Öt év sok idő, de végre bemutatták a Most vagy soha! című romantikus történelmi kalandfilmet. 2024. március 14-től bárki megnézheti, milyen lehetett volna Petőfi Sándor a film alkotóinak fantáziája szerint. Az talán még nem szpojler, hogy szimpatikus srác. Költő, akiről filmen kívüli forrásokból is tudható, hogy versei művészileg és mondanivalójukat tekintve is máig érvényes, megkerülhetetlen részei a magyar kultúrának.

Olyannyira, hogy minden kormányzat alatt akad olyan pillanat, amikor erősebb műveit ellenzéki tüntetésen szavalják. Rákay Philip, a film kreatív producere és forgatókönyvírója kifejezetten hangsúlyozta is a díszbemutatón megjelentek előtt, hogy amikor öt évvel ezelőtt leírták Szente Vajkkal filmtervük első mondatait, az a gondolat munkált bennük, hogy

hazafias kötelesség Petőfiről filmet készíteni.

Ez persze a honfiúság speciális változata, hiszen lássuk be, hogy a jelenlegi határainkon innen és azokon túl élő honfitársaink milliói legjobb igyekezetük ellenére sem teljesíthetik ezen kötelességüket.

Philipék vállalták, megcsinálták helyettünk minden idők legdrágább magyar filmjét, és nekünk azt üzenik, hogy immár az ő munkájuk megnézése a hazafias kötelesség.

Forradalom a romkocsmában

Az ő Petőfijük, valamint annak barátja, Jókai Mór, szerelme Szendrey Júlia, továbbá a márciusi ifjak, kezdetben meglehetősen szeleburdi társaságnak tűnnek. Folyton a németekkel küzdenének, leginkább azért, hogy a későbbiekben magyar nyelven taníthassák gyermekeiket.

De eleinte nem túlságosan izgatja őket ez az ügy. Inkább kardoznak a kávéház berendezési tárgyaival és bútorzatán, miközben kamaszos tréfákat engednek meg egymás, illetve a forradalmi eszmék rovására.

Jó az ötlet, hiszen a negyvennyolcas forradalom eszmei kirobbantói valóban megdöbbentően fiatal és rendkívüli tehetségű emberek. Berettyán Nándor Petőfije kifejezetten vonzó, értelmes, határozottan megfontolt forradalmi poéta. Barátja, Jókai Mór Koltai-Nagy Balázs rokonszenves alakításában első blikkre sokkal szelídebb, aggodalmaskodóbb, de a kellő pillanatokban mégis tántoríthatatlan figura. A film valamivel több mint két órán át tartó kalandsorozatának köszönhetően a szemünk előtt érnek lánglelkű forradalmárokká a kezdetben még romkocsmák félhomályában merengő márciusi ifjak. Jópofa karakter Fehér Tibornak köszönhetően a „csajozós” Vasvári Pál, és kifejezetten modern akcióhősnő Szendrey Júlia, akit Mosolygó Sára elevenít meg a filmvásznon.

Szépek a díszletek. A külső helyszíneken, illetve a fóti díszletvárosban rekonstruált XIX. századi Pest-Buda látványa átélhetően hiteles képekben jelenik meg. A fenntartható fejlődés jegyében létrehozott fóti kulisszák között azóta már egy külföldi produkció dolgozik. 

A látványban és színészi játékban is jó minőségű filmalkotás egyik kevésbé sikerült eleme a túl harsány zene. Szente Vajk kreatív producerként sem tudta teljesen háttérbe szorítani a magyar musical apostolaként vállalt küldetését. Olyan, nem mindig indokolhatóan hangsúlyos dramaturgiai funkciót kapott Gulya Róbert zeneszerzői teljesítménye, mintha az alkotók nem bíztak volna maradéktalanul a rendelkezésükre álló rendezői, színészi, operatőri eszköztárban. Nem kizárt, hogy Szente Vajk zenés színházi rutinját érezni abban a jelenetben is, amelynek során a résztvevők tömegesen dalra fakadnak Pestről Budára tartva a hajóhídon.

