Alig telt el egy év a két Oscarra jelölt Nyad megjelenése óta, újabb film készült egy határait feszegető úszóról: a Young Woman and the Sea (Lány a hullámok hátán) július 19-én debütál a Disney+-on, főhőse pedig Gertrude „Trudy” Ederle, aki első nőként úszta át a La Manche csatornát 1926-ban. Trudy bőrében a Star Wars-filmek hőse, Daisy Ridley, akinek meglepően jól áll a szerep.

Feminista produkciónak tűnik, ám sokkal több annál: az emberi teljesítőképesség határáról, az elfogadásról, a kitartásról és az álmok valóra váltásáról szóló film kortól és nemtől függetlenül megszólíthatja a nézőket, bár való igaz, hogy a történet mondandóját a fiatal lányok érezhetik át leginkább.

Életveszélyben volt − többször is

Trudy beteges gyermek, alig éli túl a kanyarót, de már ekkor felülírja az esélyeket, és kilábal a betegségből. Édesanyja unszolására nővérével, Meggel együtt úszni kezd, pontosabban az óceánban edzik saját magukat, mielőtt felvételt nyernének egy titkos női úszócsapatba. Német bevándorló apjuk (Kim Bodnia) nem igazán repes az örömtől, hogy a lányai a medencében kapálóznak, mégis engedi nekik, hogy edzésre járjanak.

Meg ekkor már beletörődik sorsába, betölti a tradicionális női szerepkört, húga azonban nem elégszik meg az előre kijelölt úttal, saját életének kovácsa lesz.

Úttörő sportolónő

Végignézni egy több mind másfél órás filmet az úszásról nem hangzik a világ legérdekfeszítőbb dolgának, a Lány a hullámok hátán azonban minden, csak nem unalmas. Nem a megszokott sportfilm, inkább egy sportoló körül forgó felnövéstörténet és dráma, amely amellett, hogy rávilágít az úszónő fizikai teljesítményére, a lelki világába is betekintést enged.

Joachim Rønning rendező tökéletesen ráérzett arra, hogyan adja át a nézőknek a főszereplőből sütő frusztrációt és az igazságtalanság bosszantó érzetét.

A történet száz évvel ezelőtt játszódik, amikor a sportért (is) felelős férfiak akarva-akaratlanul is félreértették és megtagadták a női sportolóktól mindazt, ami szükséges lett volna a fejlődésükhöz: például a normális táplálkozást, az edzéseket és versenyzést. Hiába indulhattak nők az olimpián, a feltételek nemhogy azonosak nem voltak a férfiak lehetőségeivel, de még adottak sem.

A találékony nők azonban folyamatosan meglelték a módját annak, hogyan jussanak egyről a kettőre a patriarchális társadalomban. 

Bár a női szerepek kiemelt fontossággal bírnak a filmben, a merészség és a kitartás témái mindenkinél rezonálnak, akik valaha is kitűztek maguk elé valamilyen célt. Rønning anélkül csinál hangulatos sportfilmet, hogy túlzó vagy felkavaró produktum születne.

Az operatőr, Oscar Faura munkája mellett sem mehetünk el szó nélkül: a képi világ CGI-nak tűnik, pedig valódi felvételek készültek. A vízi jelenetek egészen elképesztő képeket eredményeznek, sokszor olyan érzést keltve a nézőben, mintha mi is a csapkodó, acélkék hullámok között törnénk fel levegőért. A különféle élénk ábrázolások a lelki állapotot is jól tükrözik, a színek együtt változnak a főhős hangulatával.

Talán elcsépelt duma, de ebben a filmben tényleg az út a cél. A sikertelen olimpiai szereplés új lendületet ad hősünknek, aki többre vágyik, mint néhány csillogó érem: a férfiakhoz méri magát, amikor a nyílt vízben próbál szerencsét. A Csatorna átúszása egyszer tele van mókás jelenetekkel, máskor legszívesebben mind a tíz körmünket lerágnánk a fiatal tehetségért. Rønning kifinomult stílusa és Ridley kiemelkedő alakítása egy olyan filmet eredményez, amelyről minden bizonnyal még sokat fogunk hallani.

8,5/10