Kevés annyira elválaszthatatlan filmkészítő párost találunk Hollywoodban, mint a Coen testvérek. Joel és Ethan Coen hosszú évtizedeken keresztül tartó együttműködése olyan – méltán állíthatjuk, hogy – klasszikus alkotásokat eredményezett, mint a Fargo, A nagy Lebowski, a Nem vénnek való vidék – és még lehetne sorolni.

Az Oscar-, BAFTA- és Golden Globe-díjakkal is rendelkező duó egészen 2018-ig nyomták együtt, amikor a Buster Scruggs balladája című különleges westernantológiával álltak elő, azóta viszont a Joel által egyedül rendezett Macbeth tragédiájától eltekintve csendben voltak. Most is csak egyikük, Ethan Coen tért vissza egy merész kis vígjátékkal, a Szökevény csajokkal (Drive-Away Dolls), melyet annak ellenére, hogy ezúttal Ethan a nejével, Tricia Cooke-kal írt meg, mégis egy csomó jellegzetességét fel tudja mutatni a Coenek eddigi életművének.

A Coen tesók filmjeit mindig nehéz volt bekategorizálni, egyetlen zsáner alá beilleszteni, és valami ilyesmi igaz a Szökevény csajokra is. Egyrészt ez egy újabb kísérlet a Szextúra, az Eurotúra és a hasonszőrű, kétezres évek elején kibocsátott gátlástalan road movie-k feltámasztására, ugyanakkor egy megkapó szerelmi történet és noiros krimi is egyszerre.

Történetünk főszereplői, Jamie (Margaret Qualley) és Marian (Geraldine Viswanathan) ennél különbözőbb személyiségek nem is lehetnének. Egyikük éppen a legelején szakít egészen viharosan addigi barátnőjével, Sukie-val (Beanie Feldstein), míg utóbbi a könyvmolyok szolid életét éli. Marian mindig a sarokban ül, olvasgat, és igyekszik visszaverni az őt ostromló állhatatos férfit a munkahelyén. Ők ketten, vagyis a hedonista, a mindennapos élvezeteket hajszoló Jamie és a rémesen introvertált Marian azok, akik egy road trip keretein belül nyakukba veszik Amerikát, merthogy legalább pár napra a hátuk mögött hagynák szomorú életüket. Igen ám, de egy kalamajkát követően véletlenül pár gengszter kocsijával indulnak útnak, a csomagtartóban pár olyan cuccal, amit a rosszfiúk nagyon vissza akarnak kapni.

Ethan Coenre és feleségére mintha ráparancsoltak volna, hogy minél több szexjelenetet pakoljanak a filmjükbe, hiszen a Szökevény csajok az ágyakrobatikát és a vetkőzést tekintve nem cicózik. Adjuk hozzá még, hogy mind Jamie, mind pedig legjobb barátnője, Marian leszbikusok, így ezúttal minden csókcsatát és fülledt motelben töltött egyéjszakás kalandot fiatal nők rendeznek le egymás között. Sőt, az egyik főszál is e körül forog, míg Jamie minden az útjába kerülő nőt megdöntene, addig Mariannak igyekszik segíteni, hogy végre kedvenc nerdünk is találjon valakit 18+-os célokra.

Persze a Szökevény csajok azt a klisét nem bírja elkerülni, hogy a két központi karaktert is elkezdje közelebb hozni egymáshoz. Ugyanakkor Margaret Qualley-t a vagány déli akcentusával és Geraldine Viswanathant a mindig ítélkező tekintetével képtelenség nem imádni és nem szurkolni értük. Igen, tudjuk, hogy összejönnek, de akkor is működik a főszereplők közötti romantikus dinamika, ami egyfajta

A humor nagyon betalál a Szökevény csajokban, jó érzékkel váltogatja az írópáros a tapló és kifinomult beszólásokat, és hát nyilván Margaret Qualley az, aki a leghangosabb ebben a filmben, így ő viszi ezeket a jeleneteket a hátán. Míg Geraldine Viswanathan Marianjának inkább az érzelmes megmozdulásokat köszönhetjük. Valami irtó szívderítő, amikor a lány azokra a napokra gondol vissza heves nosztalgiával, mikor nyáron az udvari medencéje mellett nudizó szomszédnőjét megleste. Nyilván ezekért a részekért Tricia Cooke volt a felelős, aki maga is queer, így vélhetően a saját tapasztalásaiból táplálkozhatott. Ami a leszbikus szemszögből való történetfonást illeti, a Szökevény csajok legalább annyira jól csinálja ezt az egészet, mint a Bottoms a közelmúltból. Mindkettő film esetében benne van a pakliban, hogy később kult klasszikusok lesznek, megérdemelten, tegyük hozzá.

Nem lenne ez se rendes Coen-film mókás vendégszereplők nélkül, így itt is kapunk ebből egy csomót, és hiába van nagyjából két jelenete Pedro Pascalnak, napjaink egyik legfelkapottabb színésze ezekben remek hangulati alapozást nyújt a Szökevény csajoknak. De egészen elborult karaktert alakítva teszi tiszteletét Matt Damon, és Miley Cyrus is – rátéve még pár lapáttal az amúgy se elhanyagolható abszurditásra.

Hogy mit találnak a csajok a csomagtartójukban, és miért megy a macska-egér játék a gengszterekkel, azt nem lőjük le. Úgy üt igazán, ha mindenki saját magának fedezi fel, már amennyiben hajlandó a tisztelt olvasó valamelyik video-on-demand szolgáltatásról levadászni a frissen felkerült Szökevény csajokat, mely idén márciusban kapott volna mozis bemutatót idehaza, azonban a forgalmazó valamiért kihátrált mögüle.

Hiába nyilatkozta Ethan Coen korábban, hogy neki a filmkészítés inkább már csak egy munka, unja az egész procedúrát és fárasztja őt az alkotás, a Szökevény csajokon semmiféle fáradtság jele nem fedezhető fel. Igaz, hogy rövid, alig 77 perces vígjáték, de a nevettetést és az LMBTQ-témából fakadó polgárpukkasztást nagyon jól csinálja. Annyit tűz csak ki célul, hogy könnyed szórakozást nyújtson, jó humorral és szerethető főszereplőkkel. Ezt meg is teszi, és még valami laza elegancia, nagybetűs stílus árad belőle, amire tényleg csak a Coenek képesek.

8/10