Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM- Kultúr
- Cinematrix
- tévé
- sorozat
- fantasy
- ajánló
- streaming
- svéd
- irodalom
- regény
- klasszikus
- adaptáció
- pilot
- évadkezdés
- a gyűrűk ura
- netflix
- gyerekmese
- kritika
- skandinávia lecsap
A Gyűrűk Ura óta nem láttunk olyan magával ragadó fantasyt, mint a Netflix újdonsága
További Cinematrix cikkek
A Ronja, a rabló lánya című svéd fantasykönyvet 1981-ben adták ki először, Astrid Lindgren meséje megkerülhetetlen jelenséggé nőtte ki magát nemcsak az ország kultúrájában, hanem úgy világszerte is. 39 nyelvre fordították le, 100 millió feletti példányszámban értékesítették, és 1984-ben még egy díjnyertes filmadaptációt is megihletett. Nem beszélve arról, hogy meglepő módon a japán Ghibli Studiót is magával ragadta ez a középkori fantazmagória, ők egy 26 részes animeszéria formájában, Goro Miyazaki felügyeletével ültették át a saját szájuk íze szerint a tévéképernyőre Ronja és Birk barátságát és az egymással viaskodó rablóbandák sztoriját egy elvarázsolt erdő kellős közepén.
A Broen című svéd–dán sorozat atyját, a főképp a krimi műfajában alkotó Hans Rosenfeldtet magát is meglepte, amikor megkeresték azzal a lehetőséggel, hogy a Ronjából új, nagyívű feldolgozást készítenének, melynek a Viaplay lenne az otthona. A szakember igent mondott a projektre, melyet úgy emlegetnek, mint Skandinávia legambiciózusabb televíziós produkciója – a gyerekmese eddigi adaptációihoz képest sötétebb, horrorisztikusabb, felnőttesebb, és bevallottan olyan irányt próbáltak neki szabni, mely
a Harry Potter- és A Gyűrűk Ura-rajongóknak kedvez.
Ha nem kezd rosszul teljesíteni és egyenesen vergődni a Viaplay nevű online videótár, talán soha nem adták volna át a Netflixnek a Ronja és a rabló bandáját, a piacvezető streamingszolgáltató azonban jó érzékkel lecsapott az összesen 12 részes szériára, és pár régióba, többek közt Magyarországra is exkluzívan hozták el március 28-án a történet hatrészes első felét.
A pilotepizód a címszereplő, Ronja születésénél veszi fel a fonalat, a rablóvezér Mattis (Christopher Wagelin) és bandája az általuk belakott várban ünnepelnek, hogy neje, Lovis (Krista Kosonen) egészséges kisbabának adott életet. Láthatóan nem mindenki örül a jövevénynek, mondjuk, például azok a szörnyűséges lidércek sem, akik a környező erdőt lakják, és ennek vészjósló hangot adnak. Ronja világrajövetele kulcsfontosságú, elvégre a vár kis híján összedől, amikor villám csap belé, két részre osztva az épületegyüttest, aminek a későbbiekben még nagy jelentősége lesz. De ne szaladjunk ennyire előre.
A Ronja, a rabló lánya tényleg nagyon sokat inspirálódott A Gyűrűk Urából. A rablóbanda egy kissé a hobbitokra emlékeztet, hiszen a tagjai viszonylagos boldogságban éldegélnek, miközben, amikor leszáll az éj, a már említett hárpiák mellett az emberi félelemből táplálkozó törpéktől, misztikus ködöktől és egy ellenséges, szintén útonállókból álló csoportosulástól, Borka (Sverrir Gudnason) gittegyletétől is tartaniuk kell. A tájak gyönyörűek, igényes fényképezés és népies zenék körítésében élvezhetjük, ahogy a főszereplő Ronját alakító Kerstin Linden a veszélyekkel dacolva kalandozik. Fittyet hányva apja intelmeire, olyannyira, hogy a várba hívatlanul betolakodó Borka fiával, Birkkel (Jack Bergenholtz Henriksson) is összebarátkozik.
Nyilvánvaló, hogy Ronja és Birk barátsága már az egymással viaskodó rablóbandák és a másikra fújó két édesapa miatt is tragédiára van kárhoztatva. Persze ez a gyerekeket nem akadályozza abban, hogy nyakig merüljenek ebben a misztikus világban.
A Ronja, a rabló lánya erőssége, hogy a mitológiaépítés terén az írók egyáltalán nem hasalnak el, a folytatólagos sztorivezetés, a gonosz kis cliffhangerek garantálják, hogy mi se akarjuk abbahagyni az erdő felfedezését.
Az ehhez hasonló fantasysorozatoknak általában komoly rákfenéjük és súlyos hibájuk, hogy lerí róluk, hogy a különleges lények megalkotásához, a CGI-hez nem állt az alkotók rendelkezésére elég pénz. A Ronja, a rabló lánya esetében szó sincs hasonlóról, a már említett lidércek első osztályúak, hátborzongatóak, de a gonosz törpék is simán hoznak egy Gyűrűk Ura-szintet.
Reméljük, a Netflixnél jegyzetelnek, mert hiába volt a Vajáknak is korrekt költségvetése, ott a Geralt által vadászott szörnyetegek valami iszonyatosan bénán néztek ki, szinte leestek a képernyőről. Itt viszont bámulattal vegyes rettegéssel nézzük, ahogy a hárpiák kergetik Ronját.
Amibe bele lehet kötni, azok a harcjelenetek eddig. Igaz, hogy próbálják imitálni azokat a snitteket, amikor, mondjuk, Aragorn lassítva lovagolt, itt a kosztümök és lovagi páncélok közel sem lettek annyira hihetőek és valóságszerűek. Valamint az első két rész egyetlen kardos-gyújtogatós összecsapása sem valami katartikus. Ettől eltekintve picit sem lehet nyomon érni, hogy a Ronja, a rabló lánya gyerekmese-adaptáció lenne, ezen a kisebbek lehet, hogy bereccsentenek, még ha szülőkkel nézik is. Fantasyrajongóknak viszont kihagyhatatlan, mert már az elejéből látszik, hogy szívvel-lélekkel csinálták, és ahogy Ronja sztoriját csavargatják, lesz még itt hősködés és dráma bőven.
8/10
A Ronja, a rabló lánya szinkronnal és magyar felirattal nézhető meg a Netflixen, a Part 2, vagyis az évad hátralévő, hat epizódból álló második felvonása még 2024-ben képernyőre kerül.