Ukrajna nemrég történelmet írt a 96. Oscar-gálán. A 20 nap Mariupolban című háborús dokumentumfilm meghozta az országnak történelme első Oscar-győzelmét. Msztyiszlav Csernov, az AP hírügynökség haditudósítójának alkotása megosztó, mégis az orosz–ukrán háború alapműve lehet.

A 20 nap Mariupolban újabb mintapéldája a frontvonalbéli dokumentumfilmeknek, ám ellentétben azok–kal az alkotásokkal, amelyek a katonák szemszögéből mutatják be a történéseket, Csernov műve csavar egyet a narratíván, és a civilek közé „ereszkedik le”. 

Felfoghatatlan borzalmak

Az Associated Pressnek (AP) dolgozó ukrán újságírók – köztük az elsőfilmes rendező, Msztyiszlav Csernov – az orosz invázió kezdetén a stratégiailag fontos Mariupol kikötővárosban tartózkodtak, és a háborút elszenvedő ukrán lakosok (na meg a nézők) szeme láttára döbbentek rá, hogy az oroszok célpontja tulajdonképpen a hétköznapi ember.

A konfliktus rohamtempóban eszkalálódik, az újságírók dolga pedig sokszor még a civilekénél is nehezebb: nem elég, hogy bujkálniuk kell a bombák és a tankok elől, a lehető legtöbb felvételt akarják begyűjteni, megannyiszor tűzvonalba kerülnek, mindent kockára téve a jó és informatív anyagért.

Nem az étel vagy a víz hiánya, inkább az elvágott internethálózat zaklatja fel őket. Egy lerombolt, apokaliptikus városban keresik a wifi-jelet, hogy tájékoztassák a világot a mariupoli helyzetről. Felkavaró, gyomorforgató, megindító jeleneteket próbálnak kijuttatni a földi pokolból. A kamerák előtt hal meg egy másfél éves kisfiú és egy tizenhat éves kamasz, vérzik el több tucat felnőtt, robban fel több száz bomba.

A háború olyan, mint egy röntgen: minden emberi belső láthatóvá válik

– hangzik el a filmben egy orvos szájából.

Furcsa érzés kavaroghat bennünk, amikor kanapénk kényelméből nézhetjük végig azt, amit a szomszédban milliók átéltek. Látjuk, hogy szörnyű, mégis felfoghatatlan az a borzalom, amit megörökített az ukrán újságíró. Megnézzük, ledöbbenünk, elgondolkodunk rajta, és folytatjuk tovább a napunkat...  

A film főleg riportelemekből áll össze, rengeteg civil és katona nyilatkozik Csernovnak, de az alkotás számos rejtett kamerás hatású felvétellel is operál, és vannak benne beállított jelenetek és légi felvételek is. Néha az operatőr szemszögéből forog a kamera, máskor külső narrátorként vezeti végig a történéseken a nézőt. Hol angolul, hol ukránul, hol oroszul beszélnek, a nyelvi váltakozás is jól szemlélteti a káoszt, ami Mariupolban uralkodik. 

Nem meggyőzni akart a filmmel

Msztyiszlav Csernov az Oscar-gálán egy újságírói kérdésre válaszolva elmondta, szerinte az ukránok anyagi támogatása alku tárgya lett a világ politikusai számára, miközben a háború humanitárius katasztrófa, semmi köze a politikai hovatartozáshoz.

Nem az én dolgom meggyőzni bárkit is, nekünk az a feladatunk, hogy kontextusba helyezzük a dolgokat, és minél több információt szolgáltassunk

– mondta.

Az, hogy valódi vagy megbuherált felvételeket láthatunk, már a forgatás közben felvetődött. A filmben több olyan jelenet is látható, amikor a nemzetközi sajtóban és a közösségi médiában gyanúsítják meg az alkotókat azzal, hogy propagandafilm készül, a stáb beépített emberekkel (influenszerekkel) dolgozik, nem civilek, hanem felbérelt szereplők szólalnak meg a videókon. Csernovék azonban egyre elszántabban igyekeznek hírt adni a valós történésekről.

Bár Mariupol ostroma több mint két éve kezdődött, a stáb azóta is minden egyes nap visszagondol a lakókra, az átélt borzalmakra és a városra.

A filmet egyébként Ukrajna a legjobb nemzetközi film kategóriára is felterjesztette, hiszen az alkotó szerint jelenleg ez a film jellemzi legjobban az országot.

Lesz majd idő, amikor nagyszerű filmek kerülnek ki az országból, olyan alkotók kezéből, akik most a frontvonalon harcolnak

– hangsúlyozta Csernov a gálán. A 20 nap Mariupolban című Oscar-díjas dokumentumfilm magyarul az RTL+ oldalán érhető el.