A mai fiatalok, a tizen-huszonévesek már el se tudják képzelni, milyen volt anno beslattyogni a helyi videotékába, körülnézni a kincsek között, kikölcsönözni A Gyűrűk Urát vagy a Mátrixot, aztán hazavinni, és megpróbálni rongyosra nézni, még mielőtt vissza kellett volna vinni. Ebből a korszakból ad egy kis látleletet A filmrajongó (I Like Movies), amely a napokban, egészen pontosan március 15-én került fel az HBO Max kínálatába. Végre valahára, mert egy 2022-es kanadai dramedyről van szó, a rejtett kincs fajtából, amit kevesen fedeznek fel maguknak, de akik rátalálnak, azoknak jó eséllyel maradandó élményt nyújt. Főleg ha a Tisztelt Olvasó hozzánk és a főszereplőhöz hasonlóan rajong a filmekért.

A filmrajongó története a kétezres évek elejére kalauzol, s egy 17 éves tinédzser, Lawrence (Isaiah Lehtinen) szemszögéből mutatja be, milyen volt nagyjából két évtizeddel ezelőtt egy nem túl jelentős, álmos kanadai kisvároskában tengődni. Lawrence-t sok mindennel meg lehet vádolni: bunkón viselkedik az emberekkel, narcisztikus, csak saját magára gondol, szexista, önfejű és tévképzetei vannak azzal kapcsolatban, hogy mekkora dolgokra hivatott a jövőben. Ergo elviselhetetlen mini-Spielbergként terrorizálja a környezetét, többek közt legjobb barátját, Mattet (Percy Hynes White). Lawrence tényleg csak egy dolog körül forog, a filmek izgatják a fantáziáját, épp ezért kapva kap az alkalmon, amikor a helyi videotékába felveszik diákmunkásnak. Kezdődhet a gyűjtögetés, 90 ezer dollár nem kevés pénz, márpedig ennyi kell ahhoz, ha a New York Egyetem filmszakjára be szeretne kerülni.

Önmagában szívmelengető az a nosztalgia, amit A filmrajongó fel tud mutatni. Látszik, hogy az elsőfilmes író-rendezőnek, Chandler Levacknek is sokat jelentett a VHS-korszak. Mindazonáltal Levack nem áll meg ott, hogy olyan nagy nevekkel dobálózik, mint Stanley Kubrick, Adam Sandler és David Cronenberg. Helyette ráfekszik arra, hogy amolyan minimálbüdzsés, indie-filmes körítéssel, de mélyen kifejtse a karaktereket. Ebben a filmben amellett, hogy mindenkinek megvannak a vágyai és szenvedélyei, az átlagosnál sokkal több érzelmi teher és trauma nyomja a szereplők vállát. Ahogy halad előre a játékidő, úgy ismerjük meg Lawrence múltját, betekintünk anyja végtelen szomorúságának okába, és azt is megtudjuk, hogy a téka boltvezetője, Alana (Romina D’Ugo) miért gyűlöli a filmeket.

Isaiah Lehtinen a főszerepben amennyire elviselhetetlen, épp annyira kedvelhető is, egy picit saját magát látja viszont az ember, amikor középiskolás koromban délutánonként két-három filmet is megnézetem egymás után – persze a tanulás rovására… Ez, mármint a tanulás és továbbtanulás miatti izgalom, és az „úgyse fog sikerülni bejutni sehova” érzése A filmrajongóban is tetten érhető. Elvégre egy érzékenyebb, komplexebb, drámaibb Superbadről van szó, amolyan felnövéstörténetről.

A forgatókönyvíró érdeme, hogy más, hasonszőrű coming of age filmekkel szemben, ahol nagyon gyakran a karaktereket az egy helyben toporogást sem sajnálva áldozzák fel a féktelen, 18+-os humor és pucérkodás oltárán, itt nagyon szép személyiségfejlődés figyelhető meg, mivel nemcsak Lawrence jut el A-ból B-be, hanem legjobb haverja, a főnöke, és édesanyja is valamelyest rátalálnak a maguk útjára. Persze a magukra találás némi szomorúsággal van kikövezve.

A főszereplő srácok hétvégi rituális Saturday Night Live-nézései, a rokonoktól elcsent kamerával való suttyomban forgatás, a kockaságuk ellenére véghez vitt csajozási szárnypróbálgatások mind-mind olyan dolgok, amiket hasonló zsánerbe tartozó alkotásoktól láttunk már. Tősgyökeres cinefilek szempontjából viszont sose.

Ritka az, amikor egy filmet az ember minden porcikájában őszintének, személyesnek érez, és ezt a mai napig a legbiztosabban a független filmek tudják megadni. Tragikus persze, hogy mivel szinte soha nem ütik át a mainstream ingerküszöbét – elvégre itt nincsenek nagy robbanások, akciók, spandexruhás világmegmentők, ezért A filmrajongóhoz hasonló szerzői darabokra maximum a kultuszfilm sorsa vár évek vagy évtizedek múlva.

Amikor a filmipart és a filmkedvelést megnehezíti, hogy a politika és a politikai oldalak csatározásai megmérgezik a szakmát, jólesik néha-néha olyan produkciókba botlani, mint A filmrajongó, ami a kultúrháborútól távolabb nem is állhatna. Ez a sztori egyszerű, mint az egyszeregy: egy feltörekvő srácról szól, aki nagyon szereti a filmeket. Nem öntöttek bele dollármilliókat, nincsenek nagy sztárok, maximum emlegetve. Mégis működik, mert az írás és rendezés szinte hibátlan, a karakterek őszinték, és a színészek a szívüket-lelküket kiöntik a kamerák előtt. Kell ennél több?

9/10

A filmrajongó szinkronnal és magyar felirattal nézhető meg az HBO Maxon.