Vannak olyan filmek, amelyekre elég egyetlen pillantást vetnünk, hogy megmondjuk róluk, különlegesek. Ezek közé tartozik a Parasztok, a Loving Vincent készítőinek új, formabontó alkotása, egy film, ami az alkotók állhatatos hozzáállásának és egy seregnyi festő közreműködésének köszönhetően olyan élményt ad, mintha egy festményt látnánk megelevenedni. Öt évnyi, rettenetesen összetett alkotói munka előzte meg, hogy a Parasztok vászonra tűzhető állapotba került, először rendes színészekkel forgattak, aztán száznál is több festőművész segítségével Lengyelországban, Litvániában, Ukrajnában és Szerbiában olajfestmények készültek a felvételek alapján, amelyeket végül animátorok kötöttek úgy össze, hogy ne kapjunk agyvérzést a látottaktól, és fluidan hasson a karakterek mozgása a végeredményben.

A Parasztok azonban nem csak látványvilágát illetően hívja fel magára az ember figyelmét, hiszen a történet a lengyel író, Wladyslaw Reymont klasszikusának adaptációja, amelyért a szerző 1924-ben Nobel-díjat kapott. Azzal az elvárással ültünk tehát le a video-on-demand szolgáltatásokon, köztük az Amazon prémium szekciójában frissen megjelent produkció elé, hogy nemcsak a külcsínt illetően kapunk valami maradandót, hanem mély drámát is lelünk benne. Nem kellett csalódnunk.

A történet a késő 19. századba kalauzol, egy lengyel falucskába, amely amennyire idilli helyszín, épp annyira tud pokoli is lenni. Hősünk egy Jagna (Kamila Urzedowska) nevű, szemtelenül fiatal, 19 éves lányka, aki állandóan a helyi férfiakkal kacérkodik, már amikor nem a saját kis otthoni művészeti projektjével foglalatoskodik. A fordulópont akkor jön el, amikor Lipce leggazdagabb parasztja, Maciej (Miroslaw Baka) nem sokkal neje halála után úgy dönt, itt az ideje újranősülnie. És kit néz ki magának az idős gazda? Hát persze, hogy a forróvérű Jagnát. A lánykérés és a nász természetesen komoly viszályokat okoz nemcsak Jagna és anyja között, hanem fontos részesévé válik a konfliktusoknak az amúgy házas Antek (Robert Gulaczyk) is, aki Maciej fia és Jagna titkos szeretője.

Fondorlatos film a Parasztok, mert amellett, hogy egy szerelmi háromszöget mutat be, vájkál olyan máig aktuális kérdésekben is, mint a szegények és gazdagok osztályharca. És ahhoz képest, hogy tényleg egy jó régi könyvet vesz alapul, meglepően haladó gondolkozással mászik bele nyakig a toxikus maszkulinitás problémájába, a nők tárgyiasításába és szexuális kihasználásába. A súlyos és nehéz témákat pedig belegyömöszöli a készítőpáros, DK Welchman és Hugh Welchman egy folklórral átitatott tanmesébe. Ahhoz képest, hogy egy, a rotoszkópos technológiára hajazó, mégse azzal készült rajzolt-animációs filmről van szó, a Parasztok a sztorijával is megráz. Egyszerre szomorú, melankolikus és reményteli, miközben egy zárt közösség vívódását prezentálja nekünk. Azt, ahogy a falusiak végső soron unalmukban, jobb muri híján egymást falják fel lelkileg.

A szemünknek nyilván szoknia kell a film stílusát, hiszen nem mindennap látunk olyat, hogy valami félúton van az élő szereplős film és a teljes animáció között. Talán a műfajból még az Amazon Prime sci-fi sorozata, az Undone juthat eszünkbe, így ha valakinek a Parasztok tetszik, tegyen egy próbát azzal is. Legalább annyira egyedi élmény, mint ez a lengyel filmcsoda.

A vizualitás mellett ki kell emelni a zenéket, melyek helyenként a The Witchert idézhetik fel bennünk, de a népi dallamok hatalmasat emelnek – legfőképp a táncolós jeleneteken, amelyek egyértelműen a Parasztok csúcspontjait jelentik. Ahányszor csak elkezdik népzenére ropni a szereplők, leesik az állunk a grandiózusan ható megvalósítástól.

A naiv, de férfifaló Jagnát remekül hozza Kamila Urzedowska, akinek méltó párjai a férfi színészek, a gonosz Döbröginek is beillő Maciej bőrébe bújó Miroslaw Baka és a hősszerelmes Anteket játszó Robert Gulaczyk. Ők hárman azok igazából, akik végigviszik a drámát, a többi falusi „csak” remekül asszisztál mindehhez. A készítők a könyves alapból átemelték azt a megoldást, hogy Ősz, Tél, Tavasz, Nyár fejezetekre bontva beszélik el ezt a falusi tragédiát – és működik is a dolog. Nemcsak írásilag, hanem a látványt tekintve is jól néz ki, ahogy az évszakoknak megfelelően új köntösbe bújik a táj.

Úgy tűnik, a női emancipációról mostanában, divat lett filmet készíteni. Bánni mondjuk nem bánjuk, mert nem lehet eleget beszélni erről a témáról. Ezzel foglalkozott a rózsaszínnel nyakon öntött Barbie, és gótikus-horrorisztikus tálalásban a Szegény párák is azzal próbálkozott, hogy Emma Stone fura Bellájából tanult, a világra kíváncsi és férfiak nélkül is helytálló hőst faragjon. Most a Parasztok ugyanezt próbálja meg, mozgó festményként prezentálva, hitványkodásra hajlamos lengyel parasztokkal. És teszi is mindezt sikerrel, mert amennyire könnyfakasztó és pokoli Jagna történetének befejezése, bár kevésbé szájba rágott módon, mint a Barbie-ban és a Szegény párákban, ott van a remény arra, hogy a számkivetett parasztlánynak innen már csak jobb sorsa lehet.

9/10