A Halott Fiúk Nyomozóiroda, a Netflix új, április 25-én debütált misztikus sorozata nem sokat cécózik, amikor a néző mély vízbe való ejtéséről van szó: Londonban kezdünk, ahol két detektívet, Edwin Paine-t (George Rexstrew) és Charles Rowlandet (Jayden Revri) látjuk parázs akció közben. Vagyis hőseink inkább menekülőben vannak, egy első világháborús katona vérszomjas szelleme üldözi őket, amikor bekapcsolódunk a duó kalandjaiba. A címben a „Halott Fiúk” részt amúgy egészen szó szerint kell venni, Edwin és Charles ugyancsak szellemek, de a jó szándékú fajtából, hiszen arra esküdtek fel, hogy eltakarítsák a földről a sötét erőket, démonokat és egyéb szörnyetegeket.

Rögtön az első percekben nyilvánvalóvá válik, hogy a Halott Fiúk Nyomozóiroda erős alapanyagra építkezik, a karakterek Neil Gaiman agyából pattantak ki, és a Sandman-képregénysorozat 25. füzetében debütáltak először, még 1991-ben. Azóta a páros hosszú utat bejárt, és nem is ez az első élő szereplős felbukkanásuk, hiszen az HBO Maxon vetített Doom Patrolban is cameóztak, igaz, ott más színészek alakították őket. Eredetileg úgy volt, hogy a sorozat a Doom Patrol mellékága lesz, ám a Warnernél lemondtak róla, így kötöttek ki a Halott Fiúk a Netflixen. Innentől pedig adott volt, hogy a piacvezető streamingszolgáltató minden erővel a Sandman-tévésorozathoz kapcsolja majd, és a Sandman spin-offjává teszi ezt az alkotást.

Ennek megfelelően már a Halott Fiúk első ügyénél felbukkan egy ismerős arc, amikor a már említett első világháborús katona átlép a másvilágra – a Sandmanben is látott, Kirby Howell-Baptiste által játszott Halál segíti őt át. Tegyük hozzá, hogy egy nagyon szívfacsaró, drámai jelenetben ahhoz képest, hogy tényleg a sorozat legelejéről beszélünk. De a snittet maga Neil Gaiman írta, így már nem is annyira meglepő, hogy az évadkezdés egyik legerősebb momentuma lett. Úgy, hogy a Halott Fiúk Nyomozóiroda maradéka sem semmi. Nemcsak azoknak lehet jó kis guilty pleasure néznivaló, akik régóta vágynak már egy Odaát-pótlékra, hanem azoknak is, akik alig bírják kivárni a Sandman új részeit.

A Halott Fiúk Nyomozóiroda nem ér fel azért a Sandman minőségéhez, valamelyest elmarad az anyasorozattól, de egy meglepően jól fogyasztható, szórakoztató és helyenként horrorisztikus, beteg és elgondolkoztató spin-offról van szó. Az érdekes ötletek csak úgy ömlenek a nyakunkba, a fiúk tükrökön keresztül utazgatnak, a macskák királyával beszélgetnek, és mire észbe kapunk, a nyomozók már nem is ketten vannak, hanem hárman. Csatlakozik hozzájuk ugyanis egy Crystal Palace (Kassius Nelson) nevű leányzó, aki médium, szóval látja és hallja is a szellemeket.

A sztori onnantól válik érdekessé, hogy miután a showrunner Steve Yockey és stábja felhelyezte a sakktáblára a bábukat, elkezdi őket tologatni. Valahogy így kerülnek át főszereplőink Nagy-Britanniából az USA-ba, egészen pontosan egy mindig ködben fuldokló, baljóslatú amerikai kisvárosba, ahol kisgyerekek tűnnek el, bunkernyák manók szállják meg az embereket, és egyéb természetfeletti nyalánkságok borzolják a lakosok kedélyeit. Egy remek húzással ráadásul az írók ideláncolják Edwinéket, akik nem mehetnek haza, a Halott Fiúknak tehát nincs más választásuk, mint a helyi misztikus rejtélyeket megoldani, amelyekkel megbízzák a nyomozóirodát.

