- Kultúr
- Cinematrix
- tévé
- sorozat
- disney plus
- fx
- streaming
- első évad
- pilot
- ajánló
- elisabeth moss
- steven knight
- isis
- terrorista
- thriller
- nyomozás
- rejtélyes
- kritika
- tv
Ütik a kritikusok, pedig ez egy ritka izgalmas thrillersorozat
További Cinematrix cikkek
- Maradj csak szenvedő, irányítható és gyermek
- Ryan Reynolds felesége miatt újraforgatták a Deadpool & Rozsomák végét
- Jeff Goldblum fiai már kitalálták, mit szeretnének örökölni apjuk 40 millió dolláros vagyonából
- „A csók egy baromság” – Ridley Scott cáfolta Denzel Washington állításait
- Jönnek az ünnepek, kötelező jól érezni magad
Nem kifejezés, ahogy kapja az ívet a nagy külföldi lapoktól A lepel (The Veil) című új, hatrészes thriller. Van, aki egyenesen időpocsékolásnak bélyegzi, más a készítő, Steven Knight ügyetlenkedő történetvezetését ostorozza, de akad olyan is, aki a főszereplőt, Elisabeth Mosst tartja teljesen félresikerült castingnak. Ez az a ritka eset, amikor egy sorozatot meg kell védenünk az ostorozástól, ugyanis A lepel a maga zsánerén belül igenis feszült, fordulatos és érdekfeszítő néznivaló lett, a Homeland eddigi legjobb szellemi örököse.
A lepel egy elszánt MI6-ügynök, Imogen Salter (Elisabeth Moss) körül forog, akit azzal bíz meg a francia titkos szolgálat, hogy kerítsen kézre egy Adilah El Idrissi (Yumna Marwan) nevű francia állampolgárságú nőt, egy feltételezett ISIS-vezetőt. Ennek a történetnek az ad különleges szájízt, hogy senki sem az, akinek mondja magát. Ahogy Adilah az őt a biztos halálból kimenekítő Imogenről sejti, hogy valójában nem egy humanitárius szervezet segítőjét tisztelheti személyében, fordítva is igaz ez. Elisabeth Moss karakterének minden tudására, empatikus képességére, emberismeretére szüksége van ahhoz, hogy a lehetséges terroristát lebuktassa. Adjuk hozzá a mixhez, hogy a sorozat egy pontján még az amerikaiak is beleköpnek a fővő levesbe, így főhősünknek tényleg nem lesz könnyű dolga az előtte álló nyomozásban.
Steven Knight, aki korábban olyan szériákat adott ki a kezei közül, mint a Peaky Blinders, a Taboo és a See, ezúttal is jól kevergeti a szálakat. Már abból a tekintetből is, hogy minket, nézőket is folyamatosan bizonytalanságban tart.
Vannak olyan sorozatok, amelyek azért fulladnak ki gyorsan, mert túlságosan követik a már bevált formulát – na ez A lepelre picit sem süthető rá. A pilotepizód végén van is egy kiszólása Imogennek ezzel kapcsolatban, amikor úgy fogalmaz, fogalma sincs, mi lesz most, hogy letért a kijelölt útról. Szerencsére valahogy mi is így vagyunk ezzel, mert kedvünk támad rögtön indítani a folytatást, vajon hogy alakul az ügynöknő és a terrorista sorsa.
Lehet, hogy Elisabeth Moss játékára kicsit rányomja bélyegét a Homeland, és az a tény, hogy Claire Danes mennyire zseniálisan játszotta Carrie Andersont abban a thrillersorozatban. Nagy különbség viszont, hogy bár A lepel Imogenje hasonlóképpen cinikus és fanyar humorú, sokkal letisztultabb figura. Olyasvalaki, aki láthatóan kézben tudja tartani saját magát, a viselkedését, túl nagy kilengései nincsenek. Már attól eltekintve, hogy beint a főnökeinek, és a saját útjára lépve igyekszik kivallatni a merényletet tervező ISIS-est még azelőtt, hogy tragédia történne és sokan meghalnának.
Az Elisabeth Moss és Adilah El Idrissi közötti kémia, a verbális és helyenként fizikai adok-kapok az, ami legfőképp elviszi a hátán a sorozatot. Lehet, hogy a főszereplő páros nem annyira részese a körülöttük felvázolt világnak, mint anno Carrie és Nicholas Brody voltak, afféle bizarr „fussunk el mindenki elől” gittegyletként, mégis nagyszerű őket nézni.
A széria fényképezése, főleg az első epizódban rettenetesen hangulatos… ahogy Elisabeth Moss Imogenje végignéz a havas tájon, csoda, hogy nem kap elő ecsetet a főszereplő, mert a látottak vászonra illenek. Ami a helyszíneket illeti, A lepel e tekintetben sem okoz csalódást, igazi nemzetközi hajsza bontakozik ki a szemeink előtt, a sztori Isztambulon, Párizson és Londonon is végigrohan.
Egy ehhez hasonló, legfőképp a fordulatokra építkező alkotásnál nagy kérdés, hogy a revelációkat kinek hogy veszi be a gyomra. Lehet, hogy nem Steven Knight legjobb sorozata ez eddig, és nem is biztos, hogy követelnénk folytatást belőle, de A lepelben hat résznyi puskapor bőven van. Megújítja a thrillerek műfaját? Picit sem, de tagadhatatlan, hogy amikor karakteríveket tekintve a Homelandből inspirálódik, és valami hasonló mezsgyén sétálgat, az nagyon jól áll neki.
A Trónok harca csinált belőle legfőképp divatot, és verte a fejünkbe, hogy azok a karakterek a legjobbak, akiket lehetetlenség kiismerni, és akik se nem feketék, se nem fehérek, hanem valahol a kettő között, a szürke zónában egyensúlyoznak. Ebből, mármint kiismerhetetlen szereplőgárdából A lepelben nincs hiány, akiket a maguk hibáival, kilengéseivel együtt azért bőségesen meg lehet szeretni. Egy thriller esetében nem is hátrány, ha izgulunk a főhősökért, már ha minket kérdez valaki.
7,5/10
A lepel magyar felirattal nézhető meg a Disney+-on.