Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM- Kultúr
- Cinematrix
- tévé
- sorozat
- ajánló
- streaming
- netflix
- pilot
- első évad
- mexikó
- heist
- dráma
- humor
- kritika
- ester expósito
- indiana jones
Hihetetlenül izgalmas kalandsorozattal rukkolt elő a Netflix
További Cinematrix cikkek
- Johnny Depp lánya sem menti meg a sírból visszarángatott vámpírfilmet
- James Gunn a véres és kimerült Supermanhez hasonlította Amerikát
- Ennyire személyes hangvételű film még sosem készült a legendás intézményről
- A Rocknak köszönhetjük a világ legpusztítóbb karácsonyi akciófilmjét
- Kicsi, mire jó ez a narkós és borzasztó sivalkodás?
Régen – legalábbis idehaza, ha az ember délutánonként bekapcsolta a tévét, olyan sorozatokba futhatott bele, mint az Acapulco akciócsoport, a Szupercsapat, esetleg a Baywatch és a Knight Rider. Tipikusan nem art house minőséget célzó, de azért pörgős és izgalmas néznivalók voltak ezek, amiket lehet, hogy öt perc múlva elfelejtettünk, mégis arra a 40-50 percre kikapcsolták az agyunkat.
Most úgy tűnik, a Netflix meglátta a piaci rést: a popcornsorozatok hiányát, és feltámasztaná a műfajt. Elvégre új mexikói sorozatuk, a Kincskereső kalandorok (Bandidos) olyan klasszikusokat idéz fel bennünk, mint a Tia Carrere főszereplésével készített Az elveszett ereklyék fosztogatói, és A nemzet aranya, de akár az Indiana Jones szerényebb pénzből összehozott kistesójának is nevezhetnénk a végeredményt.
A március 13-án bemutatott Kincskereső kalandorok főszereplője Miguel (Alfonso Dosal), aki agytrösztként mutatkozik be a sorozat intrójában, ám közelebb áll profi csalóhoz, mint tényleges Indiana Joneshoz, hiszen gazdag turisták kifosztásából keresi a kenyerét. Teszi mindezt addig, amíg rá nem jön, hogy Alzheimer-kórban szenvedő apja úszik az adósságban, ami miatt az öregek otthonából is akármelyik pillanatban kitehetik. De honnan a fenéből szerezne pénzt gyorsan egy ilyen léhűtő? Például egy maják által hátrahagyott legendás, elsüllyedt kincs eladásából. Ehhez természetesen szükség van egy ütőképes csapatra is, ám Miguelt tényleg szorítja az idő, így olyan figurákra kell támaszkodnia, mint a bájaiból megélő Lili (Ester Expósito), a tini hekker Lucas (Juan Pablo Fuentes) és a profi hamisító Wilson (Juan Pablo Medina).
Sok mindent a szemére lehetne vetni a Netflix sorozatának, például azt, hogy a történetmesélés csapongó, túl sok és ügyetlen a flashback, és mintha igazából egy hosszúra hagyott filmnek szánták volna az egészet. Mégis, amikor a középpontban álló karakterek paroláznak, rohannak, lövöldöznek, menekülnek, vagy egymás vérét szívják, akkor nagyon működik a Kincskereső kalandorok. A fényképezésről üvölt, hogy kis képernyőre szánták, de legalább azt a tipikus sárga szűrőt, amit a Breaking Bad óta minden mexikói jelenetnél erőltetnek, elfelejtették az alkotók. Na és a zenék se másznak a fülünkbe, ugyanakkor kapunk egy emlékezetes, már-már horrorfilmbe illő főgonoszt, és a szerethető színészi alakításoknak köszönhetően két-három epizód után még az is elkezd minket érdekelni, hogy hőseink célba jutnak-e.
A spanyol sorozatok szerelmesei jól ismerhetik Ester Expósitót, az Elit színésznőjét, akinek itt valami irdatlanul jól áll ez a femme fatale szerepkör. Főleg, hogy az írók rájátszanak a csapattagok közti romantikára, egyik pillanatban a kétballábas, Fortnite-függő Lucasszal flörtöl a szőke szépség, aztán Miguelnek emlegeti fel régi kapcsolatukat. Adjuk hozzá még ehhez Inést (Mabel Cadena), aki dörzsölt tolvajként/búvárként csatlakozik, hogy erősítse a Kincskereső kalandorokat, de eközben se veled, se nélküled kapcsolatba, afféle macska-egér játékba kezd kedvenc kockánkkal is. Wilson a hab a tortán, aki úgy hozza a „comic reliefet” a sorozatba, hogy igazából már szükség sincs rá, olyan jó móka ezeket a szeleburdi karaktereket látni.
A Kincskereső kalandorok rendezője, Adrian Grünberg korábban a Rambo 5-ön dolgozott, ám ehhez képest a Netflix sorozata kicsit elhasal az akciójelenetek terén. Hiába néztük meg, egy emlékezetesebb lövöldözést se tudnánk felidézni. Azt már annál inkább, hogy a széria helyenként mennyire kapaszkodik a Mission: Impossible-be és az Ocean’s Elevenbe, mondjuk ezt legalább szívvel-lélekkel teszi, adrenalindúsan.
Nem találja fel a spanyolviaszt a Kincskereső kalandorok, de ezt egy hasonló, „délutáni sorozatos” minőséget hozó produkciónál el se várjuk. A játékidők is elég lájtosak, a 40 percet alig érik el, nem volt egy készítő célja se, hogy túl mélyre ássanak. Inkább csak egy szórakoztató popcornszéria összerakása lebeghetett a szemeik előtt, de e tekintetben betaláltak.
Amikor pörög, akkor nagyon pörög a Kincskereső kalandorok, és a maga nemében bőven megüti a guilty pleasure szintet.
Ráadásul azoknak, akik vágják már a cérnát az Outer Banks visszatéréséig, ez a széria egy jó kis pótlék lehet. Főleg, hogy kincskeresős kalandsorozatokból manapság – talán mondanunk sem kell, mekkora hiány van.
6,5/10
A Kincskereső kalandorok (Bandidos) szinkronnal és magyar felirattal nézhető meg a Netflixen.