Bár az elmúlt hónapokban az Apple TV+-nál nagyon rajta vannak, hogy komoly történelmi sorozatokkal és a Ted Lassón túlmutató vígjátékszériákkal rukkoljanak elő, a streamingszolgáltató legnagyobb erőssége, hogy még mindig náluk vannak a legjobb sci-fik. Elég megemlíteni a Különválás első évadát, de hasonlóképpen minőségi szórakozásra lelhet, aki A silóra nyom rá, vagy mondjuk a For All Mankindra. Nemrég az online videótár tudományos-fantasztikus kínálata újabb erősen ajánlott néznivalóval bővült, ez a Sötét anyag (Dark Matter), mely egy olyan ötletből hozza ki a maximumot, amelyet hiába véreztetett ki Hollywood rendesen, úgy tűnik, hogy maradt benne kraft.

A május 8-án az első két epizódjával elstartolt Sötét anyag főszereplője egy egyetemen oktató fizikaprofesszor, Jason Dessen (Joel Edgerton), aki egészen szürke életet él, köszönhetően annak, hogy legnagyobb szakmai sikere a katedrán az, amikor kettőnél több hallgató odafigyel az órájára, de legalább otthon szerető család várja, felesége, Daniela (Jennifer Connelly) és tizenéves fia, Charlie (Oakes Fegley) személyében. Van, akinek ennyi se jut, és ezzel tisztában van Jason is, aki minden este mélabúsan hajtja álomra a fejét, azon agyalva, hogy mi lett volna, ha… Mi lett volna, ha ő nyeri meg azt a tudományos díjat, amit a legjobb barátja, Ryan (Jimmi Simpson) zsebel be éppen? Mi lett volna, ha a karrierjét választja és nem a középosztálybeli polgári életet?

Nos, Jason rögtön a pilotepizódban elég sok kérdésére választ kap, amikor egy maszkos alak elrabolja őt. A Sötét anyag az a fajta sorozat, amiről spoilerek nélkül nem lehet értelmesen írni, ezért egy nagy csavart lelövök. Aki érzékeny az ilyesmire, az inkább ragadja meg a távirányítót, és csak utána olvasson tovább. Mindenki másnak, aki még itt van, elárulom, hogy az emberrabló nem más, mint Jason maga (ugyancsak Edgerton alakításában). Igen, a Sötét anyag egy multiverzumos sci-fi, amelyben a maszkos Jason fogja és száműzi a saját, alternatív világába az eredeti Jasont, és átveszi az unalmas tanár helyét.

Innentől a Sötét anyagban két sztori kezd el egymás mellett futni, az egyikben az igazi, tanár-Jason igyekszik összerakni a puzzle-t, hogy hova került, miért nincs ott a családja, ki az a nő, aki a barátnőjének vallja magát, és hogy lett egyik pillanatról a másikra sikeres és híres fizikus belőle. Míg a másik szálon a második számú, ijesztő álarcát levedlett Jason igyekszik beilleszkedni a családi életbe. Csak hát nehéz ezt lebukás nélkül megoldani, amikor azt se tudja, hogy melyik a saját fogkeféje, és a hozzájuk vacsoravendégségbe érkező emberek feléről fogalma sincsen, kicsodák.

Joel Edgerton karizmatikus játéka nélkül sokkal kisebbet ütne ez a sorozat, de a két karaktert is játszó színész ügyesen villantja meg más és más oldalát a jelenetekben. Az egyikben még azt látjuk, ahogy az egyes számú Jason bőrébe bújva rohan a high-tech cég elől, és igyekszik pártfogóra lelni a neki ismeretlen világban, míg a másikban a rideg, de furcsán temperamentumos második számú Jasonként teszi a szépet a feleségének, aki valójában nem is az ő neje. A már említett Jennifer Connelly hasonlóan emberközeli figurát hoz, ennek köszönhető, hogy

Kicsit sajnálom, hogy bármilyen zseniális is volt, a filmipar mostanra túlhasználta ezt a multiverzumos témát, a Sötét anyag azonban még így is kiemelkedő és emlékezetes tud lenni. A showrunneri és forgatókönyvírói pozíciót az a Blake Crouch vállalta magára, aki az alapul szolgáló, magyarul is olvasható regényt jegyezte, és hát nála jobban tényleg senki nem ismeri a sztorit. Ennek megfelelően bár a Sötét anyag furcsán komótos, ugyanakkor rohan is egyszerre, mintha valaki kergetné, látszik, hogy sziklaszilárd alapanyagra épít. Főleg, hogy a későbbiekben vár még a nézőre az igazi őrület, amikor egyes számú Jason fogja magát, és világokon keresztül igyekszik hazajutni feleségéhez és családjához. Remélhetőleg legalább olyan jó móka kerekedik ki majd ebből, mint amilyen a Sliders is volt régen. Jó lenne már valami világok között csúszós sci-fi, mert azóta se tudott egy hasonszőrű széria se a FOX-on, majd a Sci-Fi Channelen adott klasszikusnak a nyomába érni.

A Sötét anyag nagy előnye más versenytársaihoz képest, hogy nem húzza a rétestésztát, bátran kiteríti a lapjait, és egy kettős történetet mesélve kezd el építkezni. Kristálytisztán elmesélt, érthető sci-fit se látni túl sokat mostanában a tévében, a legtöbb hasonló adaptáció igyekszik rejtélyes lenni, összevissza keverik a szálakat, idősíkokat, alternatív valóságokat, és az egészet még meg is fejelik áltudományos hablattyal. Ebben az esetben azonban Crouch magabiztosan követi a saját regénye vonalvezetését, és az ember elgondolkozik rajta, hogy ha George R. R. Martin is hasonlóképpen tett volna a Trónok harcával, vajon nem szúrták volna el úgy a befejezést?

Igen, visszakanyarodtam a mi lett volna, ha… – kérdéshez, ami hiába az egyik legtöbbször feltett mondat a science fictionben – olyan klasszikusokat szülve, mint A majmok bolygója, a Jurassic Park, a Terminátor, az X-akták, a Vissza a jövőbe –, még mindig rettenetesen izgalmas szcenáriókat képes letenni elénk az asztalra. A Sötét anyag erre a legújabb példa, ami a maga filozofikus, családcentrikus, ugyanakkor a világra kíváncsi, merészen oldschool hozzáállásával 2024 egyik streaminggyöngyszemévé nőheti ki magát.

8,5/10

A Sötét anyag magyar felirattal nézhető meg az Apple TV+-on.