Régi vonalas procedurális szériáról van szó, azaz a 8 epizód mindegyike külön-külön bűnügyet dolgoz fel, de azért átívelő szálakat is kapunk, hogy a karakterek tényleg motiváltak maradjanak, és legyen mi miatt fájjon a fejük végig. Egyrészt Crystal az emlékeit igyekszik visszaszerezni, amiket elloptak tőle, másrészt ott van a Halott Fiúk helyhezkötöttsége, hogy nem hagyhatják el a városkát, valamint, ha ez nem lenne elég, még egy boszorkányt, Esther Finchet (Jenn Lyon) is magukra haragítják, aki folyamatosan főszereplőink életére törne. Ja, és a túlvilágon észlelik a srácok egyik turpisságát, hőseink emiatt a Haláltól is folyamatosan retteghetnek, hogy eljön értük, és viszi őket a pokolba.

Túlkomplikált? Lehet, de a főszereplők közötti kémia remek, és az sem árt, hogy képregényeknek megfelelő, tragikus háttérsztorit kapnak a Halott Fiúk, akik közül Edwin a karót nyelt, a poklot egyszer már (tévedésből) megjárt, szarkasztikus lélek, míg Charles egy igazi lázadó punk, abból a „nekem aztán senki ne mondja meg, mit csináljak” fajtából. George Rexstrew-t öröm látni, ahogy ellenkezik az új tag, a Kassius Nelson által játszott Crystal csapatba való bevétele ellen, míg a Jayden Revri-féle Charles az arany középutat, a békítő szerepet igyekszik magára venni. Utóbbi nyilván vicces, mert egy punkról van szó még mindig. Ami a humort illeti, ez a Netflix-széria abban sem szűkölködik, minden pénzt megér, hogy mennyire nézik mindig hülyének Crystalt, amikor a mindenki más számára láthatatlan szellemekkel civakodik, miközben a járókelők és lakók szörnyülködnek rajta, és félnek tőle.

A Halott Fiúk Nyomozóiroda történetéről és az írásról azért muszáj elmondani, hogy hullámzó, nem tökéletes. Vannak olyan részek, mint a pilot, amelyek patentül össze lettek rakva, pörögnek, mélyítik a Sandman univerzumát, de akadnak olyanok is, amikor olcsóbbnak ható szappanoperát vagyunk kénytelenek nézni, ráadásul jó hosszú ideig, mert a játékidő néha indokolatlan módon rúg 60 perc környékére. Misztikus romantikázás, ez hiányzott a legkevésbé nekünk, de amikor a Halott Fiúk Nyomozóiroda beindul, és valóban a nyomozással foglalatoskodnak Edwinék, akkor mocskosul működik az egész. Azt is tetten lehet érni, hogy Greg Berlantinak, a CW egykori rettegett szuperhős-szappanopera felelősének is köze volt a Netflix újdonságához, de csodával határos módon még úgy sem fulladnak a Halott Fiúk bele a szirupba, hogy néha egy kicsit túlságosan emlékeztet a végeredmény az Arrow-ra vagy az Odaát későbbi, trashbe hajló évadaira.

Technikai oldalról nézve a fényképezés, a ködös kisváros prezentálása néha egyenesen ocsmány, ugyanakkor a szellemek jól néznek ki, a neonfényekkel való, Sandmant idéző játszadozások hasonlóképpen piros pontot érnek. A hátborzongató körítés is közrejátszik, hogy az időnkénti jumpscare-jelenetek betalálnak, a remek intróról nem beszélve, a főcím minden epizód elején hangulatba hozza az embert. Na, nem mintha szükség lenne rá, mert a Halott Fiúk Nyomozóiroda tipikusan az a könnyű darálnivaló, amivel nehéz leállni.

Neil Gaiman alkotásai közül persze mindegyikre igaz, hogy nem veszik túl komolyan magukat, és az író műveire támaszkodó feldolgozások, az Amerikai istenek, az Elveszett próféciák, a Lucifer vagy a Sandman közül a Halott Fiúk Nyomozóiroda sem lóg ki bántóan negatív irányba. Sőt, egy nagyon potens kiegészítése a Sandman-tévészériának. Még azoknak is javallott néznivaló, akik a young-adult műfajtól ódzkodnak.

7/10

A Halott Fiúk Nyomozóiroda szinkronnal és magyar felirattal tekinthető meg a Netflixen.