Steampunk revolúció

Az alkotói szándék és a nézők elé került végső változat közötti hiátusok legnagyobb része azonban nyilvánvalóan abból fakad, hogy nem egyszerű művészi feladat zökkenőmentesen ötvözni Guy Ritchie steampunk Scherlock Holmes-vízióit a március idusán történtekkel. Jó ötlet lelazítani, emberarcúvá tenni a március 15-i iskolai ünnepségek szoborrá merevített szereplőit, de a rendező, Lóth Balázs minden igyekezete ellenére sem igazán szervesülnek a kalandfilmes elemek a legszentebb magyar szabadságharc hőseinek kötelezően kijáró romantikus történelmi pátosszal.

Ilyen magyarságtudatot erősítő, helyénvaló pátosz bukkan fel például Rákay Philipék munkájában abban a jelenetben is, melyben Jókai Mór közli az illetékesekkel, hogy magyarságát bizonyítandó lemond a vezetéknevét eredetileg lezáró y-ról. A keresztnevét illetően is elzárkózik az idegenül hangzó Moritz artikulációtól. 

Reménytelen cselszövő

A történet kalandos vonulatáért felelős főgonosz, egy Farkasch nevű osztrákbérenc titkosrendőr azonban Horváth Lajos Ottó kiváló fizikai adottságai és drámai színészi ereje ellenére is leginkább a Kengyelfutó gyalogkakukkot üldöző, és rendre pofára eső kojot figuráját idézi fel a nézőkben. Ez a klasszikus animációs filmes karakter, akit a Tom és Jerry macskájában vagy a szovjet No, megállj csak! farkasában is láthattunk, arról ismerhető fel, hogy mit sem sejtő áldozatának életére törve a leglátványosabb módokon dől saját dugájába, felrobban, lezuhan, felnyársalódik, ledarálódik stb.

Szerencsére a film vége felé teljesen elveszíti a fejét, amelynek következtében jobb híján Szendrey Júliát bántalmazza, kifejezetten indokolatlanul, ám nagyon brutálisan, így elveszti minden meg nem érdemelt szimpátiánkat.

A forgatókönyv kalandos elemei persze gyakran szórakoztatók. Ilyen epizód például, amikor a város osztrák zsarnokát, az igen enervált, ám fondorlatos Ignaz von Lederer generálist megszemélyesítő Lukács Sándor fehér paripán jelenik meg a lázadók előtt, és harci fejfödőjén egy olyan meghökkentő színre festett pompás strucctoll leng, amely a Budapest Pride felvonulói közt is feltűnést keltene.

Persze ezek az elnyomó osztrákok, akiket a márciusi ifjak következetesen németnek titulálnak, elég degenerált népség voltak. Ezt bizonyítja az is, hogy miután a generális csapdába csalta a forradalmivá lelkesülő Pest-Buda felhevült polgárait, a látványos túlerő ellenére is felajánlja a felporzott fegyverekkel farkasszemet néző Petőfinek a döntetlent. Ez bizony nyilvános főhajtás a Monty Python életmű előtt.

Kitalált nyomozózsenivel könnyebb

Összegezve a látottakat, egy igen látványos, részletgazdag, szándékait tekintve ötletes filmet sikerült összehozni az alkotóknak. Ami történelmi filmként megtévesztő, kalandfilmnek patetikus, üzenetét illetően pedig inkább didaktikus, mintsem felemelő mozgóképes produkció.

Az alkotók példaképének, Guy Ritchie-nek persze könnyebb dolga volt, hiszen az ő hőse egy kitalált magánnyomozó. Sherlock Holmes nem írt verseket, viszont szabados erkölcsű kábítószerfüggő volt, szemben a szinte absztinens Petőfivel, aki felháborodva szakította meg a barátságát Jókai Mórral, amikor az elvette a nála jóval idősebb, törvénytelen kapcsolatból született gyermekét titkoló, a kor erkölcsei szerint feslett színésznőt, egy bizonyos Laborfalvi Rózát. Ez persze jóval március 15. után történt, és nem volt benne lövöldözés.

Amúgy Jókai élete is filmre kívánkozik, bár abból inkább sorozatot néznék, ha valaki elkészítené. Mikszáth Kálmán írt egy ragyogó életrajzot róla, nyilván azt is fel lehetne pörgetni jelen korunk vélt vagy valós nézői igényeit szem előtt tartva.