A Cápák a Szajnában készítője, Xavier Gens előtt két út kínálkozott, amikor összerakta a Netflixen június 5-én debütált új filmjét. Simán dönthetett volna úgy a rendező, hogy megpróbál a Sharknado örökségébe lépve valami irtózatos trasht lerakni a nézők képernyőjére, alternatívaként pedig ott volt neki a lehetőség, hogy egy komolyabban vehető, de azért a tömegeknek könnyen fogyasztható akcióthrilleres irányt célozzon be. A legnagyobb szerencsénk, hogy a 2007-es Hitman direktora inkább az utóbbira szavazott, és a kockázatvállalás bejött neki, elvégre a Cápák a Szajnában nagyot tarolt a Netflixen, alig öt nap alatt közel 41 millió megtekintést produkált világszerte, és lett ezzel a streamingszolgáltató legnézettebb nem angol nyelvű filmje cikkünk írásának pillanatában.

Bár nem lett hibáktól mentes, és talán modern klasszikus sem válik belőle, annyit még a legkritikusabbak is kénytelenek beismerni, hogy jó ötletekből akad néhány ebben a filmben. Még úgy is, hogy a történet főhősnője ennél klisésebb figura nem is lehetne. A Cápák a Szajnában egy Sophia (Bérénice Bejo) nevű tengerbiológusról szól, aki csapatával éppen a Nagy csendes-óceáni szemétszigetet kutatja, amikor különösen agresszív cápákba futnak bele. Közülük is kiemelkedik egy Lilith névre keresztelt, hétméteres nőstény, amelyik igazi vérengzésbe kezd ott helyben. Éveket ugrunk előre… a gyászával még mindig küszködő Sophia egy napon arra eszmél, hogy Lilith visszatért, és most már a természet szabályai sem vethetnek gátat az állatnak, mely az édesvizű Szajnában úszkálva kezdi veszélyeztetni az embereket.

A párbeszédeket tekintve a Netflix ökothrillerje úgy vergődik, mint egy partra vetett hal, és bár igyekszik Xavier Gens és írógárdája görbe tükröt tartani a mohó politikusok, az amatőr és túl hirtelen cselekvő környezetvédők és az emberiség környezetszennyező tevékenysége elé, valahogy túl sok mindenbe mar bele egyszerre a film. A Cápák a Szajnában képtelen eleget markolni, mert amellett, hogy az alig 90 perces játékideje alatt legalább háromféle tanmesét passzíroznak egybe a készítők, még a műfaját tekintve is eldönthetetlen, hogy végül is mi akar ez lenni. Ökothriller, katasztrófafilm vagy esetleg cápás horrorfilm?

Mindhárom egyszerre a Cápák a Szajnában, amely úgy az első egy órájában valami förtelmesen altatja az embert, és a kevésbé elszánt nézők bizony el is bóbiskolhatnak a látottakon. Ugyanakkor a végére, amikor bedobják, hogy itt egy mutáns cápáról van szó, ami falkájával konkrét veszélyt jelenthet az emberiségre – valahogy jó értelemben véve elgurul a készítők gyógyszere, és kezd hatalmas mennyiségben bűnös élvezetet nyújtani a filmjük.

Ha azt nézzük, hogy a Netflix új filmjének az eleje mennyire gyenge és középszerű, a vége meg ehhez képest jó nagy kontrasztot mutat és üt nagyot, akkor nem véletlen, hogy még napjaink leghíresebb horrorírója, Stephen King is megemelte a kalapját az eszement finálé előtt.

A színészgárdából azonban sajnos senkit nem lehet kiemelni, még a The Artist – A némafilmes miatt nagy névnek számító Bérénice Bejo sem nyújt emlékezetes teljesítményt. Kiszúrnak vele a a súlytalan dialógusok, a színésznő egyszerűen nem tud semmi értékelhetőt kihozni a nulla emberi drámából, de ugyanez elmondható az elszánt zsarut, Adilt alakító Nassim Lyesról, a tömeghalállal fenyegető, triatlonversenyt erőltető, Anne Marivin-féle polgármesterről, és az aktivista Mikát játszó Léa Léviant-ról is. A szereplők konkrétan azon versenyeznek, hogy ki a legerőtlenebb közülük.

Persze az efféle cápás filmeket amúgy se azért nézzük, mert az emberi karakterek olyan izgalmasak lennének bennük. Ugyanakkor ha Xavier Gens-ék ennyi korrekt ötletet bedobáltak a forgatókönyvbe, igazán megtehették volna, hogy nem hagyják ilyen vázlatosan a történet leglényegesebb építőkockáit. Azt hozzá kell tenni, hogy az akciók legalább kreatívak, a cápák jól néznek ki, realisztikusak, és amikor gyilkolásznak, azok a jelenetek kellően véresek, meghökkentők és jó értelemben elszálltak.

Ennyire piti összegből, nagyjából 20 millió dollárból csoda, hogy ilyen épkézláb filmet készítettek a franciák, és a kis költségvetésű katasztrófafilmek közül – a Godzilla Minus One után – ez bizony már a második olyan néznivaló a Netflixen, amire érdemes időt szánni. Valamelyest bugyuta lett a Cápák a Szajnában, ezt nem lehet elvitatni, ugyanakkor jóval okosabbnak gondol bennünket, nézőket, mint a Godzilla x Kong, vagy a Meg-filmsorozat teszi.

Nyilván kell a műélvezethez, hogy az elvárásainkat lejjebb tekerjük, elvégre egy gondolatébresztőnek szánt tévés „blockbustert” köszönthetünk a Cápák a Szajnában személyében, de egy unalmas nyári délutánon, jéghideg kólával a kezünkben bőven elmegy kategória. Sőt, még akkor se lennénk túl mérgesek, ha a Netflix megcsinálná a már belebegtetett folytatást is. A Cápák a Szajnában alapötletében van annyi, hogy grandiózusabb kibontást kapjon. Még egyszer másfél órára mi szívesen leülünk elé, ha megcsinálják.

6/10

A Cápák a Szajnában szinkronnal és magyar felirattal nézhető meg a Netflixen.