Gyereksztárként kezdte, az 1998-as Apád-anyád idejöjjön! című vígjátékban mindenkit levett a lábáról, majd olyan könnyed darabokban folytatta hollywoodi berobbanását a fiatal Lindsay Lohan, mint a Nem férek a bőrödbe és a Bajos csajok. Lohan legalább akkora reménysége volt a filmiparnak, mint mindenki Kevinje, Macaulay Culkin, kettejük karrierje azonban hátborzongatóan párhuzamos utat futott be: a drog és alkoholproblémák, a sztárság nem megfelelő kezelése a teljes összeomlásig vezettek. Lindsay Lohan mostanra egészen összeszedte magát, a Netflixszel is nagyobb volumenű együttműködésbe kezdett, amelynek első eredménye a Karácsonyi románc volt. Most pedig egy hasonlóan lájtos darabbal, Az ír kívánsággal tért vissza a 37 éves komika.

Lindsay Lohan felépülése nyilván örömteli fejlemény. Az már kevésbé, hogy az amerikai színésznő újfent milyen förtelmekben bontogatja a szárnyait. Pedig a romantikus chick flickek koronázatlan királynőjében valószínűleg lenne annyi szufla, hogy ismét lerakjon az asztalra egy modern klasszikust. A Netflix által március 15-én bemutatott Az ír kívánságból soha az életben nem lesz az. Ennyire rossz filmet még attól a Netflixtől sem várnánk, ami hétről hétre saját magával versenyez, hogy egész estés produkcióikkal alulmúlja önmagát. Múltkor a Millie Bobby Brown főszereplésével készített A hercegnő és a sárkányon szörnyülködtem, azt remélve, hogy e hónapban annál már nem látunk rosszabbat. De most láttunk. Az ír kívánság sokkal gyötrelmesebb néznivaló lett.

Már nem is indul jó. Olyannyira nem, hogy a legelső snittről konkrétan azt hittem, hogy ez egy álomjelenet, annyira nélkülözi már az első öt percben a realisztikus megvalósítást a rendezés, az írás, a karakterek és a színészi alakítások is – az észvesztően lapos párbeszédekről nem is beszélve.

A történet főszereplője egy Maddie (Lindsay Lohan) nevű könyvszerkesztő, aki halálosan bele van zúgva munkatársába, az író Paulba (Alexander Vlahos). A férfi semmibe veszi a nőt, olyannyira, hogy Maddie-nek még a neve se jelenhet meg a valójában kettejük által írt regényen, ráadásul a nő romantikus közeledését is lesöpri magáról a fickó, helyette hősünk legjobb barátnőjével jön össze. Ugrunk pár hónapot előre az időben, és azt látjuk, Maddie már az esküvőre tart Írországba. Igen ám, de ez egy Lindsay Lohan-film, ahol néha megmagyarázhatatlan jelenségek is képbe kerülnek… így esik meg, hogy Maddie véletlenül egy varázspadra ül le, ahol azt kívánja, bár Paul őt választotta volna.

Csoda történik, és Lohan karaktere egy olyan valóságban találja magát, ahol ő készül a regényíróval egybekelni. Hogy a baj csőstül jöjjön a házba, a színen feltűnik még egy karizmatikus fotós is, James személyében (Ed Speleers), hogy összehozzák nekünk a világ legkiszámíthatóbb szerelmi háromszögét. Négyszögét, ha a volt-nincs barátnőt, az eredeti menyasszonyt is beleszámoljuk.

Ezt a filmet a készítők bevallottan afféle szerelmes levélnek szánták, Írországnak címezve. Kár, hogy Az ír kívánságra még a legnagyobb jóindulattal se lehetne rásütni, hogy film. Inkább nevezhetnénk reklámnak, de a sztorija még annak is gyenge. Kilométerekről látni, hova fog kifutni a szkript, mi lesz a csattanó, mire jön rá Maddie, ami azért probléma, mert az alig másfél órás játékidő emiatt nagyon csúnyán túlhúzottnak érződik.

Ha már a problémáknál tartunk, Az ír kívánsággal nem ez az egyetlen baj. Igaz, hogy Lindsay Lohan itt-ott életet tud csempészni a Netflix romantikus fantasyjébe, de rajta kívül mindenki más teljesen robotikus. Mintha a Sims 4-ből szalajtották volna a színészeket, olyan szinten. Szerelemnek vagy bármilyen romantikus feszültségnek még a nyoma se fedezhető fel Lohan és a két férfi főszereplő, Alexander Vlahos és Ed Speelers között. Ami ennél is gyatrább, az a szereplők akcentusa. Igaz, hogy Lindsay Lohan ír felmenőkkel is rendelkezik, de nemcsak ő, hanem a többiek sincsenek köszönőviszonyban se azzal, amilyenek az ír emberek valójában. Mindez magára a filmre is elmondható, a nyakamat merném rá tenni, hogy se a rendező, Janeen Damian, se az alkotógárda még életében nem járt ebben az országban. Az ír kívánságban onnan vesszük észre, hogy Maddie az USA-ból Írországba ment, hogy a mezők hirtelen vakítóan zöldek lesznek, de a fényképezés úgy összességében rikítóvá válik, mintha valami Insta-szűrőn keresztül látnánk a világot. Túlromantizált esztétikumot kap minden, Írországban játszódó jelenet, ami nagyon rosszul áll a filmnek, túlságosan Disney-meséssé teszi a végeredményt. Nekem személy szerint sokkal jobban feküdt az Átutazó második évadában látott Írország, a maga mocskával, falusi bunkóságával és kisstílű bűnözőivel együtt.

A Chat GPT mostanában nagyon elfoglalt, mert újabb Netflix-filmnek kellett megírnia a párbeszédeit és a történetét. Az ír kívánság dialógusaitól megfájdul az ember feje, annyira élettelenek és üresek, hogy ha ezen tényleg ember dolgozott, az adja vissza az összes diplomáját, zárják be valahova, és soha többet ne engedjék billentyűzet elé, mert egyszerűen rémes, mekkora klisétengert adott ki bizonyos Kirsten Hansen a kezei közül.

Ha ír lennék, pláne fel lennék háborodva, hogy így ábrázolják a hazámat, de Az ír kívánság nemcsak velük szemben elkövetett merénylet, hanem nekünk, magyar nézőknek is fájdalmas élmény. Még csak azt se lehet rá mondani, hogy annyira rossz, hogy már jó – mert ez nem igaz. Szimplán bűnrossz film Az ír kívánság, és már-már kezd ijesztővé válni, hogy a Netflix néha mennyire mélyre engedi magát süllyedni.

2/10

Az ír kívánság szinkronnal és magyar felirattal nézhető meg a Netflixen.