Idén júniusban lesz 40 éve, hogy mozikba került az Ivan Reitman által rendezett Szellemirtók, egy kultikus sci-fi-komédia, melyet senkinek sem kell bemutatni, aki csak egy kicsit is rajong a popkultúráért. Egyesek szerint ezt és az 1989-ben vászonra tűzött második részt érdemes kánonnak kezelni, minden, ami egész estés folytatásként azóta jött, a kukába való. Azt már sosem tudjuk meg persze, hogy az el nem készült Szellemirtók 3. vajon milyen lett volna, merthogy a Sony inkább egy női főszereplős rebootra szavazott 2016-ban, egy vállalhatatlan újrakezdésre, amit azóta sem emleget szívesen senki.

Talán a három éve debütált Szellemirtók – Az örökség volt képes legügyesebben megidézni a franchise szellemiségét, pedig ez a felvonás volt az eddigiek közül a legtávolabbi elrugaszkodás a filmszéria szabályaitól: a Spenglerek új generációját hozta el nekünk az eredeti rendező fia, Jason Reitman, aki a Gil Kenannal közösen írt történetben kisvárosi környezetbe ültette át a főhősöket. Mégis valahogy a nosztalgiajárat működött, ahogy megláttuk a protonágyúkat, a régi verdát, megdobbant a szívünk, és annak ellenére, hogy a nagy finálé rettenetesen béna lett, ennek a folytatás-újragondolásnak volt azért lelke.

Az előző Szellemirtók-filmet látva már majdnem elhitte az ember, hogy lesz még ebből valami, a magyar mozikba azonban nemrég, április 11-én befutott a Szellemirtók – A borzongás birodalma, hogy szétzúzza az összes reményünket, ami a jövőt illeti.

Ha azt nézzük, a Szellemirtók – A borzongás birodalmában papíron minden megvan ahhoz, hogy jó Szellemirtók-film legyen. Megint New Yorkban játszódik a sztori, ahol nem is húzzák az időt, rögtön akciót kapunk akció hátán. A 2021-es előző filmben megismert új generáció száguldozik az ECTO-1-nal, köztük a korához képest már-már zseninek tekinthető Phoebe Spengler (Mckenna Grace), az ő laza és nemtörődöm bátyja, Trevor Spengler (Finn Wolfhard), a keménykezű, de azért kedves anyjuk, Callie Spengler (Carrie Coon) és tanárukból lett nevelőapjuk, Gary Grooberson (Paul Rudd). Ők azok, akik a régi Szellemirtókkal kiegészülve egy misztikus gömb rejtélyét igyekszenek megoldani ebben a két órában. Közben pedig mindenféle különcökkel egészülnek ki, kisebb szellemeket irtanak, többé, de inkább kevésbé lelkesen bohóckodnak, majd a végső nagy genyát is két vállra fektetik, megmentve az amerikai metropoliszt a tragédiától.

És itt el is jutunk addig a pontig, hogy elkezdjük magyarázni, az előző filmekből újrahasznosított motívumok, easter eggek, vendégszereplők és amúgy itt-ott ötletes fanservice ellenére miért teljesen lelketlen film a Szellemirtók – A borzongás birodalma.

A szereplők között szinte semmi kémia nincsen, nem alkotnak valódi csapatot, hanem egyszemélyes sztárjátékosokként próbálják lehozni a meccset, hogy sportos hasonlattal éljünk. Paul Rudd szerethetően hozza azt az ügyetlen figurát, akit álmából felkeltve a Hangya-trilógiában is életre keltett, és rajta kívül a leszbikus szellemrománcba keveredő Mckenna Grace is remek. Ám a Phoebe Spenglert játszó fiatal színész hiába viszi el szinte egymaga a hátán ezt az erőtlen Szellemirtók-folytatást, és ő az, aki a fő történetszálat megtölti élettel, az üdvösséghez édeskevés. A Stranger Things sztárja, Finn Wolfhard megdöbbentő módon mintha itt sem lenne, Carrie Coon úgyszintén árnyéka önmagának, a nagy öregek közül egyedül Dan Aykroyd erőlködik még, de Bill Murray-n már meglátszik, hogy a gázsi miatt ugrott csak be, és a Winstonként megismert Ernie Hudson is rémesen enervált.

A forgatókönyvben van némi spiritusz, és rá sem lehetne sütni, hogy a Szellemirtók – A borzongás birodalmát mesterséges intelligencia írta volna, mert látszik rajta, hogy Gil Kenan és Jason Reitman erőlködtek azért. A felvezetés, a misztikus nyomozás viszont túl hosszúak, kifogy teljesen a filmből a lendület, mire eljutunk addig, hogy befagy New York lakóinak kollektíven a feneke, és felbukkan a főgonosz. A végső összecsapás, bár lehetetlennek tűnt, még rosszabb, mint a 2021-es első filmben volt, csak állnak egymással szemben a felek, viccelődnek egyet, majd megsugarazzák a genyát, és valahogy pontot tesznek a konfliktus végére. Ja, és ott van még a film egyik legkínosabb pontja, Kumail Nanjiani, aki mintha egy középgagyi Marvel-filmből tévedt volna ide a tűzvarázslásával. Ennyit róla, mert még a végén eljutunk odáig, hogy inkább rossznak bélyegezzük ezt a Szellemirtók-filmet. Pedig az igazat megvallva a közepes szintet megüti, ami nem nagy eredmény, de legalább az arcunkat nem kapartuk le tőle, mint a bántóan ostoba Godzilla x Kongtól.

A különleges effektek abból a szempontból megidézik a 80-as éveket, hogy rendkívül elavultak, a szellemek szinte leesnek a nagyvászonról, olyan rosszul néznek ki. New York is nagyjából öt percre fagy meg, ezért a fenyegetést sem érezzük valódinak. Azt aláírjuk, hogy a főgonosz valami hátborzongatóan jól néz ki, mintha egy kőkemény horrorfilmből csenték volna el. Abból a szempontból, mondjuk, ez is érthetetlen, hogy egy családi filmről van szó, amit minden korosztálynak ajánlanak. Ha ezt a szellemet én 12 évesen láttam volna, tuti összecsinálom magam félelmemben. Szóval, ki tudja, mire gondoltak a Sonynál, amikor leokézták, de nyilván egy olyan stúdióról beszélünk, amely sűrűn hoz rossz döntéseket, ld. Morbius, Madame Web és társai.

Egyelőre a Szellemirtók – A borzongás birodalma berendelése minden szempontból rossz döntésnek bizonyul, a pénztáraknál durván hasal a film a maga 140 millió dolláros bevételével. Tekintve, hogy 100 millió volt a büdzsé, ez egy franchise-gyilkos eredményt is dobhat.

Hollywoodot semmi nem érdekli, csak a profit. Legalábbis a nagy stúdiók többségére mostanra ez teljesen igaz lett, és az új Szellemirtók rá a bizonyíték, ami egy ötlettelen fércmunka. Igyekszik megidézni a klasszikusokat, de akkorát zakózik közben, hogy rossz nézni. Ritkán mondunk ilyet, és talán kemény szavak is egy ilyen semmilyen filmmel szemben, de nem lenne kevesebb a világ, ha Jason Reitmanék ezt inkább nem csinálják már meg. Ideje lenne a Szellemirtókat nyugdíjba küldeni és nem zargatni mostanában.

5/10

A Szellemirtók – A borzongás birodalma jelenleg is látható a magyar mozikban.