A Netflix új sci-fije, a május 24-én debütált Atlas úgy indít, mint amikor a tanár néni kihívja Pistikét felelni, a sokkot kapott nebuló pedig dadogva felmondja a leckét, amit vagy kétszer átolvasott, de annyi szorgalma nem volt, hogy meg is tanulja rendesen. Bénán felmondott tananyagként hat tehát, amit az Atlas az első perceiben produkál, híradásokból és összevissza dobált, zavaros snittekből tudjuk meg, hogy egy olyan világban járunk, ahol a mesterséges intelligencia elszabadult, testet öltött, és rettenetes károkat okozott az emberiségnek. Ebben a világban él bizonyos Atlas Shepherd (Jennifer Lopez), egy állítólag tehetséges elemző, aki hosszú idő elteltével a nyomára akad annak a lázadó robotnak, Harlannek (Simu Liu), aki több millió ember halálát okozta, mielőtt az űrbe menekült a retorzió elől.

Napjainkban, amikor a mesterséges intelligenciától félelem és a vele való visszaélések száma is növekszik, a Netflix akár be is találhatott volna az Atlasszal, végül azonban megint egy olyan, az Asylum stúdió szemétre való filmjeit idéző produkciót sikerült a streamingszolgáltatónak kiizzadnia magából, ami még a Titanicnál is csúnyábban kap léket, nagyjából a játékidő felénél.

Bőven akadtak olyan science fiction filmek az elmúlt években, amelyek a jövőt izgalmasan és ügyes vizuális eszközökkel mutatták be, ezek közül nyilván kiemelkedik például a Szárnyas fejvadász 2049, bármelyik A majmok bolygója vagy akár a Furiosa. Ezekhez képest az Atlas már első pillantásra bántja az ember szemét, amikor először megmutatják nekünk a futurisztikus világot, túlzsúfoltnak és karikatúraszerűnek hat az egész. Ez a nevetségesen festő CGI, ahogy halad előre a Netflix új filmje, úgy lesz egyre rosszabb és rosszabb, legyen szó egy idegen bolygó ábrázolásáról vagy a mindenféle ihletet nélkülöző végső összecsapásról. Az Atlas az a film, amihez képest még az ocsmányul festő Rebel Moon bármelyik pillanata is szépművészeti remekműként hat.

Ha a nevetséges jelzőt emlegettük, nemcsak a különleges effektekre lehet ezt a szót használni, hanem magára a főszereplőre, Jennifer Lopezre is, aki az Anya című thrillerrel már bizonyította, hogy ő napjaink egyik legborzalmasabb színésze. Már ha egyáltalán annak lehet nevezni az énekesnőt, aki olyan, mintha célul tűzte ki volna magának, hogy 2025-ig bezárólag olyan durván csúfolja meg a színészmesterséget, amennyire csak tudja. Lopez szimplán hiteltelen elemzőként, minden egyes megnyilvánulása, grimasza, felháborodott kiáltása olyan, mintha egy romkomból szalajtották volna. Ráadásul a karakterét sem sikerült rendesen kidolgozniuk az íróknak, minél többet tudunk meg Atlas „tragikus” múltjáról, annál gyengébb lábakon áll a főszereplő.

Ami a színészgárdát illeti, a készítő Brad Peyton kolosszális hibája, hogy a Shang-Chi címszereplőjét, az ezúttal gonoszkodó Simu Liut így elherdálja ebben a Netflix-filmben. A Simu Liu-féle Harlanből az első egy órában alig látunk valamit, és amikor felbukkan, hogy terrorizálja Atlast, abban sincs túl sok köszönet vagy katarzis.

Az Atlas, amikor a legérdekesebbnek kéne lennie, akkor hasal a legnagyobbat. A Netflix filmje ugyanis akkor ül le legdurvábban, amikor Jennifer Lopez MI-től ódzkodó karaktere elkezd összebarátkozni egy mechet irányító gépi tudattal. Itt azért van egy-két olyan poén, amit fel tud mutatni az Atlas, de több szórakozást ebben a produkcióban nagyítóval sem lehetne találni sajna, köszönhetően annak, hogy a jelenetek randomnak érződnek, nincs semmiféle koherencia vagy bevezetés-tárgyalás-befejezés jelleg a történetben. Ezt az egész katyvaszt pedig csúnyán aláássa, hogy a ránk ömlesztett karakterek mind papírmasék.

Igen, már megint egy siralmasan rossz sci-fi a Netflixtől, de ők ebből sportot űznek, így nincs min meglepődni. Már ha azt nem számítjuk, hogy Jennifer Lopez bármiféle fejlődésre képtelen, amikor a színészkedésről van szó. Tényleg olyan az Atlas, mintha mindent elsőre felvettek volna, a rendező meg „jól van az úgy!” felkiáltással ráhagyta volna a főszereplőre az ihletetlen alakítását. Ha így volt, legalább a stáb jól járt, mert gyorsan végeztek a forgatással.

A nézők azonban, akik valamiféle csodára számítottak Jennifer Lopeztől, csúnyán megjárták, mert ennyire szenvedős, lélektelen, innen-onnan összelopott, magát eszesnek beállítani próbáló, végső soron se nem izgalmas, se nem humoros, se nem látványos tévés „blockbustert” mostanában nem láttunk. Kedves Netflix, kérjük vissza a kidobott két órát az életünkből! Bár az elmúlt fél-egy év Netflix-filmjeit elnézve... sokszor két óra az már, amivel tartoznak nekünk.

3/10

Az Atlas szinkronnal és magyar felirattal nézhető meg a Netflixen.