtatnak álmokról, vágyakról, na meg félelmekről, és még a Stranger Things Elevenje, Millie Bobby Brown se tud igazán mit kezdeni ezzel a gyatra forgatókönyvvel.

Ha már itt tartunk: talány, hogy Millie Bobby Brownt hogyan képes a Netflix egymás után rászedni ezekre a förtelmes streamingfilmekre. Az Enola Holmes se volt több egy oké szintet megütő popcornkalandnál, mégis A hercegnő és a sárkányhoz képest klasszisokkal jobb volt. Ebben a filmben a történet folyton szétesik, és egyszerűen képtelenek eldönteni az alkotók, hogy minek szánták ezt az egészet. Wishről rendelt Trónok harcának, leértékelt sárkányok anyjával a főszerepben? Fantasykörnyezetbe ültetett Die Hardnak? Sárkányos Rambónak? Nehéz megmondani, mindenesetre A hercegnő és a sárkány ahhoz képest, hogy 100 percre rúg a játékideje, jó, ha öt perc erejéig képes bármiféle izgalmat prezentálni.

A Netflix új filmjének a tárgyalása a legérthetetlenebb szakasz mind közül, amelynek során mintha rászóltak volna Millie Bobby Brownra, hogy tépkedjen le magáról minél több ruhát, csússzon-másszon, és mintha valami túlélőhorrorban lenne, küszködjön a tűzokádó bestiával. A Shohreh Aghdashloo által amúgy remekül megszólaltatott sárkányt láthatóan direkt bújtatják, és rejtegetik a filmben, mert amikor nagytotálban bemutatkozik, és úgymond megkapjuk az arcunkba teljes valójában, abban túl sok köszönet nincsen. Mintha valami PlayStation 3-as játékból szalajtották volna, és ez elmondható a különleges effektek nagy részére a barlangban. A tüzes jelenetek szinte leesnek a tévéképernyőről. Vannak olyan pillanatai, amikor A hercegnő és a sárkány majdnem jól néz ki vizuálisan, de ezeket is egy kezünkön meg tudjuk számolni. Ami egy ilyen – érezhetően franchise-indítónak szánt darabnál kellemetlen dolog.

A végkifejlet, a nagy csattanó is olyan, hogy kilométerekről lehet látni előre, épp emiatt A hercegnő és a sárkány semmiféle katarzist nem ad. Nyilván nem is úgy kelünk fel a tévé elől, hogy jót szórakoztunk. Mert ez a szemérmetlen Trónok harca-koppintás minden, csak nem szórakoztató.

Förtelmes CGI ide vagy oda, az unalmas párbeszédektől, klisés történetvezetéstől eltekintve A hercegnő és a sárkány legnagyobb hibája, hogy a más helyeken többnyire remeklő színészgárdát eltékozolták egy ilyen fércmunkára. Angela Bassett, Robin Wright, de még Millie Bobby Brown is olyan művészek, akik ennél sokkal többre hivatottak. Nyilván a fizetés az fizetés, valamiből meg kell élni, de nagyon reméljük, hogy legközelebb nem sikerül a Netflixnek ekkora neveket bepaliznia.

Mondjuk az sem csoda, hogy a Netflix filmekért felelős igazgatóját az év elején lecserélték. Hátha innentől jobb lesz. Mert lassan eljutunk odáig a Netflix-filmekkel, hogy tényleg már csak felfelé vezethet az út. Lefelé nincs nagyon hova süllyedni.

3/10

A hercegnő és a sárkány szinkronnal és magyar felirattal nézhető meg a Netflixen.