Eddig legfőképp a kiváló sci-fi-sorozatai miatt dicsértem sűrűn az Apple TV+-t, most azonban úgy tűnik, hogy a streamingszolgáltató egy másik műfajban is belecsapott a lecsóba. Egymás után hozzák ugyanis a kihagyhatatlan történelmi sorozatokat. Ilyen volt a nemrég befejeződött A levegő urai, amelyet Steven Spielberg és Tom Hanks neve fémjelzett, és a második világháború pilótáit hozta közelebb. És ilyen most a Manhunt, mely 1865-be, egészen pontosan április 15-ére repít bennünket vissza. A napra, amikor Abraham Lincolnt, az Egyesült Államok 16. elnökét meggyilkolták.

Igen, a történelemórákon mindenki tanult erről, de többnyire szárazan, csak az adatokra támaszkodva. A Manhunt című, március 15-én az első két részével bemutatott thriller ezt a csorbát köszörüli ki. Nemcsak a híres politikus elleni merényletet, hanem az azt elkövető színészt, John Wilkes Booth-t (Anthony Boyle) és a gyilkos utáni hajtóvadászatot is úgy mutatja be, hogy közben lerágjuk a körmünket.

De micsoda a Manhunt? Színesebb történelemlecke? Konspirációs thriller? Detektívdráma? Igen, igen és igen. Mindhárom igaz az Apple TV+ produkciójára, mely nem cicózik, rögtön az első jelenetétől kezdve építgeti a feszültséget, mutogat pisztolyt, kést a kézben, és nagyjából 20 perc alatt eljutunk az ominózus színházi darabig, amikor a Hamish Linklater által játszott Lincolnt lelövik. Persze a sorozat készítői odafigyelnek rá, hogy az elnök személye majd körbelengje az évadot, flashbackek formájában bizonyosodhatunk meg róla, hogy a rabszolga-felszabadító Lincoln mennyire jószívű, és amúgy a maga nemében jó fej ember lehetett. Bár Linklater elég furcsán fest, olyan, mint aki Abraham Lincolnt cosplayezik, de abban a pár snittben, amiben felbukkan, hozza az elvárhatót, és ilyen körülmények között se lóg ki annyira.

A Manhunt nagy szerencséje, hogy a többiek hozzá képest kiemelkednek a színészgárdából. Legfőképp Tobias Menzies, aki a kosztümös zsánerben öreg motoros már – olyan szériákban láthattuk őt, mint a Róma, A korona, a Trónok harca, a Terror és az Outlander. Itt Menzies a hadügyminiszter, Edwin Stanton bőrébe bújik, és indít komoly nyomozást és hajtóvadászatot azok után, akiknek a kezük benne lehetett Abraham Lincoln megölésében. Tobias Menzies elegáns, kimért és mély alakításán kívül ki kell emelnem Anthony Boyle-t is, aki A levegő uraiban a navigátor Crosby uniformisába bújva egy teljesen más figurát hozott, de itt is bőven helytáll merénylőként.

Boyle kiugrásának éve ez, mert már a második Apple TV+-os történelmi drámában brillírozik, az se lenne elképzelhetetlen, hogy ezért a törekvő, gonosz, számító szerepéért, vagy akár a jószívű második világháborús katonaember eljátszásáért a díjátadókon is elismernék őt. Megérdemelné.

Apple TV+-os sorozatról van szó, így némiképp úgy érződik, hogy kötelező köröket futok, amikor ezt leírom, de muszáj és illik is: a Manhunt a körítését illetően legalább annyira igényes, mint A levegő urai volt. A kosztümök, díszletek mind-mind autentikusnak érződnek, a néha bénán festő Lincolnt leszámítva. Komolyan elképed az ember, hogy hova jutott el a tévéipar, a Manhunt simán hoz egy olyan minőséget vizuálisan, mint a Napóleon tette. A zenék szintén jól eltaláltak, nyomják felfelé a feszültséget, és a főcím is újfent HBO-szinten mozog. Áttekerhetetlen.

Egy ilyen régen játszódó korrajzot nyilván nehéz úgy elhozni, hogy az a nagyközönséget megérintse, és a történelem iránt nem annyira érdeklődők is leüljenek elé. Szerencsére a forgatókönyvek, legalábbis a cikk írásának pillanatában bemutatott első két epizódban csavarosak, jól átgondoltak, és izgalmas képet festenek a 19. századi politikai csatározások által megtépett Amerikáról. Ráadásul olyan képet, amit könnyű megérteni, ez is az írók érdeme. Sok történelmi széria – nálam legalábbis – ott hasal el, hogy képtelen érthetően mesélni. Mindezt fejeljük meg a jó színészi játékokkal, és megint ott tartunk, hogy itt van egy újabb kötelező néznivaló az Apple-től.

A már említett, Lincoln gyilkosa utáni hajtóvadászatot azért nem akciófilmes körítésben kell érteni, legalábbis egyelőre. A színészből lett merénylő, John Wilkes Booth menekül és bujkálnia kell, de a sorozat elején Edwin Stanton karaktere főképp még a hátrahagyott tettestársakat, lehetséges elkövetőket és a Konföderáció érintettségét vizsgálja. Főképp ennek köszönhető az egyre erősebb paranoid hangulat. Az, hogy bárki benne lehetett. Szerencsére a már dicsért Tobias Menzies ezt rutinból lehozza, és bár ennek a szálnak a szövése lassabb, kimértebb, ennek ellenére izgalmas és körömrágós élmény nézni. Ahogy azt is, hogy miképp dolgozza fel Amerika az elnök halálát; érdekes, hogy vannak, akik egyből nyerészkedni próbálnak Lincoln halálából, mások mindenáron a felelősöket keresik.

Talán a fentiekből is látszik, hogy komplex drámáról van szó, ami sokat próbál markolni, de ez a ritka esetek egyike. Mert a Manhunt sikerrel meg is fogja a lényeget, anélkül, hogy unalomba fulladna, például a túl sok politizálással. Helyette valódinak érződő, de nyilván kiszínezett emberi sorsokat kapunk benne.

Hét részes lesz a Manhunt, ami pár nap eseményét dolgozza majd fel, így vélhetően az évad hátralévő epizódjaiban bőven lesznek még időbeli ugrások. Örömteli azonban, hogy ennyire relatíve rövidre szabták az egészet, mert egy ilyen hajtóvadászatot csak tömören lehet előadni. Előadni, mert az Apple TV+ történelmi szériája helyenként a manírossága miatt picit maga is színházi darabnak érződik. De ezt nem kritikaként hozom fel, inkább dicséretként. Ha ilyen darabok mennének a színházban, mint a Manhunt, biztos többen járnának oda a távirányító nyomkodása helyett.

8/10

A Manhunt magyar felirattal nézhető meg az Apple TV+-on.